Tudjuk, hogy a feministák a nők jogaiért harcoltak, hogy ne csak a tűzhely és a gyerekszoba legyen a miénk. Ma nem kis ellentét feszül a nyugati és a volt keleti blokk országainak feministái között. A nyugatiak ugyanis hajlamosak lesajnálni az itteni nőket – mint egy elmaradott népességet –, miközben a háború után anyáink bizony munkába álltak.
Hinnénk-e, hogy Svájcban például csak 1971-től rendelkeznek a nők szavazati joggal, s az óvodából a gyerekek délben hazamennek, hogy az anyuka adjon nekik ebédet? A svájci nők éppen ezért zömében otthon maradnak a gyerekekkel, pedig aki kimarad, az lemarad: ezek a nők általában kiesnek a munkapiacról. A mai svájci feministáknak is van miért harcolniuk, hogy elérjék az igazi egyenlőséget. Munkatársunk, Jády Mónika Svájcban él, s összeállításában a svájci feminizmust vette górcső alá.
(© Julia Hermasson)
Szavazati jog hosszú küzdelem után!
A graubündeni nemesi családból származó Meta von Salis, aki első női történészként diplomázott 1887-ben, ugyanebben az évben az alábbi sorokat jegyezte a Züricher Postba, vagyis Zürich kanton demokrata pártjának lapjába: „A nők férfiakkal való egyenjogúságának számos kérdése közül a leghosszabb ideig haboztam, hogy a polgári jogaira vonatkozót megerősítsem – hisz a kötelességeket készséggel elismerem. Most annál inkább igenlem azt, hogy az (aktív és passzív) választó- és szavazati jog megilleti a nőket”. Gondolatait a következőkkel zárja: „Lehetséges, hogy politikai jogaink elismerését csak a jövőben fogjuk kivívni. Minél több előkészítő munkát végzünk, annál jobb mindenkinek.”
A nők nem szavazhatnak, avagy sztrájkok rakásra
A svájciak nem sokat kukoricáznak: ha valami nem tetszik nekik, az utcára vonulnak. Hat kanton már a húszas évek elején szóba hozta a nők szavazati jogának bevezetését. Ám ekkor még nem írtak ki népszavazást... Viszont az 1959-es szövetségi népszavazáson a szavazók több mint kétharmada még arra voksolt, hogy a nők ne járulhassanak urnához. Ám a francia nyelvterület egy részén – Vaud, Genf és Neuchâtel – a nők már megszerezték a szavazati jogot. (Ezt itt úgy mondják, hogy csak kantonális szinten – vagyis a lakhelyüket érintő kérdésekben már szavazhattak.)
Svájcban a nők átlagosan 19%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak...
A nők persze nem nyughattak, hiszen Európában egész más volt a helyzet: ezért pár évvel később következett egy újabb szavazás. 1971-ben a férfiak 65,7%-a mondott igent a női részvételre. Két, német nyelvterületen fekvő kanton azonban még mindig ellenkezett. Appenzell Ausserrhoden és Appenzell Innerrhoden női lakosai hamarabb szavazhattak szövetségi szinten, mint a közvetlen lakhelyüket érintő kérdésekben! Appenzell Innerrhoden kantont végül a szövetségi bíróság 1991-es ítélete kényszerítette rá a nők szavazati jogának elismerésére.
A nők utcára vonulnak
1959. február 3-án a bázeli lánygimnázium tanárnői nem álltak munkába. Két nappal korábban ugyanis a férfiak a nők szavazati joga ellen szavaztak – még a bázeli kantonban is, amely pedig liberálisnak számított. A sztrájk felért egy szenzációval, még a New York Times is tudósított róla. S meg is lett a hatása: 1966-ban Bázel város a német nyelvű kantonok közül elsőként adta meg a nőknek a szavazati jogot, persze csak kantonális szinten. (Vagyis Bázel ügyeibe már volt beleszólásuk a nőknek.) 1969-ben Bernben a nők ugyancsak szavazati jogot követeltek maguknak...
