Már gyerekkorban látszik, milyen kamasz lány, felnőtt nő, majd érett nő válik a lányból. A kedves, bújós, dorombolós, pózolós kicsi lányt, aki élvezettel pörög a szoknyájában, és nagy-nagy szeretettel kapja fel anyja balesetveszélyes tűsarkúját, na, őt nem kell majd félteni, hogy megijed a duzzadó ciciktől – és a vörösödő kamasz fiúk pillantásaitól. Mert az a kislány nő a javából.
Igen ám, de ez azért nagyon sarkított. Nem minden kislány rendelkezik „jó nő” génekkel. Egy megkeseredett anya sem válik a javunkra, aki ki akarja verni a lányából a kacérságot, de az olyan apa se, aki nem udvarol a kis királylányának, nem dobja fel jó magasra, hogy pörgős szoknyája csak úgy lebegjen. Ehelyett inkább anyával veszekszik, majd elköltözik, a szeretettelen anyuka meg esténként magába dönt mindent, hogy kibírja az egyedüllétet – s csak akkor veszi észre a lányát, mikor az már minden nap az éjszakába menekül. Tizenöt éves korában! Hát így. Egyik is véglet, a másik is az. Tény, hogy csomaggal a vállunkon jövünk erre a világra, s amikor ez a batyu kicsi, akkor nőként nem lesz miből meríteni. Akkor nehéz jól érezni magunkat a bőrünkben.
Mitől nő a nő?
Hát például attól, hogy a középiskolai évek alatt minden hónapban a vécé felett tölt néhány napot, mert mindent felöklendezik, olyan görcsei vannak a havibajtól, hogy nem egyszer infúzión köt ki a kórházi ágyon. A nővérke adja a jótanácsot: fiúval kell lenni, hogy ez a rémálom elmúljék. A görcs annyira letaglóz, hogy még a legerősebb fájdalomcsillapító és görcsoldó is csak átmegy rajtunk villámgyorsan, hatása nincs. (Egyébként ez a nővérke tudhatott valamit, mert miután szültem, a menstruációs görcsök eltűntek a hónapjaimból, olyannyira, hogy csak az idejét tudva kanyargok az üzletben a betétes sarok felé. Egyébként ma már semmit nem érzek. Egy jó pont a szexnek.)
Mitől nő a nő?
A két kis kidudorodó dombocskától, melyek igazán zavaróak tudnak lenni, ha éppen esetlen kamasz lányok vagyunk melltartó nélkül, s ezért a vállunkat olyannyira előre hajtjuk, hogy mindenki csak a görbe hátunkat fogja látni. Bezzeg a többi lány köldökig kigombolt blúzocskában ült be a kémia-szaktanterem első sorába, hogy majd jót vihoghassanak, mert garantáltan nem bírja ki a tanár dadogás nélkül. Nem tagadom, irigykedtem rájuk. De nem a mellüket irigyeltem, az nekem is volt, csak azt a magabiztosságot, azt a nőcis fifikát, hogy az ujjuk köré tudtak csavarni bárkit a másik nem képviselői közül, korra való tekintet nélkül.
Én nem tudtam elhinni, hogy a mellem az én ékkövem, s boldog lehetek, hogy nem vagyok melltelen. Harcot vívtam vele, s az sem vigasztalt, hogy a kitárulkozó melleseket az iskola a szájára vette. (Miszerint egy-egy jobb jegy érdekében nem csak a cicijüket mutogatják...)
A két legszemtelenebb a diri irodájában átvedlett szájlegörbülős, sírós kislánnyá, de akkor már senkit nem tudtak becsapni. Visszaéltek a szépségükkel, az iskola pedig a hatalmával. A tények makacs dolgok, repültek az iskolából. (Még egy pont a szexnek. Nem biztos, hogy jó pont.)
Mitől nő a nő?
Attól, hogy hagyja, hogy szeressék. Hogy udvaroljanak neki. Mert ha egy nő érzi, hogy érdeklődnek iránta, hogy valaki számára fontos, valakinek ő a legszebb: az szárnyakat ad neki. A talaj felett jár fél méterrel, nem győz ezerszer tükörbe nézni, hogy szép legyen, amikor jön a nagy Ő. Igyekszik kihozni magából a legjobbat. Ahogy a vers mondja: „Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek verebekhez, mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett...”
