Színekkel az önismeret és az egészség útján. Az alkotást terápiaként is lehet használni.
Nógell Ürögi Klára (38, Pozsonyeperjes) pszichológus a Katarzisz-módszert alkalmazza munkája során. A foglalkozások az évszakok, hónapok változásaira való ráhangolódást is segítik. A művészetterápiás csoport elérhető Légen, az Aranykert Pszichoterápiás Központban.
Nógell Ürögi Klára
– Szögezzük le rögtön az elején, hogy a művészetterápia nem csak azoknak szól, akik szeretnek festeni és rajzolni!
– Nem bizony, a mindenkiben jelen lévő alkotási vágy kifejezésére ad egyfajta lehetőséget. Nem szükséges hozzá művészi előképzettség, sőt a tanult technika itt még gátló is lehet. A festés, rajzolás közben érzéseket, belső képeket hívunk elő. Ezeken az alkotásokon ezért mindig több látszik, mint amiről tudomásunk van vagy amit ki akartunk fejezni. Felsejlik bennük a tudattalan.
– Kik vehetnek részt ezen a művészetterápián?
– A módszer az egészség felé szeretné szelíden visszaterelni az embert. Van, aki önmagát akarja jobban megismerni, azért jön hozzánk; más terápiás céllal; megint más hasznos időtöltést keres. A művészetterápia mindenki számára elérhető, aki úgy érzi, hogy megrekedt az életében, nem találja a helyét, testi tünetei vannak, szorong – vagy csak kipróbálna valami újat.
– Sokszor elmondjuk, hogy a legtöbb gyermek imád firkálni, gyurmázni, homokba rajzolni. Hogyan veszik ez ki belőlünk?
– Kisgyerekként ott van bennünk a spontaneitás. Önfeledten játszunk a formákkal, pazaroljuk a festéket, fröcskölünk az ecsettel, öntögetjük a vizet. Az iskolában aztán ügyelnünk kell rá, hogy ne menjünk ki a vonalból, hogy élethű legyen a rajzunk; és a végeredményt is összehasonlítgatjuk a többiekével. A végén pedig kritikát kapunk, érdemjegy formájában.
A Katarzisz Komplex Művészetterápia-módszert Antalfai Márta pszichológus hozta létre 1974-ben. A módszer hatékony a legkülönbözőbb lelki és testi betegségek kiegészítő kezelésére, életvezetési problémák megoldására, az életkedv fokozására. Hangsúlyozza, hogy az emberi lélekben van egy ösztönös törekvés az öngyógyításra, a felbomlott egyensúly visszaállítására.
– Ami biztosan nem tesz jót...
– Nem igazán. Hisz egy gúnyos megjegyzés traumaként is beragadhat. Mi itt a foglalkozásokon szerencsére nem az iskolai rajzolást folytatjuk. Játszunk a színekkel, a flow-élményt, a belefeledkezést éljük át, egyszóval benne vagyunk a jelen pillanatban.
– Említetted a festést, rajzolást. Más tevékenységek is megjelennek a terápia során?
– A Katarzisz-módszerben hangsúlyos szerepet kap a relaxáció. Ennek során elhangzik egy témához illő vers és zenei részlet, melyek hatására általában megjelenik egy belső kép vagy emlék, érzés, amely kiindulópontja lehet az alkotásnak. Ezután következik az akvarellfestés, rajzolás vagy épp az agyagozás, kollázskészítés és montázskészítés.
– Melyiket szeretik leginkább a résztvevők?
– A festés után a montázskészítés az egyik legkedveltebb technika, ilyenkor újságokból vágunk ki képeket, amelyek a témához illeszkedve megszólítják a jelentkezőket. Az agyagozásnak is van egy különleges hangulata.
– Az évszakok, hónapok változásaira való ráhangolódás jellemzi a Katarzisz-módszert. Ez mit jelent?
– Nem mondok újdonságot azzal, hogy a modern ember eltávolodott a természettől. A természet arra tanít bennünket, hogy képesek legyünk a változásra: ősszel és télen az elengedésre, a befelé fordulásra; tavasszal a rügyfakadásnál az újrakezdésre, feloldódásra; nyáron a kinyílásra és gyümölcshozásra. Itt Légen a kastély parkja lehetőséget nyújt arra, hogy valóságosan is kapcsolódjunk a természettel. Ezt főleg a tavaszi-nyári alkotásoknál tudjuk kihasználni, amikor kültéri rajzolás is a témánk – például kiválasztunk egy fát, majd lerajzoljuk. A természeti körforgásra való hangolódás segíti, hogy kicsit meghaladjuk az egónkat, tudatosítsuk, hogy valami nagyobbnak vagyunk a részei. Fontos még, hogy munkánkban, kapcsolatainkban, egyes életszakaszainkban ugyanígy megéljük a születés–kibontakozás–kiteljesedés–hervadás–elmúlás fázisait. Az évszakok, hónapok váltakozása rugalmasságra tanít minket. S ahogy az évkör ismétlődik, mi magunk is részei vagyunk ennek az állandó körforgásnak – ez biztonságérzetet nyújt.
– Hogyan indul a munka a résztvevőkkel?
– Az adott hónap jellemzője mindig megjelenik egy kis dekoráció formájában az asztalon, tehát már itt elkezdődik a ráhangolódás. Télen fontos a gyertyaláng, tavasszal és nyáron a virágok, termések jelenléte. Utána részletesen beszélek az adott hónap jellegzetességeiről. Ezután kezdődik az alkotás: egy foglalkozás alatt két témát érintünk, festünk és rajzolunk is.
– Mi történik a kész alkotásokkal? A résztvevők megmutatják egymásnak, elemzik a műveket?
– A művészetterápiában nincs jó vagy rossz alkotás, nincs kritika, mivel érzelmi világunk egy szeletkéje válik itt láthatóvá. Nem kötelező beszélni az alkotásokról, mindenki annyit oszt meg belőlük, amennyit szeretne. Persze azért mindenki elmondhatja, mi szólította meg őt. Olyan apró mozzanatok is beszédesek lehetnek, mint: mennyire merjük a színeket keverni, mennyire erőteljesek a vonalak, akarja-e kontrollálni az ember, hogy mi történik a rajzlapon...
