Tisztelt Szerkesztőség! Bevallom, férfiember létemre gyakran olvasgatom a lapjukat, abban a reményben, hogy talán így könnyebben megértem a nőket vagy legalább egyet, a feleségemet.
Végre kirepültek a gyerekeink a családi fészekből, nincsenek gondjaink, élhetnénk békességben, szeretetben, mint régen, amikor esténként egy pohárka bor mellett együtt néztük a tévét.
A feleségem azonban teljesen megkergült az utóbbi évben, szinte sosincs otthon, hol masszázsra megy, hol meg tornázni rohan. Az utóbbi időben teljesen megváltozott. Az első sokk akkor ért, amikor tépett, zebracsíkos frizurával állított be.
Még időm sem volt megszokni, amikor a vörös ki tudja, hány árnyalatában pompázó fejjel jött haza, és olyan kreol arcszínnel, mintha afrikai ősökkel dicsekedhetne. A tarka rongyokról, amelyeket az utóbbi időben összevásárolt, már nem is beszélek. Szerintem egy negyvenes nő a rikító sárgákban, pinkekben inkább nevetséges, mint vonzó.
Próbáltam neki elmagyarázni, hogy egyre nehezebben tudom őt azonosítani azzal a nővel, akit huszonnégy éven át szerettem és tiszteltem, de ő nem akar megérteni.
Maradinak, unalmasnak tart, és egyre csak azt hajtogatja, hogy mindezt azért teszi, mert szeretné, ha végre nemcsak családanyának, de nőnek is érezhetné magát, és én e szerint is néznék rá. Negyed évszázadon át nem lehet lángolni, ezt neki is meg kellene értenie! Nincs szeretőm, nekem a család a legfontosabb, ez nem elég? Mindig az volt számomra a fontos, hogy anyagilag bebiztosítsak számukra mindent. És az, hogy emellett nem volt időm szerenádot adni, vagy eljátszani a hősszerelmest, az bűn?!
De hiszen a feleségem! Mit kellett volna tennem?! Miért gondolják a nők, hogy nekünk csak az attraktív, csilli-villi bombázók a vonzóak? Miért akarnak a nők mindig többet, mint amit nyújtani tudunk nekik? Vagy esetleg szeretője van, és ezzel próbálja álcázni? Nem, nem értem a nőket…
Egy tanácstalan férj
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