Ilyenkor a rút kiskacsa is sminkel, új ruhát vesz, frizurát próbál, és szégyenlősen pironkodik, amikor a szomszéd néni megdicséri: Kinyíltál, te lány! Fiú van a dologban, ugye? Szegény anyád! – teszi hozzá halkan. Ám azt a lány már nem hallja, szalad a buszra, mert randija van a városban. A szomszéd néni tovább mormolja: Jó világ van! Ma már taxi fuvarozza a lányok fenekét, de ennek is ugyanaz lesz a vége... Valahogy igaza is lesz, mert egy idő után elérkezik a végkifejlet, vagyis minden darab utolsó egysége: a sok cukrászdai puncsszelet és a sok parkban eltöltött romantikus séta után pont kerül a mondat végére. Megüresedik az otthoni kégli, beavatódik a lány. Boldogan, szerelmesen, mert csak úgy érdemes. (Plusz jó pont a szexnek.)
Mitől nő a nő?
Attól, hogy dolga van a világban. Akár párban, akár szingliként, de berendezi az életét. Gondolkodik, tervez, javít, fejleszt, tanul. Minden területen fejlődik. Ha a lakberendezés már a kisujjában van, akkor keres egy másik hobbit. Ha észreveszi, hogy lusta a teste, aerobikcsoportot keres, és kipróbál számtalan mozgásfajtát. Még a bokszolástól sem riad vissza, s kitombolva magát izzadtan számolja a kalóriabevitelt, mert ő szép, és az is szeretne maradni. Sőt, még szebb! A kozmetikus természetes, de a hajbetéttől és az ajakfeltöltéstől sem ódzkodik, persze, csak módjával. Tiszteli a testét, nem teszi tönkre egy Insta-fotó kedvéért. (Mert ő egy okos lány!) S ha már minden kész az életében, s mindenre kész lenne, nem jön a férfi...
A nagy Ő valahogy nem toppan be, de ő akkor is tud döntést hozni. Vagy teljesen beleáll az ügybe a cél érdekében: felmegy a Tinderre, és mindent megtesz, hogy szingli állapotán változtasson (mert már mondjuk jó harmincas). Vagy pedig körülnéz, hogy mi teljesíthetné ki igazán. Új munkahely, hobbi, utazás vagy akár egy kiskutya.
S ha valakivel alkalmasint egy-egy pásztoróra összejön, annak csak örül. Nem mindenki híve az elköteleződésnek, s ez nemtől független. (A ritka szex is szex. Egy jó pont az alkalmi szexnek.)
Mitől nő a nő?
Attól, hogy gyereket szül. Bár a világ arrafelé megy, hogy ez a tétel meg legyen döntve – miszerint nem kell minden nőnek szülni, s nem kell mindenkinek nagy családot maga köré építeni –, azért az anyaság mélyen bele van kódolva a nő testébe. És a lelkébe. Egyet viszont tisztázni illik a nagy Ő-vel, hogy ők párként mit vállalnak. Vállalnak egy egész életre, mert a gyerek nem visszaváltható. A nő nem tudja, mert senki nem mondja el neki, hogy az anyaság csodálatos, a végeredmény viszont nem meghatározható előre. Nem tudjuk, mi lesz a gyerekeink sorsa. Egy dolgot tud az anya: szeretve, felelősségteljesen felnevelni azt a kis embert, akit ajándékba kapott az élettől. Teljes családban, apával együtt. Apa szeretetében fürödve. Apa támogatását élvezve. Így megmaradhat nőnek a nő. Aki így nem lesz attól kevésbé nő, mert gyermeke született. (S itt a jó pont, mert a szex is megmarad.)
Mitől nő a nő?
Attól, hogy látja felnőni a gyerekeit. A babának altatót énekel, az elbotlott ovisának megfújja a bibit, majd végigkíséri az iskolai sikerek és kudarcok labirintusán. Mellette áll, amikor kamaszodik, elviseli, amikor nehéz vele. Ott áll vele a felnőttkor küszöbén. Tanácsot ad, rámutat, segít, de nem kér számon semmit. És szeret, szeret, szeret, soha meg nem szűnve, mert anya ő az utolsó leheletéig…
Írta egy ötpontos nő:
