Aki lemarad, az kimarad – hosszú évtizedeken keresztül tapasztaltuk ezt az iskolában. Akkoriban minden osztályra úgy tekintettek, mint egy tál babfőzelékre, melyben minden szem egyforma. Ma már tudjuk, hogy babból is sokféle létezik, s ha már a babok közt ekkora eltérés van, érdemes körülnézni a diákok között is.
Minden nap ott körözöl a gyermeked élete felett? Követed minden lépését, ismered az összes barátját, pontosan tudod, mivel foglalkozik szabadidejében? Akkor légy üdvözölve a helikopterszülők táborában!
Lehet ovis, alsó vagy felső tagozatos a gyermekünk, a szünetekben mindig többször találkozunk az idézett szavakkal. Mégis mit tehetünk, hogy se ők, se mi ne unjuk halálra magunkat?
A gyerekünk kiborít bennünket, gyilkolni tudnánk. Kavarog bennünk a düh, erről az érzésről mégsem beszélünk, nehogy gonosz szülőnek tartsanak bennünket. Mi is az, amiről hallgatunk?
A feltételezések szerint a középiskolások 90%-a „megkóstolta” a könnyű szerek valamelyikét. Ostobaság lenne azt állítani, hogy valamennyien problémás családból származnak, vagy gondatlan szülőkkel vannak „megáldva”.
Újra itt a szeptember. Sok kisgyermek idén először lépi át az iskola kapuját. Az iskolakezdés nehézségeiről, a nyelvtanulásról, a szakkörök ésszerű mennyiségéről, kérdeztük Ujpál Emőke tanácsadó szakpszichológust.
A szorongás nem tesz jót sem a szülőnek, sem a gyermeknek. Hol a határ az egészséges, illetve a túlzott aggódás között, és mit tegyünk, ha nem tudjuk megadni a gyermeknek a megfelelő szabadságot?
Minden szülővel előfordul, hogy a gyermeke elkövet valamit, de a szidáskor olyan grimaszt vág, hogy a szülő nem állja meg nevetés nélkül. Hiába próbálja visszafojtani, kitör belőle a hahota.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."