Kata a tengerparton sétált. Lábujjai közt kibuggyant a fehér homok, haját kellemesen legyezgette a szél. Mikor átbújt egy lehajló pálmalevél alatt, a fán egy érett banánfürtöt vélt felfedezni. Messzinek tűnt, mégis elérte...
Már az óvodában is arra tanítanak bennünket, hogy csak párban lehetünk boldogok. Házasságban kell élni ahhoz, hogy boldogok lehessünk? És mi van a férfiakkal? Rájuk ugyanez nem vonatkozik?
Egyáltalán nem mindegy, hogy kivel hozott össze minket a sors. Egy mérgező viszony olyan, mintha álarc nélkül sétálnánk egy fülledt kipárolgásokkal és miazmákkal teli réten.
A nőnek szüksége van biztonságra, hogy megélhesse a testiséget a maga teljességében – amihez mi sem nyújthat nagyobb biztonságot, mint egy (megfontolt) házasság köteléke..
Ebben a korban a nő életútjának feléhez érkezik. Már nem csak azzal szembesül, hogy mi vár rá, övé az élet, s milyen jó lesz. Ekkor már visszatekint, s inkább nézi a kudarcokat, mint a pozitívumokat.