A kálváriáknak először hét stációjuk volt: ez a hét állomás az eleséseket jelölte. Ahogy Jézus vonult felfelé a Koponyahegyen, vállán a súlyos kereszttel, hétszer elesett. Az ájtatosságok alatt ezért esnek a hívek is térdre...
A rozsnyói kálvária stációinak számát – ahogy minden kálváriáét – később 14-re emelték, és csodás Zsolnay kerámiabelsőkkel látták el.
Koponyahegy
A Kálvária annak a hegynek a neve Jeruzsálemben, ahol Krisztust keresztre feszítették. Ez szent helynek számított, ezért sok ember szeretett volna ide elzarándokolni. Annak idején viszont nem voltak sem utazási irodák, sem repülőgépek – úgyhogy kevesen részesülhettek ebben a szerencsében.
Mígnem egy Alvarez nevű spanyol szerzetes a homlokára csapott: hát az ő kis szülőhelye ugyanolyan dimbes-dombos, mint a nevezetes Kálvária. Elhatározta, hogy lemásolja azt, amit Jeruzsálemben látott, s itthon is megépíti az ottani szent helyek nevezetes épületeit, Mária házától kezdve a Kálváriáig.
A kezdeményezés beindította az építkezéseket, utána Európa-szerte sorozatban kezdték felhúzni a kálváriákat – már persze, ahol volt rá mód (pénzmag), illetve rendelkezésre állt egy helyes kis dombocska.
Városnyi kálváriák
Az elején hatalmas kálváriákat építettek: nagy tájat, szinte városméretű területeket használtak fel hozzájuk. Ilyenek nálunk nincsenek – vannak viszont olyan csodálatosak, mint a selmecbányai, ahol a domb bal oldalán kell felmenni, a jobb oldalán pedig lejönni.
Ahogy telt az idő, nem csupán a szabad tájba építettek kálváriákat, hanem temetőkbe, illetve templomok közelébe is, és az állomások is közel kerültek egymáshoz. A zártságnak több oka volt; az emberek nem akartak nyelvileg keveredni – Győrben például a kálváriát a németek építették, majd az ugyanerre a hegyre vezető „kiskálváriát” a magyarok, és az ájtatosságot mindenki a saját nyelvén tartotta.
Hány állomásból állt egy kálvária?
Magyar vidékeken az 1660-as évektől kezdve találunk adatokat a kálváriákról. Általában hét stációjuk volt: ez a hét állomás az eleséseket jelölte. Ahogy Jézus vonult felfelé a Koponyahegyen, vállán a súlyos kereszttel, hétszer elesett. (Az ájtatosságok alatt ezért is esnek a hívek térdre.)
Az 1700-as évek közepétől kezdve már tizennégy állomásból állt a keresztút; először a ferencesek állíthattak ilyeneket, később már mindenki.
S hogy milyen jeleneteket ábrázol a 14 stáció? Az elsőn például Pilátus halálra ítéli Jézust (mint a zsidók ellenségét), a másodikon a vállára veszi a keresztet, a harmadikon először esik el a kereszt súlya alatt, a negyediken találkozik anyjával, Máriával...
A tizenegyediken keresztre feszítik, az utolsón pedig sírba helyezik. A 12. stáció a legismertebb, amikor Jézus meghal a kereszten, lábánál anyjával, Máriával, követőjével, Mária Magdolnával és apostolával, Szent Jánossal.
Kint és bent ugyanaz!
Egy idő után nem csupán kint a szabadban, hanem bent a templomokban is megjelentek a falakon a stációképek. Ám bent is ugyanaz a szertartás folyik, mint a szabadtéren felállított építmények előtt.
S hogyan történik a kálváriajárás? Tudnivaló, hogy a kálváriák szerepe húsvét idején nő meg. Ilyenkor a hívek sorra járják a stációkat, köztük pedig nagyböjti énekeket énekelnek.
A szertartások rendje háromszáz éve megtalálható a keresztúti ájtatossági könyvekben. Azt mondják, hogy Jézus szenvedésének megidézése segíti elviselni a földi szenvedéseket, s azok értelmét is megvilágítja. Az elmélkedések sokszor tartalmaznak aktualitásokat, főleg háborúk idején. (Mint most. Sajnos.)
Szőlőmálas lejtőjén a stációk sorsa
A rozsnyói keresztutat 1741-ben építette egy jezsuita rendfőnök. Mégpedig adományból, Steer Jakab és felesége, Katalin bőkezűségéből – s egy csinos kis barokk főtemplom is csatlakozott hozzá, mely a Fájdalmas Szűzanyáról, a Mater Dolorosáról kapta a nevét.
A rozsnyói kálvária eredetileg hét stációból állt, melyekben olajfestmények kaptak helyet. Megépítése után száz évig állt felújítás nélkül, s így bizony tönkrement. Az 1800-as évek közepén újították fel először, a megrongálódott festményeket domborművekkel helyettesítették...
