Tisztelt Szerkesztőség! Nem bírok a 16 éves lányommal! Azt hiszi, élete szerelmével találkozott, szerintem meg csak sült bolond.
Kiskora óta egyedül nevelem, az apjára semmiben sem számíthattam. Olyan két évvel ezelőtt kezdett élénkebben a fiúk után érdeklődni, volt is pár barátja, de szerencsére az összes fellángolás gyorsan elmúlt. Ez a kapcsolat azonban egészen más, és ez megrémít engem.
(© indieground.net)
A fiú tizenhét éves, kimaradt a középiskolából, és rossz társaságba keveredett. Csupa rosszat hallani róla: verekszik, iszik, lop és nem veti meg a drogokat sem. A lányom szerint azonban ebből semmi sem igaz. Nem tudom, mit hihetek el, mindenesetre az utóbbi időben a lányom viselkedése is megváltozott. Többször is próbáltam beszélni a fejével, szép szóval és kiabálva is – eddig eredménytelenül.
Szemtelen, visszabeszél, és azt hajtogatja, hogy fogalmam sincs róla, kik ők valójában és mennyire szeretik egymást. Ha szobafogságra ítéltem, a tudtomon kívül megszökött, ha elvettem a mobilját, akkor duzzogva elrohant. Egyszer tehetetlenségemben meg is pofoztam, akkor meg a rendőrséggel fenyegetőzött.
Megegyeztünk, hogy 18 éves koráig nem hozhat fel fiút a lakásba, ez a srác mégis ott ül a nappalinkban – és a hűtőnkből eszik.
Egyrészt sajnálom őt, mert a szülei elengedték a kezét, és nyűgnek veszik, ha otthon tartózkodik. Másrészről mégiscsak annak örülnék, ha a lányom egy átlagos, értelmes fiúval állított volna haza. Merthogy ez a srác nem átlagos, az biztos. Tetoválása van, piercingje, festi a haját, és ha még a száját is kinyitja... Merthogy kinyitja. Úgy beszél a lányommal, mint kocsis a lovával, a lányom pedig replikáz. Én így még szerelmespárt nem hallottam beszélni.
Nem így neveltem a lányomat, nem ilyen példát mutattam neki. Óvtam, féltettem mindig, igyekeztem kedvezni neki, hogy jóban legyünk és elfogadja a tanácsaimat. Most azonban teljesen tanácstalan vagyok, fogalmam sincs, mit tehetnék még, hogy a lányomat időben észhez térítsem.
Egy aggódó édesanya
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
