Ezt vesszük? Felvetéseinket már csak a család egészséges élelmezésének szempontjából is érdemes elolvasni.
Mi van télen az üzletek polcain? Emlékszünk még az iskolás kísérletre? Fogjunk egy szem babot, és helyezzük egy kupac vizes vattára... A vizes vattára helyezett babszem pár nap múlva annak rendje és módja szerint kicsírázik, majd szárba is szökken. Ez a hidropónia, azaz a talaj nélküli növénytermesztés. A nagyáruházak zöldségei a sár nélküli gyökereikkel mind innen származnak, a sok egyforma zöldség is. Többé-kevésbé mindegyik növény termeszthető ily módon.
Hidropón zöldségek
A hidropóniában tehát a zöldséget talaj nélkül nevelik – vízben oldott ásványi sók felhasználásával.Sokan az egekig dicsérik, mert nem szennyezi a földet (hiszen nem használ földet). Sokan pedig leszólják, mondván, hogy műtrágyával és hidrogén-peroxiddal öntözik a paradicsomunkat...
Tápoldatozás talaj nélküli hajtatásban: az ismert hazai cégek közül például a Veselá paradajka termeszt hidropón módszerrel. A paradicsom 14 méter magas rendszereken terem, a rendszerben pedig geotermikus víz kering. Mikor kistermelők gondolkodnak rajta, akkor azt mondják, hogy a hidropónia drága (az is), ugyanis csak számítógépes vezérlésű tápoldat-adagolóval működik. Európában ma a talaj nélküli termesztés Hollandiában a legnagyobb: a hajtatófelület 90 százalékát teszi ki. Utánuk következik Spanyolország és Franciaország, de csak 20 százalékkal.
A talajtudósok a fejüket fogják: elképzelhetjük, milyen érzés lehet nekik műtrágyás lében salátát vagy paradicsomot látni... Ám ez van!
Nem kell a föld a zöldségeknek!
Justus Liebig német vegyész már az 1800-as évek elején megfogalmazta, hogy a növényeknek szervetlen anyagokra, ásványi sókra van szükségük, nem földre! Már akkor elkezdtek gondolkodni a föld nélküli termesztésről.
A tápoldatos termesztést végül a második világháborúban próbálták ki. Az amerikai katonákat látták el a kiterjedt hidrokultúrás telepeken nevelt zöldségekkel. A hetvenes években aztán Hollandia elkezdte a nagybani telepítést.
A hidropóniás rendszerekben keringő vizet újra felhasználják. Kilencven százalékkal kevesebb vízre van itt szükség, mint a szabadföldi termesztésnél. A talajkímélés mellett ez a nagy előnye. És a helykihasználás, hisz a rendszerek függőlegesen is felépíthetők.
A hidropóniához érteni kell, hiszen a tápoldatos víz egy kiépített rendszerben kering. Ezért is drága – és nagy technológiai fegyelmet követel, mert elszaporodhatnak benne a kórokozók.
Az ellenzők
Sok szakértő szerint a hidropón zöldségek csak kiegészítő fogyasztásra lehetnek alkalmasak. Előnyük, hogy sterilek, ezért védettek a kártevőkkel szemben. Hátrányuk viszont, hogy általuk nem jutunk hozzá minden fontos ásványi anyaghoz és vitaminhoz.
A tápoldatokat úgy állítják össze, hogy az tartalmazza a legfontosabb makrotápelemeket (mint például a nitrogén, a foszfor, a kálium), illetve mikro elemeket (mint a cink, a molibdén vagy a vas). A kísérletileg összeállított nevelési közegekben azonban a periódusos rendszer 90 eleméből mindössze 10-15 féle elem van jelen.
A szakértők azt állítják: a hidropónia elterjedésével zöldségeink szegények lesznek olyan fontos elemekben, amelyekre szükségünk lenne. Ám az ilyen zöldségek rendszeres fogyasztásával alakulhat ki a minőségi éhezés.
A táplálkozásunkat ezért ki kell egészíteni a hiányzó nyom- és mikroelemekkel, amelyekre nyomokban ugyan, de szükségünk lehet. Ezért is virágzik a vitaminok piaca, ugyanis csak ezekkel tudjuk pótolni a hiányzó elemeket. Pont a nyomelemek pótlása miatt olyan sikeres például a Béres-csepp.
