Karácsonykor díszítésre örökzöld fenyőágakat használunk. Ez nem véletlen. A népi hiedelem szerint a rontó szellemek távoltartását szolgálta.
Néprajzkutatóink fel is jegyeztek egy ilyen történetet: a Szent Család az üldözői elől menekült, ám egyik fa sem akarta elbújtatni őket, még a dús lombú nyárfa sem, ezért arra ítéltetett, hogy örökké reszkessen.
Végül a család egy fenyőfa alatt talált menedéket. A fenyőnek jutalmul örökké zölden virulnak a levelei, és keresztben nőnek az ágai.
Hogy már a hazaérkezés is kellemes legyen, kezdjük a díszítést a bejárati ajtóval. A kaspókat ezúttal örökzöldek sokadalmával és bogyókkal töltsük. A mécsesek pedig nem csak a temetőben pislákolhatnak, hiszen szemgyönyörködtető pontfényei a karácsonyi éjszakának.
Az ünnepi asztal közepén végigfutó, s a falról csokrokban lógó zöldek és égősorok látványára nincs ember, aki ne kerülne tökéletesen ünnepi hangulatba!
Rusztikus karácsony: alma, vászonnemű és kézzel készített kerámia tálkák a csupasz asztalon. A nagyi régi, vászon konyharuhája most új értelmet kap egy kis bogyós ágacska és madzagocska társaságától.
Sokan azzal érvelnek, hogy nincs hova tenni a karácsonyi díszeket, s ezért inkább üresen hagyják a laskást. Pedig a zöldekből készített futó bárhova rögzíthető, s mindjárt ünnepi hangulatot varázsol.
Elő a régebben ajándékhoz kapott szalagdíszekkel! Tán már el is feledkeztünk arról, hogy megbújnak ilyenek a dobozaink mélyén, pedig most jó szolgálatot tehetnek.
Nincs olyan függőleges hely, ahol ne mutatna jól az örökzöld. Ha a tükör keretére rögzítjük, belepillantva máris egy ünnepibb hangulatú, karácsonyi énünkkel találhatjuk szembe magunkat.
A koszorúkat nem kell túlgondolni: egyszerűen fedjük be az alapot néhány ággal, s máris mehetnek szemet gyönyörködtető dísznek a kandalló fölé.
Ha már minden díszítéssel elkészültünk, nincs más hátra, mint leülni, s meginni egy forró, fahéjas tejeskávét. Tegyük ezt is karácsonyi hangulatban!
