Mert isznak. Sőt, a fiatalabbak a drog helyett is inkább az alkoholhoz nyúlnak, míg a fiatal fiúk inkább „anyagfüggők”. Miért isznak a nők – például az unatkozó kismamák? A nők nagy része ugyanis az anyasági alatt kezdi emelgetni a poharat.

Csak még egy pohárral…
Nemcsak köpködős csehókban, hanem a modernül berendezett luxusotthonokban is alkoholizálnak az emberek. A közelmúltban egy orvoskonferencia témája volt a szeszesital-fogyasztás. Egy elegáns hatvanéves hölgy vetette fel a következőt: „Minden este megiszom egy pohár fehérbort. Néha többet is, alkalomtól függően. Ez azt jelenti, hogy alkoholista vagyok?” Az orvos válaszolt: „Ha nem tud meglenni egy pohár bor nélkül, ha jobban kívánja, mint bármi mást a világon, ha állandóan növelnie kell az adagot, vagy ha ital nélkül remeg a keze, és verejtékezik, akkor alkoholista.”

Azután az orvos elmondta: függőségről akkor beszélünk, ha a beteg nemcsak rendszeresen iszik, hanem az ital miatt mindent és mindenkit elhanyagol. Ha ez lesz az élete vezérmotívuma, és mindent annak rendel alá, hogy megkapja a napi adagját. Persze, jórészt titokban! Főleg nők tudják művészi tökéllyel eltitkolni, hogy alkoholproblémákkal küzdenek.

Tehát mindenki alkoholista, aki rendszeresen, mindennap megiszik egy pohár bort? Nem, dehogy! A szívgyógyászok véleménye megengedő. Szerintük a jó minőségű bor kismértékben (férfiak esetében napi 4 dl, nőknél 2 dl) egészséges, mert többek között sok flavonoidot tartalmaz, ami védi a szívet. (A szívsebészek olyan sok beteg szívet és eltömődött eret láttak, hogy nem véletlenül jutottak erre a véleményre.) Ésszerű mennyiségű bor fogyasztása ellen tehát nem emelhetünk kifogást. Nemrég egy kísérletet végeztek: a vizsgált személyek négy héten keresztül minden este elfogyasztottak 0,35 liter zöldveltelinit. Ennek hatására jelentősen csökkent vérükben az erek elzáródásáért felelős fibrinogén szintje, és emelkedett a „jó koleszterin”-nek mondott, az erek falára történő lerakódásokat meggátoló HDL koleszteriné. A borban található resveratrol ráadásul erős antioxidáns, amely lassítja a sejtek öregedését.

Az alkohol gyógyszer?
A franciák egészségi állapota a másik nagy bizonyíték arra, hogy az alkohol kis mennyiségben nem ártalmas. A franciák dohányoznak, kávéházakban ücsörögnek, naponta megisszák a maguk adagját, imádnak jókat enni – mégis ők érik meg a legmagasabb kort Európában. Franciaországban a nők átlagos életkora 85 év, a férfiaké 78. (Összehasonlításképpen: nálunk a nők átlagos életkora 79 év, a férfiaké 71.) Hosszú életüket a kedélyesség, a sok saláta és az egészséges olajak fogyasztása mellett a bornak tulajdonítják.

Másrészt viszont az Egészségügyi Világszervezet statisztikái kérlelhetetlenek a szeszes italokkal szemben: az alkohol a harmadik legveszélyesebb kockázati tényező a korai elhalálozás tekintetében. Világviszonylatban évente két és fél millió kihunyt élet írható a számlájára. A 15-99 éves férfiak esetében pedig az első helyen áll. Európában hazánkban, valamint a szovjet utódállamokban a legmagasabb az egy főre eső szeszfogyasztás: fejenként több mint hat liter tiszta szesz évente (átlagosan, azaz beleértve a 15 év alatti gyerekeket is). Nincs mire büszkének lennünk… A szeszfogyasztást nemcsak a májunk, az emésztő- és keringési rendszerünk, hanem a lelkünk is keservesen bánja.

