Tisztelt Szerkesztőség!

Mikor 4 év kihagyás után szeptemberben újra tanítani kezdtem, úgy éreztem, megütöttem a főnyereményt. A két gyerek oviban, apu munkában, így anyunak is jutott napközben egy-egy órácska ideje magára. Az idilli állapot nem tartott sokáig: csakhamar jöttek az ovis bacik, és legyőzték a családot. Aztán újra és újra. Hol az egyiknek folyt az orra, hol a másiknak. Mivel messze élünk a szüleinktől, segítségünk sajnos nincs. Így betegség idején csupa szervezkedésből állt a nap, hogy a munkahelyünkről ne hiányozzunk sokat. Azt gondoltam, ennél rosszabb már nem lehet.

80059544_m-vagott.jpg

A karantén viszont bebizonyította, hogy mindig van lejjebb. Lakótelepi lakásban, két ovissal bezárva lenni már önmagában sem nagy boldogság, hát még ha közben dolgozni is kell! Az elmúlt időszakban számtalanszor álltam már az őrület határán, és éreztem azt, hogy világgá megyek. Reggel hatkor kelek, megpróbálom összekaparni magam. Ugyan nagyon lecsökkentettem az online bejelentkezéseket, de még azt a keveset se lehet pizsamában, zsíros hajjal megtenni. Aztán keltem a gyerkőcöket és a reggeli tortúra után indul a munkanap. Míg én délelőttönként a végzőseimmel próbálom írásban és szóban a kapcsolatot tartani, addig az enyéimre a tévé és a YouTube vigyáz.

Mert ha tíz percnél tovább szeretnék nyugiban dolgozni, akkor kénytelen vagyok ezt a két nehézfegyvert bevetni. Néha így is hiba csúszik a gépezetbe, és az online órát megzavarja egy jó hangos: „Anyaaaa! Kakiltam!” kiáltás. Vagy kitör a balhé – szinte hihetetlen, mire képes egy 3 és egy 4 éves együtt! Valami mindig kifolyik, leesik, összetörik, valaki valamit mindig összeken, elront, szétszed, és akkor bizony közelít a káosz...S mindeközben főzni is kéne, mert a városban dolgozó férjem minden nap 12.05-kor betoppan, és fapofával megkérdezi, mi az ebéd. Néha eljátszom a gondolattal, hogy a fejére öntöm az egész fazékkal. Aztán inkább meggondolom magam, hiszen még azt is nekem kéne összetakarítanom.

B.

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! Ímélcímünk: office [at] ujno.sk.

web-bannerek-instagram.jpg

Új Nő csapata