Az anyák és lányaik kapcsolatáról valahogy többet beszélünk, mint a fiúkról és az apáikról. Vajon milyen ma a viszony az apák és a fiúk között? Miért tűnik el olyan sok apa a családi életből?
A bolognai típusú rendszer bevezetésével minden megváltozott. Ma tömegképzés folyik, a hallgatói létszám is jócskán megnőtt. Nem titok, hogy ez a minőség rovására megy, a diákok tudása között is nagy az eltérés. Hogy ez mit jelent?
A társadalom boldog, jó teherbírású anyákat szeretne látni – pedig a valóság sokszor nem ilyen egyszerű. Noha a szülés utáni depresszió témája egyre gyakrabban terítékre kerül, máig szégyenérzet tapad hozzá az érintett nőknél.
A mai egy gondoskodó apanemzedék. Határozottan nem olyan apák a maiak, mint a régiek, mikor is a férfiak leparkoltak a focipályán vagy a söröskioszk mellett, és nem törődtek a gyerekeikkel. Persze, ma sem minden apa jó apa...
Nem dúl-fúl, nem lóg a többiekkel, nem füvezik, nem bulizik. Ideje nagy részét otthon tölti, a szobájában. A mai tinik egész más okok miatt okoznak gondot a szüleiknek. Ezek a gondok azonban nem kisebbek, mint a fenti gondok.
Mert nyerni a szülők szeretnek. Sok szülő robotot nevel a gyerekéből. Egyest hozol haza, gólt lősz – jutalmat kapsz. Apa szeret, mert gólt lőttem. A gyerek nem nyerni akar, hanem játszani. Nyerni a szülők szeretnek.
Az utolsó cseppet sok csepp előzi meg! A bullying, zaklatás, szekálás – ahogy a fekete pedagógia is – nehezen behatárolható fogalmak. Hisz valaki érzékenyebb, míg másról minden lepattan.
A mai gyerekek már kétévesen jobban kezelik a távirányítót, mint nagyszüleik sokat tapasztalt generációja. Nagy az öröm, csak egy-egy (utálatos) ünneprontó rokon sóhajt fel csendben: – Te jó ég, mi lesz ennek a vége!