Nők kontra férfiak
Ha a szeszfogyasztásról van szó, nincs egyenlőség a férfiak és a nők között. Az alkohol egyértelműen többet árt a nőknek, mint a férfiaknak. A férfiakkal összehasonlítva, a szeszes italok a nőknél hatszor gyakrabban okoznak depressziót. A pszichológusok szerint az alkohollal ugyanaz a helyzet, mint a többi szenvedélybetegséggel: addig nincs baj, amíg nem a megold(hat)atlan problémáink miatt nyúlunk pohárhoz. A boldog és kiegyensúlyozott emberek nem esnek áldozatul a szenvedélybetegségeknek – ha isznak, azért isznak, mert jókedvük van. 

De hát kinek felhőtlenül boldog az élete? Tulajdonképpen mindenki ki van téve a szenvedélybetegségeknek. Megcsal a párom? Utálatos a főnököm? Kezelhetetlen a gyerekem? Mindenkinek van valamilyen bánata, amelyet italba akar fojtani.

A nők számára azért is veszélyesek a szeszes italok, mert a női szervezet érzékenyebb. A lelkünk is sérülékenyebb, ezért hamarabb rabjává válunk az italnak. Ráadásul általában otthon, titokban iszunk, nem a kocsmában, baráti társaságban, tehát a külső kontroll sem működik. Testünk törékenyebb, az ivás gyorsabban tönkreteszi a lelkünket, kikezdi az egészségünket. Az ellenőrizetlen ivás szorongásos állapotokat idéz elő, az ital hatására hétszer gyakrabban változik meg a nők személyisége – hisztérikussá és aszociálissá válnak.

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

A társadalom peremén
Laura negyvenöt éves, foglalkozása tanítónő. Már régen sejtette, hogy az esténként megivott egy üveg bor nem egészen ártatlan jutalom az egész napi idegeskedésért, amit a katedrán elszenved. Néha ugyanis „véletlenül” megbotlott otthon a küszöbben, vagy társaságban nem megfelelően viselkedett. Egyszer kitöltött egy tesztet, amit az interneten talált, és olyan eredmény jött ki, hogy az alkoholfüggőség határán áll. Akkor orvosi segítséget kért. Az ivás harmincöt éves koráig nem jelentett gondot számára, nyolc évvel ezelőtt kezdett borozgatni, amikor fáradt, ideges vagy lehangolt volt, vagy ha nem bírt a fiával. Négy évig erőteljesen ivott, naponta két liter bort, néha többet is. De szerencséje volt a szerencsétlenségben, mert az ital nem látszott meg rajta, nem befolyásolta teljesítményét: az utóbbi négy évben csak kétszer hiányzott miatta egy-egy napot, amit úgy oldott meg, hogy gyorsan szabadságot vett ki. 

Mi vezette rá Laurát az ivásra? Nem a rossz párkapcsolat, ami a leggyakoribb ok szokott lenni. Laura jól működő családban élt. Az ő problémája a folyamatos stressz volt. Ahogy közeledett szeptember elseje, egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére. Mint ahogy akkor is, ha a fia elkövetett valami butaságot. „Az ital megkönnyebbülést hoz. Fellazít. Nagyon jól oldja a szorongást. De csak addig, amíg elkábít. Utána jön a szomorúság és a lelkifurdalás” – mondja. 

„Nem megyek elvonókúrára!”
Márti alkoholista. A gyermekgondozási szabadság alatt szokott rá az italra. Nem bírta a stresszt, hogy a gyereke rá van bízva, minden tőle függ, nincs, aki segítse a mindennapokban. Közte és Laura között óriási különbség van. Mártit teljesen tönkreteszi az ital, elpusztítja a testét és a lelkét – a munkáját is elveszítette. Márti legnagyobb baja az, hogy nem ismeri el betegségét. Soha nem kért segítséget, pedig már több mint tíz éve masszívan alkoholizál. Életében a nyugodtabb időszakok váltakoznak a teljes részegséggel, miközben az italmentes szakaszok egyre rövidülnek. A családja próbált segíteni, elvitték pszichológushoz, tanácsadóba. Egyszer volt hajlandó elmenni, mert szerinte neki semmi baja nincs. Hogy néha megiszik egy-két pohárral? Hát hiszen annyit mindenki megiszik, nem? „Nem fogtok betenni a bolondok közé!” – kiabálta a nővérének és a sógorának, akik próbálták meggyőzni, amikor a ház melletti árokban szedték össze. Márti olyasmire is képes, hogy otthagyja a vasárnapi ebédet, ahol senki sem tölt neki, átmegy a szemközti boltba, vesz egy doboz olcsó bort, és az üzlet előtt egy szuszra megissza. Hogy legyen pénze italra, lopni kezdett: kiszedi a pénzt a férje és a fia pénztárcájából, titokban az édesanyja nyugdíját is megdézsmálja.

