Most talán az jut eszedbe, hogy a naplóírás idejétmúlt. De leülni egy szép füzet mellé jó minőségű tollal, megörökíteni a gyorsan tovatűnő gondolatokat a mi ingerekkel túlzsúfolt világunkban – ez bizony nem ördögtől való. Próbáld ki! Már az első mondatok után megkönnyebbülést érzel, és béke lengi körül a lelkedet. S talán az utat is megtalálod, hogyan tovább.
Nem az a cél, hogy naplód már a kezdet kezdetén Marcus Aurelius naplójával vetekedjen, aki elmélkedéseket vetett papírra – olyanokat, amelyekből az utókor táplálkozott. Leonardo da Vinci is megörökítette azokat az ötleteit, amelyek később megváltoztatták a világ folyását. Virginia Woolf feljegyzései gazdag tárházát adják a 19. századi nők gondolatainak. De nemcsak a művészek hódoltak a naplóírásnak, a hétköznapi emberek is naplót írtak, és meghagyták az utókornak életük örömeit és bánatait.
Papír vagy blog?
Hogyan írj naplót? Számítógépen, mobilon vagy vonalas füzetben? A pszichológus szerint a kézzel való írás jót tesz az agynak, jobb, mint a klaviatúra pötyögtetése. „A kézírás aktiválja az agyat, jó terápiás módszernek számít” – mondja. A papír rejt némi kockázatot: költözéskor elkallódhat, vagy a cicus kiöntheti rá a kakaót. Életed egy része eltűnhet. Ez vetheti fel a gondolatot, nem biztonságosabb-e számítógépen írni a naplót.
Csakhogy a számítógép nem egészen megbízható, mert más is elolvashatja, és ki is törlődhet. Ha mégis az elektronika mellett döntesz, ajánlott kétfázisos mentést végezni és jelszóval védett helyen őrizni. „Az elektronikus naplót, ha nem biztonságos a jelszavunk, hackerek feltörhetik, felhasználhatják, visszaélhetnek vele. A telefont elveszíthetjük. Egy kis figyelmetlenséggel az egész világ tudomást szerezhet a titkainkról. A papírra írt napló elrejthető, a hozzáférés egyenlő a nullával.
Ne hazudj magadnak
A negyvenkilenc éves Lili tizennyolc éves kora óta írja a naplóját. „Az érettségi napján írtam bele az első szót: Segítség! A mai napig pontosan emlékszem, mit éreztem akkor. Rajzoltam is a naplómba. Amikor a gyerekeim születtek, leírtam, mit érzek, milyen terveim vannak velük. Visszatekintve látom, hogy a naplóírás számomra terápia volt. Az anyasági szabadságon nagyon magányosnak éreztem magam, és abból, amit akkoriban írtam, ezt pontosan érezni lehet.
Az évek folyamán nemcsak a stílusom, a bejegyzések hossza és az őszinteség foka változott, hanem a szöveg hangulata is. Érdekes, hogy minél idősebb vagyok, a vallomások annál vidámabbak, még akkor is, amikor fontos és komor dolgokról írok.
Például arról, hogy meghalt az édesanyám. Talán az évek alatt megtanultam, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy hosszasan szomorkodjak. Ezzel nem akarom elítélni azokat, akik másképpen élik át a fájdalmukat. De én született optimista vagyok, és mindenben szeretem meglátni a jót. Az édesanyám ma is nagyon hiányzik, de legalább nem szenved, hiszen nagyon beteg volt” – mondja Lili. Az is eszébe jut, hogy egyszer majd a gyerekei is olvasni fogják a naplóját, és tudomást szereznek róla, milyen vágyai, milyen teljesült vagy nem teljesült álmai voltak. „De ez már nem érdekes, akkor már nem leszek, úgyhogy efelől nyugodt vagyok” – teszi hozzá.
Ne félj az érzelmektől
A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a naplóírás minden tekintetben jót tesz az ember lelkének. „A bejegyzések különfélék lehetnek. Írhatunk pontokban, feljegyezhetünk mondatokat, papírra vethetünk hosszú bekezdéseket. Az írás gondolkodásra késztet, lelki kapcsolatot épít saját magunkkal. Magamnak mindent elmondhatok, azt is, amit senki másnak nem mondanék el – például azt, hogy valakit nem szeretek vagy ellenszenvet érzek iránta. Miért fontos egy ilyen vallomás? Mert felülnézetből láttatja a helyzetet, és ez megnyugtató” – mondja a pszichológus.