Svájci nők tüntetnek a szavazati jogukért 1971-ben (© Corbis)
1991-ben ismét százezrek vonultak az utcára – diáklányok, háziasszonyok, hivatalnoknők, szabadúszók –, és a nemek közötti egyenlőséget, valamint a szexuális erőszak megfékezését követelték. Óriási hatása volt ennek a sztrájknak. Amikor két évvel később a Svájci Szociáldemokrata Párt hivatalos női jelöltje, Christiane Brunner nem került be a Szövetségi Tanácsba, nagy volt a felháborodás. Szerencsére a női sztrájkbizottságok még működtek... Így a közvélemény nyomására a Svájci Szövetségi Közgyűlés által megválasztott férfi politikus, Francis Matthey végül visszalépett. A következmény: az ún. „Brunner-effektus” hatására a következő három évben jelentősen megnőtt a nők aránya a kantonális parlamenti választásokon.
Egy sztrájk akkor sikeres, ha a szervezők már elveszítik felette az áttekintést. (Állítólag ezt mondják a koordinátorok.). És ez Svájcban meg is történt 2019 júniusában... Több mint félmillióan tüntettek országszerte az egyenlő bérekért, a gondozói munka elismeréséért, illetve a szexuális erőszak ellen. Az 1918-as országos sztrájk óta ez a női sztrájk volt a legnagyobb mozgósítás. 2021-ben szintén volt sztrájk – bár nem annyi résztvevővel. Ennek a témái a következők voltak: nyugdíj, fizetett és fizetetlen munka, családon belüli erőszak, a szexuális bűncselekményekre vonatkozó törvény elavultsága. Valamint azt szerették volna, hogy a politikában fele-fele arányban legyenek képviselve a nők és a férfiak.
Svájcban csak 1971 óta szavazhatnak a nők az egész országot érintő kérdésekben. A haladás viszont azóta számottevő: 2019 óta a nők aránya a Svájci Nemzeti Tanácsban meghaladja a 40%-ot, az Államtanácsban a 25%-ot. De még mindig van mit tenni: a nemek közötti egyenlőség a gyakorlatban még közel sem valósult meg...
Csak az igen jelent igent!
Svájcban is nagy téma a szexuális erőszak kérdése. A női szervezetek régóta követelik a törvény módosítását: „Nur ja heisst ja”, azaz „Csak az igen jelent igent”. Legutoljára 2022 májusában tüntettek emiatt, s ennek eredményeképpen megindult a párbeszéd. Az Államtanács „A nem jelenti azt, hogy nem”-megoldást támogatja, egybehangzóan az előzetes tanácsadó bizottsággal és a Szövetségi Tanáccsal. A Tanács egy évről két évre emelte a minősített erőszakért kiszabható minimális börtönbüntetést. Karin Keller-Sutter, a korábbi igazságügyi miniszter azt kezdeményezte, hogy végezzenek felmérést az egyes kantonokban. Tisztázni kell, ki kíséri és hova az áldozatot, hogyan hallgatják ki, hogyan képzik ki az eljárásban illetékes ügyészeket, érzékenyítik az ügyvédeket és a rendőrség tagjait...
Egyenlő bér – még álom
Bár Svájcban az esélyegyenlőségi törvény kimondja: egyenlő munkáért egyenlő bér jár, nem egy nő bepereli a munkaadóját, és egészen a szövetségi bíróságig elmennek. A gyakorlatban ugyanis a béregyenlőség még közel sem valósult meg. Svájcban a nők átlagosan 19%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Nemrégiben az esélyegyenlőségi törvény egy új cikkel bővült: a 100 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató munkáltatók kötelesek belső béregyenlőségi elemzést végezni, melyet négyévente meg kell ismételni (ha az elemzés szerint előzőleg gondok voltak).