Az alkoholizmusnak több típusa van. A gamma alkoholbetegnél pszichés, majd szomatikus függőség alakul ki: megiszik egy-két pohárral, azután már elveszíti a kontrollt, és hullarészegre issza magát. A delta alkoholbeteg rendszeresen iszik, vérében az alkoholszintet folyamatosan tartja, soha nem józan, mindig a részegség bizonyos fokán áll. Az epszilon alkoholbeteg epizodikusan többnapos ivásra van berendezkedve, akár tíz napig is iszik egyfolytában, még akkor is, ha a szesz már egyáltalán nem ízlik neki. Ők a havi vagy negyedévi részegek. A köztes időszakokban józanok.

Egy szabály valamennyi alkoholistára vonatkozik, mégpedig az, hogy ha le akarnak számolni az ivással, azt elsősorban maguknak kell akarniuk. 

Laura pszichoterápiával kezdte a kezelést. Különböző kérdőíveket töltött ki, amelyek fehéren feketén megmutatták, hogy mikor, mit és miért iszik. Például hogy leggyakrabban akkor nyúl a pohárhoz, amikor ötöst hoz haza a fia, vagy amikor berendeli raportra a főnöke. Kezelőorvosa a Selincro nevű gyógyszert írta fel neki, amelyik nem olyan drasztikus szer, mint az Antabus. (Ez utóbbi szedésekor nem szabad inni egy korty szeszes italt sem, mert szörnyű rosszullét követi.) A Selincro hatása más: a beteg nem kívánja az alkoholt, mert ha megiszik is egy-két pohárral, a korábban tapasztalt oldott, kellemes hatás elmarad. A gyógyszer árát nem téríti meg a biztosító, hét tabletta ára 35 euró körül mozog. A gyógyszer hatása több napig tart, a betegek dicsérik.

Ital vagy bevásárlás? Vannak alkoholbetegek, akiken lehetetlen segíteni. Laura igyekszik leszokni, Márti azt sem ismeri el, hogy alkoholbeteg. Ő abba a csoportba tartozik, akik nem hajlandók kezeltetni magukat. Az ivás miatt kidobták a munkahelyéről, a férje elvált tőle, a fia tizennyolc éves korában elköltözött otthonról. Mártit pár hónappal ezelőtt gyorsmentő szállította kórházba, mert eszméletlenre itta magát. A kivizsgálás során megállapították, hogy a vérképe katasztrofális. Az orvosok figyelmeztették, hogy a vesztébe rohan. De még ezzel se tudták rávenni, hogy kezeltesse magát. Magam is megoldom, jelentette ki Márti.

Mi az oka annak, hogy Laura győzni fog az itallal vívott küzdelemben, Márti pedig nem? A szakemberek szerint az, hogy Márti boldogtalan: nincs munkája, elhagyta a férje, hiányzik neki a gyereke. Nincs miben megkapaszkodnia… Márti olyan típusú ember, aki bármilyen függőség áldozatául eshetne. Hogy miért éppen alkoholista lett? Mert az ital a legegyszerűbb, legelérhetőbb drog.

A pszichológusok szerint a függőségek akkor alakulnak ki leggyakrabban, amikor az ember nincs jóban önmagával, elégedetlen az életével, nincs minek örülnie, nincs meg a lelki nyugalma. Ezért iszik egy pohár bort, aztán kettőt… Az elégedett ember is iszik: a saját és mások egészségére.
Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg