Az autóban összeveszel a férjeddel, a munkahelyeden Napóleon-komplexusos főnököd rigolyáit tűröd, délután szülői értekezletre kell menned, közben telefonál a bátyád, hogy megint pénzre lenne szüksége…
Benned pedig nő a feszültség, életösztönöd pedig azt súgja: menekülj, amíg nem késő!
Aki mer, az nyer...
Főleg az nyer, aki meg tudja őrizni a józan eszét és a humorát, össze tudja fogni a családját, és meg tudja tartani a férjét. Eleinte benned, a nőben óriási a vágy, hogy mindenkinek tetsszél, és tökéletes legyél. Teszed ezt abban a hiú reményben, hogy akkor majd jobban szeretnek a gyerekeid, a férjed virágcsokorral fogad, a főnököd pedig megemeli a fizetésedet. Csakhogy a valóság egészen más. Minden reggel a hátunkra vesszük a batyut, este pedig hullafáradtan kerülünk ágyba.
Egy napon azonban betelik a pohár, valami kattan a fejünkben – és a kötény, a számítógép meg minden fogadalmunk repül a sarokba. Abban a percben már minden mindegy: megyünk világgá. S ami a legfontosabb: egyedül. Nagyon helyes. A menekülés kitűnő ötlet. De minek égetnél fel magad mögött minden hidat? Miért tennéd lehetetlenné a visszatérést? Hiszen ezeket az embereket tulajdonképpen szereted – csupán néha az idegeidre mennek.
Csak hagyd, hogy hiányozz neki
Teljesen mindegy, hogy ezzel a férfival két hónapja vagy harminchat éve élsz egy fedél alatt. Előbb-utóbb mindenképpen rájössz, hogy ami ma van, az már nem ugyanaz, mint ami régebben volt. Amikor már csak a repülőgépmodellek vagy a bélyegek tudják lázba hozni a férjedet, itt az ideje, hogy elszökj. Persze úgy, hogy azért még visszatérhess.
Fő célod az legyen, hogy elindítsd férjedben a következő láncreakciót: magányérzet – szorongás – rádöbbenés arra, mennyire szeret… És mint a vulkánból, úgy törjön ki belőle a vágy, amikor újra megpillant a lakás ajtajában. A szökésnek két kipróbált módját ismerjük. Mindegyiknek van előnye és hátránya. Vagy rendszeres időközönként rövidebb-hosszabb időre eltűnsz, vagy egyszer megmakacsolod magad, és legalább két napig nem mész haza.
Köztes megoldás, ha Ilonka barátnőddel a hétvégén kirándulsz a közeli élményfürdőbe. Ebben az esetben gondoskodj róla, hogy a férjed észrevegye az eltűnésedet. Olyat véletlenül se csinálj, hogy minden kedden este hattól nyolcig elmész egy főzőtanfolyamra – a férjed észre sem fogja venni, hogy este nem a munkahelyedről érkezel haza.
Mire kell vigyázni?
Arra – de nagyon –, hogy a férjed nehogy különszabadságként fogja fel a szökésedet, és amíg te lazítasz, ő a konyhában három öreg bicikliből perpetuum mobilét építsen. Arról is le kell beszélnünk, hogy három napnál hosszabb időre menj el. Ebben az esetben ugyanis megtörténhet, hogy amikor hazajössz, egy idegen nőt találsz az ágyadban.
Én egy kislány vagyok
Emlékszel még, milyen érzés volt, amikor tizenhét éves korodban azt hitted, téged senki sem ért meg, legkevésbé azok a furcsa emberek, akik a szüleidnek mondják magukat? Akkoriban gyakorlottan tudtál kisurranni a lakásból. Ha úgy érzed, jelenleg ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy most te vagy a szülő, akkor kitartóan próbálkozz, hogy szót érts serdülő gyermekeddel. Ha pedig gyermeked éppen kerámiakörön van, vedd elő a fiókjából a nyakláncát, a szekrényéből a NO FUTURE feliratú táskáját, tedd be a discmanjébe a Harry Potter zenéjét, a telefon mellett hagyj egy olvashatatlan üzenetet, és tűnj el néhány órára vagy napra.
Elmehetsz a nagymamádhoz, ha még él, vagy egy gyerekkori barátnődhöz, ha a férje nem tiltakozik ellene. De az édesanyádhoz is becsengethetsz. Persze akkor megtörténhet, hogy pszichiáterhez küld, vagy felhívja árván maradt vejét, és síri hangon bejelenti:
– Légy szíves, gyere el a gyermekeid anyjáért hozzám, mert éppen színházba készülök az ismerőseimmel, de nem merem magára hagyni, mert már megitta az összes tojásos konyakot!
