Mit csinál kedvenc barátnőm, ha váratlanul van egy szabad órája? Rendet csinál az íróasztalán. Vagy felmossa a konyhát. És te, kedves olvasó? Ha te is így cselekedsz, az bizony baj. Mert mindenben hibátlannak lenni emberfeletti feladat. Egyszerűbben: nem normális.
Anettnek sikerült. Két gyereke van, húsz éve ugyanaz a férje, munkája kielégíti az ambícióit, szépen keres, és sok év után végre megvehették azt a házat, amelyre mindig vágyott. Beszélgetni a barátnőivel nem nagyon van ideje, telefonjait mindig a titkárnője veszi fel, ezért Irmát nagyon meglepte, amikor Anett maga jelentkezett. Amikor már a kávéjukat itták, Anett hirtelen elkezdett sírni. – Mit ér az egész, ha nincs egy szabad percem sem? Legszívesebben most is a régi panelházban laknék, és élnék fizetéstől fizetésig.
Irma elhitte neki. Anett évente egyszer találkozik a barátaival, három éve volt utoljára moziban, otthon nincs kihez szólnia. A család csak a vasárnapi ebédnél találkozik. – Régen evett a méreg, amikor az anyósom minden vasárnap délután megjelent, most pedig örülök, mert legalább egyszer együtt van a család. Hét közben csak az üzenetek lebegnek a parafa táblán vagy a hűtőszekrény ajtaján, a virágágyat a kertész kapálja, a fürdőszobát a bejárónő tartja rendben. Anett szinte azt se tudja, milyen színű a csempéje. Arra sem volt ideje, hogy kiválassza az új bútorokat – belsőépítészre bízott mindent –, és most úgy jár haza, mintha szállodába menne…
Egyre több Anett típusú páciens jelenik meg a pszichológusoknál, pontosabban az időpontos szakemberek rendelőiben. Pedig ezekről a jól szituált hölgyekről senki se mondaná, hogy betegek. Hiszen bájosak, anyagi hátterük biztos, társadalmi helyzetüket, munkájukat tekintve sikeresek. Ugyanakkor boldogtalanok és feszültek.
– Az állandó elfoglaltság jó módszer arra, hogy ne gondoljunk a kellemetlen dolgokra – mondja a szakember. – Az az ember, akinek egy pillanatnyi szabadideje sincs, általában menekül valami elől. A csalódás elől, hogy gyerekei nem olyanok, amilyennek szeretné őket, a férj elől, aki már régen nem tudja, mire gondol a felesége, a munka elől, amelyet nem szeret... Mit ajánlana a pszichológus az Anett típusú asszonyoknak?
A férfiaknak mindenféle házasság megfelel. A női lélek bonyolultabb, a nőknek csak a működő kapcsolat felel meg.
Lecke a repülő fedélzetén
Krisztina egyszer egy repülőben jött rá egy létfontosságú dologra. A légikisasszony a vészhelyzetet gyakoroltatta az utasokkal, és felszólította Krisztinát, hogy vegye fel az oxigénmaszkot.
– Hogyhogy én? Először nem a gyerekemre kell feltennem?
– Nem, erősködött a légikisasszony. Először ön, azután a gyerek.
Krisztina azóta a mindennapi életben is ezt a gyakorlatot követi. A lélekbúvárok pedig bólogatnak: bizony, bizony – ha a nő első helyre magát teszi, akkor megszabadulhat attól a kínzó érzéstől, hogy nem győzi a reá váró munkát (hiszen nincs az az érzése, hogy még magát is el kell látnia). Krisztinameglepődve tapasztalta: mióta ehhez tartja magát, nem érzi úgy, hogy a családja és a kollégái kihasználják. Természetesen mindenkinek segít, de ha úgy érzi, hogy elege van, ki meri mondani: „Most nem, most magamra is kell egy kis idő!”
A nőkből rengeteg energiát elszív az a rossz szokás, hogy mindenkit maximálisan kiszolgálnak, mindenkiről gondoskodni akarnak – a végkimerülésig. Magukra pedig már nem marad energiájuk, emiatt rengeteg bennük a kielégítetlenség.
Miről álmodom?
Anett egy igen fontos dologra a mai napig nem tud válaszolni. És nem tud válaszolni Krisztina sem. Nagyon kevés ember tudja megmondani, hogy számára mi a legfontosabb az életben. A szakemberek erre azt felelik: Aki nem tudja, mire mondana IGEN-t, az NEM-et sem tud mondani. Hogy ezt kitapasztalják, egy rövid kérdőívet töltetnek ki a páciensekkel. Három legjobb tulajdonságukat kell ráírniuk a fehér papírlapra. Ez pedig nagyon nehezen megy. Sokkal gyorsabban születnek meg a válaszok, amikor a három legrosszabb tulajdonságukat kell felírniuk.
Hogyan lehetséges ez? Csak nagyon kevés embernek van annyi ideje, hogy mélyen elgondolkodjon azon: milyen is ő, és mit tart fontosnak az életében. Nagyon gyakran -öntudatlanul – mások elvárásainak igyekszünk megfelelni. Ennek az az ellenszere, hogy magunkra is szánunk több-kevesebb időt. Fel kell tettünk magunkban ezeket a kérdéseket: Mit szeretnék megváltoztatni az életemben? Mi a legnagyobb álmom? Mivel szeretnék foglalkozni, ha volna elég pénzem és időm?
