Milyen az igazi férfi? Ma oda jutunk, hogy nem tudjuk. Hisz annyi visszaélés történt a nők ellen, hogy a nők alig győzik helyrehozni, amit a férfiak elrontottak. Legalábbis ez a hivatalos álláspont. Mi akarjuk irányítani a világot, közben mégis olyan férfira vágyunk, aki olyan igazi: nem hagy magunkra a konfliktushelyzetekben, nem menekül a hóbortjaiba, nem fut el a felelősség elől, nem idegenedik el a családjától, jó férj és jó apa, nem hárítja át a felelősséget a nőre. A férfias férfira.
Philip Zimbardo legfőbb kérdése: Hová lettek a férfiak? Mikor Zimbardo először Európában járt, és arról beszélt, hogy veszélyben a jövő, mert a mai fiúk apátlanok, hiányzik nekik a férfiminta és a példa, akkor sokan legyintettek. Hisz Európában vagyunk, nem a New York-i gettóban! Azóta nálunk is hasonló a helyzet: a kapcsolatok törékenyek, a férfiak pedig kitolatnak a felelősségből.
(© Tanaka Tatsuya)
Zimbardo könyveiben azokról a férfiakról ír, akik elhagyják a gyerekeiket, vagy nem is akarnak családot, inkább beletemetkeznek a számítógépes játékokba és a pornóba. „A tinédzserkorú fiúkra gondolok, de az érettebb férfiakra is, akik rengeteg órát töltenek naponta internetezéssel és pornónézéssel” – mondta. Most, a gazdasági válság idején rengeteg fiatal férfi irányvesztett, úgy gondolja, hogy a jövő nem tartogat számára semmit. Ezért ezek a férfiak visszavonulnak a szobáikba, hogy videójátékokat játsszanak, mert itt sikeresek lehetnek, hősök vagy győztesek.
Bezzeg az életben: ott minden más, ott ők a vesztesek. A videójátékokat gyártó cégek pedig újabb és újabb világokat találnak ki, melyek berántják a játékosokat. Ezekben a játékokban versengés van, agresszió, pusztítás: minden olyasmi, aminek a kiélésére a férfiaknak nincs lehetőségük. A játék függőséget okoz, hiszen növekszik a játékidő, a férfiak naponta 5-6 órát töltenek el a gép előtt: ahelyett, hogy valami mást csinálnának, például időt töltenének a családjaikkal, a barátaikkal. És nem is ismerik fel, hogy ez nem jó így. A túlzásba vitt pornó pedig irreális képet fest az intimitásról, a férfi saját, illetve a nő testével kapcsolatos elvárásairól. Mégis nézik, mert itt nem áll fenn a visszautasítás kockázata, valamint azonnali kielégülést jelent, ami a kontroll érzését nyújtja (minden úgy történik, ahogy én akarom).
A férfiaknak nem kell gyengébbnek lenni csak azért, mert a nők erősebbek lettek.
Mára az egyetemeken, főiskolákon 60:40 a nők és férfiak százalékos aránya – ezek az adatok amerikaiak. „Amikor én kezdtem, még fele-fele arányban voltunk férfiak és nők a pszichológiai karokon, most pedig több a nő” – mondja Zimbardo. Hová lettek a férfiak? Ma sok férfi azt gondolja, hogy ennek a nők az okai, mert előnyt élveznek, nagyon nyomulnak. Sok férfi szemében ők a bűnbakok, ők tehetnek arról, hogy a fiúk rosszabbul tanulnak, mint a lányok, valamint motiválatlanok. A nők emancipációjával előállt az a helyzet, hogy a férfiak már nem tudnak vetekedni a nőkkel, s nincs kinél jobbak legyenek, hiszen eddig mondhatták azt, hogy legalább a nőknél jobbak. És ez már nem igaz.
A férfiak hanyatlásával párhuzamosan azt látjuk, hogy a nők jobban teljesítenek minden területen: az iskolában, a munkahelyen, a sportokban. Keményebben megdolgoznak mindenért, és sokkal inkább odateszik magukat. A férfiak már nem vehetik fel velük a versenyt, úgyhogy inkább feladják. „Nem azt mondom, hogy a nők miatt maradnak le a férfiak, csak azt, hogy ez egyfajta hozzáadott nyomás. Kaliforniában, ahol élek, a Szilícium-völgyben a high-tech cégek is arra törekszenek, hogy több nőt alkalmazzanak a menedzsmentben. De ők nagyon okos nők!” – nyilatkozta Zimbardo. A gond az, hogy a férfiak kilépnek a szociális életből; kihátrálnak a felnőtté válásból; azt jelzik, hogy számukra unalmas a tanulás, a munka; nem vágynak a szerelemre, de még a szexre sem (amire igényük van, azt megadja nekik a pornó).
