Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel az én karácsonyi történetemet. Nyolcvanéves múltam, így az elmúlt évek alatt már sokféle karácsonyban volt részem.

A háború éveinek ünnepeiből csupán az izgatott várakozásra emlékszem: nővéreimmel lestük az ajtót, türelmetlenül vártuk, hogy édesapánk a frontról hazatérve belépjen rajta. Anyánk biztatott, velünk együtt remélt és imádkozott, apánk azonban már sosem tért haza.

leveltitok-kezdo-vizfestek.jpg

Öt gyermekkel maradt egyedül anyám, s bár nehezen éltünk, sosem panaszkodott. Összetartásra nevelt bennünket, s miután mindnyájan kirepültünk a családi fészekből, a karácsonyt akkor is együtt, a szülői házban ünnepeltük. Anyám nem volt épp szigorú ember, azonban az ünnepek idején nem tűrt ellentmondást. Az ünnepi vacsorára mindenkinek haza kellett térnie. Nem dőzsölni mentünk, hanem meghitten, szerényen ünnepelni.

Alig fértünk el a csöppnyi házban, azonban a jókedv és anyám szerető ölelése mindig hazahúzott minket.

Ezt próbáltam átadni én is a gyermekeimnek. Hol több, hol kevesebb jutott az ünnepekre, de nálunk a karácsony sosem az anyagiakról szólt. A férjemmel mindig azon igyekeztünk, hogy gyermekeink megtapasztalhassák az ünnep szentségét. A gyermekeink is kirepültek, messze kerültek tőlünk. Az unokáink külföldön próbáltak szerencsét, de egy évben egyszer, karácsonykor mindenki nálunk gyűlt össze. Szerencsémre a férjem is velem együtt ragaszkodott a hagyományokhoz.

minden_reggel_ujno.sk_90.png

Olyannyira szerette, hogy épp nagykarácsony napját választotta a távozásra. Ennek ellenére minden évben vágyakozással tekintek az ünnep elé, hiszen a lehető legnagyobb ajándékot kapom: december 24-én immár huszonnyolcan jönnek el hozzám. Gyermekeimmel, unokáimmal, dédunokáimmal álljuk körül a fát, és mendikálunk közben. Igazi boldogság azt éreznem, hogy a szeretet, az őszinte szó még ebben a rohanó világban is meg tudja szólítani őket. Tárgyi ajándékot már rég nem adunk egymásnak. Számunkra az együtt töltött idő a legnagyobb ajándék. Remélem, ez idén is hasonlóan tud majd lezajlani...

Egy boldog édesanya, nagymama és dédnagymama

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! 
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Új Nő csapata
Kapcsolódó írásunk