Ne gondoljuk azt, hogy a naplóírás csupán a romantikus lelkek számára megfelelő. A napló mindent elbír, még a vulgáris megnyilatkozásokat is. Éppen a korlátok teljes hiánya a legrövidebb út önmagunk megismeréséhez. A naplóírás a stresszoldás aktív formája. Még nincs felderítve minden részletében, hogy a napló milyen hatással van az ember lelkivilágára, de James W. Pennebaker amerikai pszichológus már a múlt század 80-as éveiben megállapította, hogy a naplót író emberek, akik naponta feljegyzik életük eseményeit, gyorsabban feldolgozzák a stresszt, jobbak az immunreakcióik, ritkábban betegek és nem utolsósorban jobb az általános közérzetük. Mindezt egyszerűen magyarázta: „A problémákat meg kell fogalmazni, ki kell mondani, mert ezzel segítünk az agynak, hogy megszüntesse a káoszt és strukturálja a stresszt. Mert amit nem mondunk ki, azt nem dolgozzuk fel.
Könnyíts a lelkeden!
A fentiekkel a harminckilenc éves Vivien is egyetért. „Túl vagyok egy csúnya szakításon. Nagyon bánt a mód, ahogy lezajlott, nagyon gonoszak voltunk egymással. Éjjelente nem tudtam aludni, visszapergettem, mi hogyan történt, meg hogy lehetett volna másképpen is. Végül a barátnőm azt tanácsolta, írjak le mindent, ami történt. Nem vagyok szentimentális típus, ezért a fájó mozzanatokat rövid jegyzetekben írtam le a mobilomba, mert a füzet nem volt mindig kéznél. Azt vettem észre, hogy az írás segít. Ahelyett, hogy rossz gondolatokkal lenne tele a fejem, a kezemben van a mobil, ami tartalmaz mindent. A mobilt este leteszem, és tudok aludni. Megtanultam, hogy nevén nevezzem azt, ami bánt, és megkeressem az okát. Ennek köszönhetően sokkal nyugodtabb vagyok.”
Pszichológiai szakkifejezéssel ezt úgy nevezik: az érzelmek megnevezése. Technikája az, hogy érzelmeinket nevekkel ellátott fiókokba helyezzük, például így: Félelem, Szorongás, Harag stb. A pszichológusok szerint ez a lelki egyensúly kulcsa. „A naplóírás az egyik módja annak, hogy nevet tudjunk adni annak, amit érzünk.”
A napló írása az azonosságtudatot is erősíti. „A narratív pszichológia tanítása szerint az emberek az élményeiket és identitásukat történetek formájában dolgozzák fel, azaz nem passzív szemlélői, hanem aktív részesei az eseményeknek” – mondja a pszichológus. A szavaknak mágikus erejük van. Tulajdonképpen azzal, hogy magunkról beszélünk, másképpen tekintünk az életünkre – többnyire pozitívabban. És mindegy, hogy életünk eseményeit a barátnőnknek, a fehér papírnak vagy a képernyőnek mondjuk el.
Ha sikerült meggyőznünk téged, naplód írását akár már ma elkezdheted. De előbb menj el a papírüzletbe, és válassz magadnak egy szép kapcsos füzetet. És ne sajnáld, hogy máris használatba veszed. Egyszerűen ülj le, és írd bele az első mondatot. Egy őszinte, szívből jövő mondatot. A napló a lelked tükörképe – a nyitott elmével leírt szavak és az igazmondás máris elkezdi lelked gyógyítását.
Ha nem akarsz hétköznapi dolgokról írni, vezess hálanaplót. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Csak arra, mi minden történt veled aznap, amiért hálás lehetsz.
- Hálás lehetsz bármiért, ami örömet szerzett neked. Például az, hogy az utcán valaki rád mosolygott. Jó volt a kávé, amit a cukrászdában kaptál. Megdicsért a felettesed. Egyest kapott a fiad matematikából.
- Ha életed kellemes eseményeire fókuszálsz, adj hálát azért, mert ma nem voltál depressziós. A pozitív gondolkodás jót tesz – jobban alszol, jobban meg vagy elégedve magaddal.
- A hálanapló nem jelenti azt, hogy a kellemetlen vagy rossz eseményekről nem szabad szót ejteni. Az emberi agy kedveli a kockázatot. Az örömteli pillanatokat azonban könnyen elfelejtjük. De ha megörökítjük őket, akkor nem lesz olyan érzésünk, hogy az élet eseménytelenül múlik el mellettünk.