Egy akkori leírás így mutatja be a rozsnyói kálváriát: Az út szélén két kápolna áll, a kereszt út a mezőn keresztül meredeken a Kálvária-dombra vezet.
A tölgyek és tekintélyes hársfák által körülölelt hely szinte a kálváriának lett teremtve. Kőlépcsőn jutunk a kőkerítés kapujához, ahol a templom és mellette egy harangtorony áll. A fatoronyból három kis harangocska csilingelő összjátékát lehetett hallani...
Idővel azonban megkopott, megette az idő vasfoga, a harangok elhallgattak, a stációk megsemmisültek, s csak 1938-ban építették – szó szerint – újjá a kálváriát, de ekkor már az útvonalon is alakítottak...
Rozsnyó immáron 14 új stációt kapott, Jézus szenvedéstörténete pedig a pécsi Zsolnay manufaktúra híres pirogránit domborművein elevenedett meg. (A pirogránit az épületdíszítő Zsolnay kerámiák gyűjtőneve: a piro- előtag a magas hőmérsékleten való égetésre, a gránit a gránithoz hasonlatos keménységére utal.) Érdekesség, hogy a porcelángyárban mindössze két ilyen keresztútsorozat készült, ezért a rozsnyói unikum.
Kálvária vagy Koponyahegy?
A kálvária görögül koponyát jelent. A magyarok inkább a golgota elnevezést használják: a golgota héberül jelenti ugyanazt. A Kálvária és a Golgota tehát egy és ugyanaz: a jeruzsálemi Koponyahegy neve. S azért nevezték Koponyahegynek, mert Jézus idejében itt végezték ki a bűnözőket.
Napjainkra a 14 stációból csak 12 maradt, mert kettőt a szocializmusban elbontottak, az egyiket a kórház miatt (az ilyesmi a szocializmusban nem számított nagy értéknek, de azért a domborműveik is eltűntek).
Később a templomot többször kirabolták, a harangot ellopták, a stációkat pedig összefröcskölték szurokkal – egyszóval a rozsnyói keresztútról az újkor nagyon el akart feledkezni...
Egészen a közelmúltig, mikor is Görgey Árpád (magánvállalkozó) kezdeményezésére a helyi lokálpatrióták összefogtak, s megkezdődött a kálvária helyreállítása. Görgeyék számára nem a fizikai munka volt nehéz (mert a két kezükkel gazoltak, szedték a szemetet, s megépítették az elbontott első és második állomást) – sokkal inkább a harc a bürokráciával és a gáncsoskodókkal.
A pótlandó domborművek ügyében Görgey többször járt Pécsett, a Zsolnay gyárban, a többi dombormű restaurálását pedig neves restaurátorok végezték. A kilencedik állomásig szinte minden portré meg volt rongálva, így teljes rekonstrukciót kellett végezni a domborműveken.
A jó hír: a rozsnyói kálvária ünnepélyes átadása múlt év szeptemberében végre megvalósulhatott. A társulás reméli, hogy a keresztút ismét megbecsült kegyhellyé és turistalátványossággá válik.
A rozsnyói stációk kerete boltíves. A restaurátor elárulta, hogy mintázás szempontjából az arcképek voltak a legigényesebbek, s éppen ezeket rongálták meg a vandálok a legjobban...
A húsvét és a kálvária egybetartozó fogalmak. A húsvét a legnagyobb ünnepünk, s boldogok azok a helységek, melyeknek jutott egy kis domb, mert azon felfelé gyalogolva stációkat építhettek... Ha felsétál valaki ezeken, a lenti város a tenyerén van. Ilyen kálvária a rozsnyói is.
Miért unikum?
A rozsnyói kálvária a negyedik legrégebbi a mai Szlovákia területén. Köztudott, hogy kálváriák először csak a gazdag városokban létesültek, s Rozsnyó bizony virágzó bányaváros volt. A rozsnyói kálváriát először 7 stációval építették meg. Az idők során ezek megsemmisültek, s mikor 1938-ban újjáépítették, 14-re bővítettek az állomások számát.
Az új domborművek pedig a pécsi Zsolnay porcelángyárban készültek pirogránitból, ami ellenáll az idő pusztításának. A sorozatnak ritkaságértéke van, mert csak kettő ilyen van a világon (a másik Magyarországon).
A kálváriákat és templomokat még ma is rabolják és lopják: aki kapja, marja! A rozsnyói kálvária tornyának harang ját már 1989, vagyis a bársonyos forradalom után lopták el, ahogy a felső kápolna szentségtartóját, oltárképét, angyalszobrait, festményét is... S hogy hol lehetnek most ezek a szépségek? Valahol külföldön, a gyűjtőknél, akiknek az orgazdák jó pénzért eladták „az árut”.
