Zalka Lóránt tanár és cserkészvezető Bősön. Három gyermek, Virág, Csongor és Hunor édesapja. A férfilétről és a férfi feladatairól beszélgettünk vele.

– Nemrégiben összegyűltek a bodaki vadászlakban, és a férfilétről elmélkedtek. Milyen hát az igazi férfi?

– Mi, cserkészek, fontosnak tartjuk, hogy a 8-10 éves fiúk előtt igazi férfikép jelenjen meg. A mostani háromnapos találkozónk is erről szólt. Igazából egykori és mai cserkészvezetők gyűltek össze a bodaki vadászlakban, összesen tizenkilencen. A legidősebb már elmúlt 50 éves, a legfiatalabb pedig középiskolás volt, és a férfilét volt a témánk. Pontosabban Steve Biddulph Férfilét című könyve kapcsán elmélkedtünk arról, hogy nem csupán a kigyúrt test teszi a férfit. Természetesen fontos a sportolás, nagyon is fontos, mert ellenállóvá és edzetté tesz. Viszont veszélyes, ha mindig csak magunkkal és az egónkkal foglalkozunk. Fontosak a közösségek, hogy ott is megéljük a férfiasságunkat – és a családalapítás. Lehet magányos farkasként karriert építeni, de az ilyen férfi előbb-utóbb egyedül marad. Kérdezhetnénk, persze, hogy milyen típusú közösségekről beszélünk. Netán bandázásról, kocsmai ivócimborákról? Elsősorban azokat az élő férfiközösségeket tartjuk építőnek, ahol a beszélgetések megérintik a lelket. Ha a mai férfiak eleget tennének az elvárásoknak, és a régi értékekhez tartanák magukat, nemcsak edzettebbek, de boldogabbak is lehetnének a nők oldalán. A találkozó másnapján az aradi vértanúkról tartottam előadást, mert ők igazi férfiak voltak. Szerintem az összes férfinak meg kellene ismernie az aradi vértanúk történetét. Ezek a férfiak különböző nyelveket beszéltek, nem mindegyik tudott magyarul, különböző felekezethez tartoztak, de valamennyien Istenhez közeliek voltak. A haláluk előtti órákban pedig asszonyaiknak, gyerekeiknek írtak üzenetet.

zalka-lorant.jpg

– Milyen az a hagyományos értékekkel bíró férfi, akit példaképnek állít? 

– Ő az a férfi, akinek a felesége jut először az eszébe, miután hazaér a munkából, és nem az, hogy bekapcsolja a sportot, és megigyon egy pofa sört. A keresztény férfi nemes lelkű, igazságszerető és önfeláldozó. Olyan ember, aki nem csak saját magára gondol. A gondolatok, amelyeket a találkozón megosztottunk egymással, nem újak – viszont pontosan azért kell találkoznunk minden évben, hogy megerősítsük egymást. Ha nem ismételjük a régi igazságokat, elfeledhetjük, és nagy eséllyel szétcsúszhatunk. Családot tartani felelősség, és ezt egy férfinak tudatosítania kell. A gyermekek felnevelése pedig szolgálat. Ezért fontosak Biddulph szavai: „Másokért kell élnünk, hogy kiszabaduljunk önmagunk börtönéből, és akkor a világban eltöltött időnket áldás fogja kísérni.” A nagy magyar férfiak nem küllemükben voltak vonzó emberek. És a könyvek a férfi küldetésével kapcsolatosan nem a külső megjelenésről írtak. Aki részesült erkölcsi nevelésben, az tudja, milyen értékek rejlenek egy igazi férfi lelke mélyén. Ezeket kéne felszínre hozni.

– Tanárként mit tud átadni? 

– Nem tudom levetkőzni cserkészi énemet. Játékosan oktatok, és amikor a diák azt mondja, jaj de kár, hogy kicsengettek, az a legszebb élményem. A tantervben nincs benne, hogy megtanítsuk a fiúknak a kézfogást. Amikor a lányok tornáznak, megtanítom a fiúkat kezet fogni. Vannak, akik még nyolcadikos korukban sem tudnak férfiasan kezet fogni. Sajnos, egyre több a széthullott család, nem kevés gyereket csak az anya nevel. Hiányzik az apa a családból, aki átadhatná a férfias viselkedés mintáját. 

– A férfiak kereszténysége is megkopott, templomba se járnak. Ön ezt hogy látja? 

– A jólét nagy úr, elkényelmesedtünk. A férfi ma úgy látja, hogy nincs más tennivalója, mint dolgozni, utána pedig jöhet a pihenés. Egyszer Albán József atya megkérdezte tőlem, mit csináljon, hogy több férfi járjon a templomba. Tréfásan azt válaszoltam, hogy menjen be a kocsmába utánuk. Ha ők nem jönnek, akkor nekünk kell utánuk menni. Terepembernek tartom magam. A tanítás és a cserkészet erről szól. 

– Mit üzen a férfi társainak? 

– Szakadjanak el kicsit a materiális világtól. Ez lenne az első lépés. Akkor könnyebb volna visszatérni az imádsághoz vagy akár a természethez, a csöndhöz. Minden olyasmihez, ami már nem jellemző az életünkre. Aki eddig heti 5 órát szánt a szórakozásaira, ezután szánjon rájuk csak négyet. A fennmaradó pluszidőt pedig szentelje a családjának. Továbbá: a nőknek segíteni nem szégyen. A mosogatás és a takarítás nem férfiatlan munka. Fontos az igyekezet. Ahogy Albán atya mondta nekünk: „A nő jelenléte tesz bennünket még férfibbá.” 

Ando Krisztina