Ma fiatal férfinak lenni a legrosszabb, ami történhet. A mai férfiak egy része azt érzi, hogy lecserélhető; és a videójátékokba menekül, mert ott biztonságban érzi magát és értékesnek. És ha ez a helyzet így folytatódik, férfiak milliói nem lesznek a nők megfelelő társai. Ami félelmetes jövőképet mutat. Philip Zimbardo híres TED-előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a férfiak a változás görbéjén rossz irányba haladnak, s valamit tenni kell, hogy „fajunkat a meztelencsigák szintje fölött tartsuk”. (© 2023 zimbardo.com)
Nekünk ez kijár...
Zimbardo azt állítja, hogy ezért a nevelés is hibás: ezeket a férfiakat úgy nevelték, hogy nekik ez kijár, ők megérdemlik, hogy elsők legyenek, s nem is kell ezért tenniük semmit. Vagyis nem akarják felvenni a nőkkel a versenyt. Ám mindenért tenni kell, amit el szeretnénk érni, s ezek a férfiak pont ezért nem találják a helyüket a világban. Ha a fiatal fiúk azzal töltik idejük nagy részét, hogy videójátékokkal játszanak, nem lesznek képesek arra, hogy párbeszédet tartsanak fenn, hiszen az összetett feladat, és számos képességre szükség van hozzá, amivel nem rendelkeznek. Nemverbális jeleket kell felismerni, szemkontaktust fenntartani – és ebben ők nem jók, mert nem gyakorolják.
Az Egyesült Államokban a fiúk nagy részét ADHD-val, vagyis figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral diagnosztizálják, ami annyit jelent, hogy számukra az iskola unalmas, mert képtelenek figyelni. A megoldás pedig az, hogy gyógyszeres kezelést írnak fel, a gyógyszerek pedig függőséget okoznak. (Ma ez Nyugaton már természetes: a fiam részt vett egy továbbképzésen Spanyolországban, ahol osztálytársainak több mint fele gyógyszereken élt, mert figyelemzavaros volt. Ha tanulni kellett, bevették a gyógyszert, de az kiütötte őket, s a végén nagyon rosszul érezték magukat – a szerk. megj.)
A feminizmus a lányokat megtanította arra, hogy ők is jók lehetnek, eredményeket érhetnek el. De ma a fiúkat senki nem tanítja meg semmire, gyámoltalanul és tétlenül állnak, és elzárkóznak a világ elől. Az Egyesült Államokban a gyerekek 40 százaléka apa nélkül nő fel. (Ahogy a világ halad, nemsokára mi is elérhetjük ezt az arányt – a szerk. megj.) „Ez azért komoly probléma, mert az apák szeretete feltételhez kötött az anyák feltétel nélküli szeretetével szemben” – nyilatkozta Zimbardo. Az apák motivációt ültethetnek el a fiúkban, de mivel az apa hiányzik a családokból, a fiúk feladják, nem érdekli őket, hogy befejezzék a tanulmányaikat, s a helyzet egyre rosszabbodik, mert beérik azzal, hogy az anyjuk, a családjuk eltartsa őket.
A nők erotikus álmai nem a mosogató férfiról szólnak (miközben elvárják a mosogatást)...
Mégis az alfahímek?
A nemi szerepekkel kapcsolatban Zimbardo azt írja, hogy hiába mutatja ki számos feminista kutatás, hogy a megosztott háztartási munka a harmóniát szolgálja – a valóságban a nők erotikus álmai nem a mosogató férfiakról szólnak. A nők mégiscsak az alfahímekhez vonzódnak... Nincs kapcsolat című könyvét egy nővel írta, Nikita D. Coulombe-bal. „A társszerzőm egy fiatal nő, aki azt állítja, hogy a nők körében most is az a legelterjedtebb, hogy filmszínészekhez hasonló férfiakért rajongjanak, s azokról álmodozzanak.”
Vagyis olyan férfiakról, akik erősek, dominánsak, és nem olyanokról, akik felkötik a derekukra a kötényt, főznek, illetve kiszolgálják a nőket. A szerepek változnak, igen, és ez jó. „Az elit női sportolók jobb fizikai képességekkel rendelkeznek, mint a férfiak többsége, de nem olyan jók, mint az elit férfisportolók.”
A férfiakra is nagyon nagy szükség van, hiszen fontos a férfi termelőereje és agykapacitása – tehát a népesség erősebbik fele is ugyanúgy nélkülözhetetlen! (Nehogy úgy járjunk, mint a régi időkben vagy az iszlám országokban, ahol a konyhába küldik a nőket, s lemondanak arról a teremtő energiáról, amit a nők képviselnek a világban.)
A férfiaknak pedig nem kell gyengébbnek lenniük azért, mert a nők erősebbek lettek. Mára a szerepek összefolynak. Ami régen kőbe vésett volt, ma már nem az. Bármit csinálhatunk, nincsenek határok. A nők nem csak gyereket szülnek és főznek – maratont is futhatnak vagy súlyt emelhetnek. A férfiaknak sem kell elefántokra vadászni vagy a mezőn dolgozni. És ebben ez a csodálatos. „Mindenki úgy élhet, ahogy neki jó” – adja meg a végszót Zimbardo.