Fölöslegesen aggódunk
Megpróbálta már összeszámlálni azt az időt, amelyet töprengéssel tölt? Megoldatlan családi problémákkal, vádaskodással? Ebből a szempontból nézve a házasság sokkal jobban kedvez a férfiaknak. A férj még a problémás házasságból is többet profitál, ezért élnek hosszabb ideig a nős férfiak, mint a nőtlenek. A női lélek csak a jól működő házasságból profitál. Nemrég konferenciát tartottak a kövérségről. Ott állapították meg, hogy a túlsúly elsődleges oka a szeretethiány.
Van benne logika: a lélek éhsége könnyen összemosódik a test éhségével. Az étel könnyen elérhető, és ha eszünk, mindjárt jobban érezzük magunkat. Hasonlít ez az érzés a televíziózáshoz: akinek nincs életcélja, a tévét nézi zsinórban (nézi mások izgalmas életét, ha már az ő élete nem izgalmas).
Ez sokkal könnyebb, mint fölkelni a székről, és tenni valamit (végre elkezdeni élni a saját életünket!). Amellett a tévé szórakoztató, elég a fotelban ülni, és a távirányítót nyomkodva világot látni, érzelmeket átélni. A látszatcselekvés elaltatja és háttérbe szorítja saját elbaltázott életünket, vágyainkat.
Ez azonban nem mehet így a végtelenségig. Az első lépést nem könnyű megtenni. Egy jó tanács: rázzuk le a gondjainkat. Túl sok fölösleges problémát gyártunk! Nemrég készítettek egy felmérést arról, hogy min problémázunk a legtöbbet. Meglepő eredmény született. Negyven százalékban olyasmitől félünk, ami sohase következik be. Harminc százalékot a múltbeli eseményeken való rágódás tesz ki, tehát olyasmi, ami már volt, de nem lesz. Tizenöt százalékban azon idegeskedünk, hogy mit gondolnak és mondanak rólunk az emberek, tizenkét százalékot az egészségünkért és családtagjaink egészségéért való aggódás tölt ki. És csupán három százalékban foglalkozunk valós problémákkal!
Harc az idővel
Meg lehet tanulni, hogy rövidebb idő alatt több tennivalót végezzünk el. Ez azonban csak rövid távú megoldást jelent, és egy cseppet sem járul hozzá lelki békénkhez. A legfontosabb: tartsuk figyelmünk középpontjában mindazt, ami számunkra fontos. Mindenekelőtt rendszeresen szánjunk időt arra, hogy magunk és sorsunk felett gondolkodjunk. Határozzuk meg távolabbi céljainkat, jelöljük meg azokat a dolgokat, amelyeket a legfontosabbnak tartunk. Minden héten végezzünk el egy részfeladatot.
Sokkal jobb lesz a hangulatunk és lelkiállapotunk, ha érezni fogjuk, hogy előrehaladunk az életben. Igyekezzünk élő és jó kapcsolatot kialakítani a környezetünkkel, ne veszítsük el a bátorságunkat annak ellenére sem, hogy magunk körül nem sok jó példát látunk. Időről időre tegyük fel magunknak és családtagjainknak ezeket a kérdéseket: Mi tetszik / nem tetszik a családunkban? Mit tehetnénk még? A válaszok sok meglepetést okozhatnak. A felnőttek nem is gondolnák, hogy a serdülő gyerekek milyen világosan és egyértelműen látják a problémákat.
Jó hatással van a családokra a közös tervezgetés is. Negyedéves terveket jó készíteni. Nehezebben megy ez azokban a családokban, amelyekben a gyerekek mozgékonyak és kreatívak, a szülők pedig szabad foglalkozásokat űznek, esetleg sokat utaznak. Mindez megnehezíti a közös programokat. Nagyon jól kell tudni tervezni, hogy egy-egy hétvégére együtt legyen a család. Néhány egyszerű szabályt kell alkotni, amelyeket mindenki betart, így lehetségessé, reálissá válik a tervezés. Mert az előrehaladás olyan fontos, mint a vállalatokban a tervezés. Ha nincsenek jövőbeli célok, a cég tönkremegy. A család is.
Hogyan takaríthatunk meg időt és energiát?
- Önmagát tegye az első helyre. Kérdezze meg magától: Hányszor csinálok olyasmit, amihez semmi kedvem? Mikor érzem úgy, hogy ezt örömmel tettem?
- Vegyen jegyzetfüzetet. Sok dolog akkor válik világossá számunkra, ha leírjuk
- Rendszeresen tegyen fel kérdéseket önmagának. Válaszoljon ezekre a kérdésekre: Mi érdekel igazán? Mit tudok jobban, mint a többiek?
Szabaduljon meg a félelmeitől. Írja ki magából a félelmeit. Írja le, mitől szokott félni. Meg fog lepődni, mennyi aggodalom, szorongás, önvád, kisebbrendűségi érzés rejtőzik magában.
- Elkezdett dolgait fejezze be. Sokkal nyugodtabb lesz, ha sikerül végigvinnie megkezdett munkáit. Ha több dologgal foglalkozik egyszerre, készítsen fontossági sorrendet.
- Aggodalmait dobja el. Ezeket is írja fel egy papírlapra, majd tépje össze a papirost, és dobja a szemétbe.
- Semmit se bízzon a véletlenre. Csupán az emberek 10 százaléka tervez. Pedig akinek nincs célja, az nem tartja kézben az életét.
- Jelölje ki a legfontosabb célt. Írja le, hogy mi ez, hogyan érheti el, és mindennap erre gondoljon.
- Egy hétre előre tervezzen. Az egyhetes tervezés lelki nyugalmat ad a nehéz helyzetekben is.
- Itt és most élje az életét. Soha sehol nem lesz se több ideje, se több energiája.