1971-ben 12 nő került be a parlamentbe, 2019-ben már 96 – ezzel Svájc nemzetközi viszonylatban a korábbi 38. helyről a 15. helyre került, megelőzve Franciaországot és Norvégiát. A „Helvetia ruft” (Helvetia hív) kampány kezdeményezői a választások előtt motiválni próbálják a nőket, hogy induljanak a választásokon, mert csak így kerülhet be minél több női döntéshozó a politikába.
S hogy mi a helyzet az abortusszal és a többi vitás üggyel?
Svájcban 2002 óta legális az abortusz. 2004-ben hivatalos bűncselekménnyé minősítették a házasságon belüli erőszakot. 2005-től van anyasági biztosítás. Bevezették az apasági szabadságot is, engedélyezték az egyneműek közötti házasságot. A #MeToo-mozgalomnak köszönhetően már nem hagyják annyiban a szexuális töltetű megjegyzéseket – vagy például az élsportoló gyerekek és fiatalok trénerjeinek durva módszereit és bántalmazásait. Most már nyíltan beszélnek az ilyesmiről, s próbálnak tenni ellene.
A női igazságügyi miniszter kimondta: tisztázni kell, hogyan hallgatják ki a szexuális bűncselekmények áldozatait, hogyan képzik ki az ügyészeket, az ügyvédeket és a rendőrség tagjait...
Kevesebb a női nyugdíj!
A női jogokat itt is egy kosárba rakják a többi kisebbségi joggal – pedig a nők nem kisebbség. (Ez szerkesztőségünk álláspontja, de ez már egy másik kérdés. Svájcban ezt máshogy gondolják.) Működik a Szövetségi Nemek Közötti Egyenlőség Hivatala – a jövőben a queer emberek jogait is ők képviselik –, az iskolákban pedig folyik az érzékenyítés. Beszélnek arról, vannak-e tipikusan női és férfi tevékenységek, színek és a többi... Az ötödik-hatodik osztályosok számára a Zukunftstag (a jövő napja) lehetőséget ad, hogy a gyerekek betekinthessenek tipikusan nőinek vagy férfiasnak tartott szakmákba. Ismerősöm lánya is részt vett ezeken a foglalkozásokon: a lányoknak szóló kínálatban szerepelt például egy nap informatikusként vagy vezető pozícióban, páran a zürichi városi kórház nőgyógyászatának főorvosnőjével tölthettek egy munkanapot; a fiúkat az óvodába várták gondozónak, illetve egy kisállatokat ellátó rendelőbe...
Vannak nagy visszalépések is: az öregségi és túlélő hozzátartozói biztosítás reformja nem kedvez a nőknek. 2022-ben (éppen hogy) megszavazták, hogy a nők nyugdíjkorhatára megegyezzen a férfiakéval (65 év). Viszont a nők egyharmaddal kevesebb nyugdíjat kapnak... Tény, hogy minél inkább teret hódítanak a nők a politikában, annál inkább növekszik ellenük az erőszak. A parlament női biztonsági tagjai szexualizált fenyegetésekkel teli üzeneteket kapnak, amikor katonai kérdésekről nyilatkoznak.
Idén is lesz feminista sztrájk!
A 2023. június 14-i sztrájk legfontosabb követelései: fizetett munkaidő általános csökkentése, az öregségi és túlélő hozzátartozói biztosítás (AHV) azonnali megerősítése, valamint a hárompilléres nyugdíjrendszer eltörlése és egypilléres rendszerrel való helyettesítése. Emellett minden szülőnek személyenként és gyermekenként legalább egy év szülői szabadságot követelnek, valamint a magán egészségügyi rendszer megszüntetését – és így tovább. Egyszóval a vélemény továbbra is az, hogy a svájci nőknek szükségük van az utca nyomására: s pontosan ez áll a feminista kollektívák közleményében.
