Van egy nő. Diplomás. Két állása van: egy a munkahelyén és egy otthon, a háztartásban. Amit a munkahelyén végez, azért átlag 30 százalékkal kevesebb pénzt kap, mint férfi munkatársai. Amit otthon végez, annak értékét még senki nem becsülte fel. Statisztikailag messze nagyobb a valószínűsége annak, hogy otthon bántalmazzák, mint hogy kirabolják az utcán.
Van egy nő. Egyetemista. Diplomázni szeretne – erre statisztikailag nagyobb a hajlandósága, mint a barátjának. Ha elhelyezkedik, minden jól megy majd – amíg nem szül gyereket, mert akkor minden bizonnyal csökken a fizetése. Van egy nő. Iráni. A rendőrség letartóztatja, mert dobozos sört ivott. Hat napra börtönbe zárják, 80 botütésre ítélik, és 29 alkalommal erőszakolja meg hét fegyveres őr.
Korunk fejlett társadalmaiban az alkotmány szerint egyenlő jogokat élvez mindenki. Jogunk van például dolgozni, és egyenlő munkáért egyenlő bért kapni. Ám az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatai szerint az azonos végzettséggel rendelkező, azonos pozíciót betöltő nők és férfiak fizetése közötti különbség az EU országaiban átlagosan még mindig 16 százalék a férfiak javára.
Jogunk van családot alapítani. A kérdés csak az: milyen áron? Egy korábbi Eurobarometer felmérés szerint a szülés után a munkaerőpiacra visszatérő nők átlagosan 12 százalékkal keresnek kevesebbet korábbi fizetésükhöz képest. Ezért kétszer is meggondolják, mikor vállaljanak gyereket, és hogy e szándékukról szóljanak-e a főnöküknek.
Az állásinterjúk során a női jelentkezőkhöz intézett egyik legelső kérdés így hangzik: tervez-e családot, s ha igen, mikor? Ugyanez a kérdés a férfi jelentkezőknél csak a tizedik a sorban.
A „topmenedzser" pedig gyakorlatilag még mindig a férfiak számára fenntartott kategória; az európai nagyvállalatok felső vezetésének 90 százaléka férfi. Az alkotmány szerint jogunk van rendelkezni a saját testünk felett, és törvény védi testi épségünket. Ám szép hazánkban évente rengeteg olyan esetet regisztrálnak, melyek kimerítik a családon belüli erőszak fogalmát. Az áldozatok 80 százaléka nő. Az esetek száma valószínűleg sokkal magasabb, egy-egy nő ugyanis átlagosan 35 verés után fordul csak a hatóságokhoz.
Máshol sem jobb a helyzet: Amerikában majd minden ötödik (!) nő él át valamilyen szexuális inzultust (ott persze jobbak a statisztikák). Jogunk van a politikai reprezentációhoz. A legfrissebb felmérés szerint a nők aránya a világ parlamentjeiben csak 20,3 százalék – és az arány csak azért növekszik évről évre, mert 48 országban bevezették a női kvótát a parlamentben.
Hazánk persze nincs ezen országok között, és ez meg is látszik: a női képviselők aránya Szlovákiában 16 százalék. Magyarországon alig 11 százalék – s ezzel olyan országok mögé szorulnak, mint Szudán (24%), Bosznia-Hercegovina (21,4%).
Ha a fejlett országok határán túlra merészkedünk, még mélyebb válságot látunk: afrikai kamaszlányokat, akiket vallási célzattal megcsonkítanak; szaúd-arábiai nőket, akiket a férjük a tulajdonaként kezel; pakisztáni nőket, akik nem járhatnak iskolába; és indiai magzatok millióit, akik a nemük miatt gyakran meg sem születhetnek...
Női kvóta
A női szavazat hatalom: a 2012-es amerikai elnökválasztást a nők nyerték meg Barack Obamának, mert Mitt Romney nőellenes, soviniszta kijelentései sok konzervatív szavazót is elriasztottak. Európában a nők erősödését hozhatja az Európai Parlament irányelve, amely kötelezővé tenné a női kvótát a tagországi parlamentekben.
Hasonló kvóta várható a vállalati szférában: az EP kezdeményezésére az Európai Bizottság olyan törvényjavaslatot fog benyújtani, amely a legnagyobb tőzsdei cégek (közel 5000 európai vállalat) középvezetésében 40 százalékos női részvételi arányt céloz majd meg.
A nők szerepe eközben a gazdaságban is növekszik, igaz, inkább a kis- és középvállalatoknál. Sikerük oka, hogy több közöttük a diplomás, és általában jobban alkalmazkodnak a változó körülményekhez, minta férfiak.
A férfiuralomnak vége
Legalábbis ezt állítja Hanna Rosin amerikai újságíró a könyvében. A The End of Men: And the Rise of Women című munka több millió példányban kelt el az Egyesült Államokban. A nők rugalmasabbak – állítja. A férfiak hajlíthatatlanok és gyakran csökönyösek, mert eddig minden hatalom az övék volt, és nem kellett annyi változást feldolgozniuk. A változás nem most kezdődött, hanem negyven éve. Lehet, hogy ma még kevés a női vezető, de a forradalmak sem egy nap alatt mennek végbe. Valójában ez nem is forradalom, hiszen a nők inkább csendben törnek előre. A legtöbb országban – és nem csak a nyugati országokban – lassan haladnak felfelé, de haladnak.
A vezető pozíciókban azért ülnek még mindig férfiak, mert eddig mindig így volt. Németországban például van egy nagyon erős ideológia az anyaságról, amely azt sugallja, hogy az anyának otthon kell ülnie, ez a feladata. Ott ez ellen küzdenek a fiatal feministák. Amerikában pedig még mindig problémát okoz a nők és a hatalom kérdése. A nő legyen kedves, álljon ki másokért, és semmiképpen se kérjen fizetésemelést.
Ugyanígy nyugtalanító, sőt sok helyen elképzelhetetlen, hogy egy férfi házias legyen. Örömteli módon a tévésorozatokban mostanában sok nőt ábrázolnak vezető pozícióban Ugyanitt a férfiak egyre többször tűnnek fel házias szerepekben, egyedülálló apákat például gyakran látunk a sorozatokban. Ők többé már nem lúzerek, hanem kedves, szerethető figurák. Ez sokat segít a sztereotípiák leépítésében.
Marissa Mayert, a Yahoo! elnökét sokan bírálták, mert várandós kismamaként vállalta el az új munkáját, és nem ment szülési szabadságra. Nem kell mindenkinek ennyire keményen dolgozni – de meg kell adni a lehetőséget erre is. Ha azt akarjuk, hogy a nők igazán felemelkedjenek, szükség van olyanokra is, akik ennyire ambiciózusak. Emiatt nem szabad senkit elítélni. Ahogyan azokat a férfiakat sem, akik egy kicsit háziasabbak. A legtöbb keményen dolgozó nő nem is feminista, egyszerűen gazdasági kényszerből lett családfenntartó: ezzel a gondolattal zárja könyvét az amerikai újságyrónő.