Mire kell vigyázni?
Nem szabad túl korán hazamenni. Például egy óra múlva, azzal az átlátszó ürüggyel, hogy otthon hagytad a mobiltelefonod töltőjét. De túl későn sem szabad, mert akkor azt veszed észre, hogy serdülő gyermeked átköltöztette a saját szobájába a DVD-készüléket, apját és a kutyát rászoktatta a zöldséges rizottóra, egyszóval – egész jól megvannak nélküled is.
Jó tanács szegényeknek és gazdagoknak
Ebben a tekintetben nincs köztünk különbség. Legyen valaki takarítónő, raktáros, elárusító, titkárnő vagy reklámmenedzser – egy napon mindenkinél betelhet a pohár. Ilyenkor a vevőhöz vágod a kiflit, és hatalmas elégtételt érzel, amikor főnököd kopasz fejére loccsanthatod a narancslevet. Aztán fogod a táskádat, és emelt fővel, szótlanul kilibegsz az ajtón.
Ha kedvezőek a körülményeid, csak rajta! Bátran előre! Azért nem árt, ha közben már a retikülödben lapul egy másik állásról szóló szerződés.
Mire kell vigyázni?
Saját érdekedben kerüld a színpadias megoldásokat, például az ilyen szövegű e-maileket: „Végeztem. Nem csinálom tovább. Érezzétek jól magatokat – nélkülem is.” Megtörténhet ugyanis, hogy egy hét múlva tetemes összegről szóló számlát kapsz, mert a főnököd kihívatta a rendőrség speciálisan kiképzett rohamcsapatát, hogy fésüljék át a közeli erdő minden négyzetcentiméterét és a halastavat, hátha ott rejtőzik valahol élettelen tested…
Mikor kell hosszabb időre elszökni?
- Akkor, ha édesanyád egy háztartásban él veletek, és az a véleménye rólad, hogy még egy rántottát sem tudsz elkészíteni, nélküle már régen éhen haltatok volna, és tíz évvel ezelőtt sokkal jobban tetted volna, ha nem ehhez a senkiházihoz, hanem Hufnágel Pistihez mész feleségül.
- Ha naponta úgy jársz be a munkahelyedre, mint egy kínzókamrába, és úgy érzed, túl rövid az élet ahhoz, hogy olyan munkát végezz, amelyet utálsz. Soha nincs késő ahhoz, hogy változtass az életeden és a körülményeiden.
- Akkor, ha végérvényesen rájöttél, hogy partneredet nem tudod megváltoztatni. Ha hullarészegen jár haza, ha pedig nem részeg, akkor kedvetlen, állandóan kötekedik és zsémbeskedik. Hallgass a menekülési ösztönödre, szedd össze a bátorságodat, és pakold be a holmidat egy bőröndbe. Csukd be magad mögött az ajtót egy szebb holnap reményével a szívedben.
Mit vigyél magaddal?
- A tiszta lelkiismeretedet. Ha már az első sarkon megállsz, és azon morfondírozol, milyen rossz anya vagy, akkor jobb, ha máris visszafordulsz. Tudnod kell, hogy neked is jogod van egy kis egyedülléthez.
- A szabadság szeretetét. Gondolj vissza arra az érzésre, amely akkor töltött el, amikor először mentél sátorozni a barátaiddal.
- A pénztárcádat. De ne tejet és kenyeret vegyél rajta, hanem egy jó adag olajbogyós görög salátát és egy pohár hűtött, száraz fehérbort.
Senkinek sem szabad szólni
Ki az, akinek nyom nélkül el kell tűnnie egy órára, egy napra vagy akár egy hétre? Természetesen neked, aki betöltötted a harmincat, akinek gyermekeit vadul irigylik magányos barátnői, noha fogalmuk sincs róla, hogy ezek az „aranyos cukorfalatok” otthon kezelhetetlen ördögfiókák. Neked, aki fontos posztot töltesz be a munkahelyeden, aki esténként még tornázni is eljársz, aki karácsonyra gyapjúsálat kötsz a nyugdíjasotthon lakóinak, aki puszta jószívűségből az egész nagycsaládnak hetente lekváros buktát sütögetsz, aki megöntözöd a szomszédasszonyod virágait, amikor elutazik, és ezzel egy időben valamilyen tiltakozáshoz aláírásokat gyűjtesz…
Neked valóban el kell szöknöd néhanapján, jó messzire, ahol senki sem ér utol, ahol senki sem ismer, és ahol lesz időd elolvasni azt a nyolcszáz oldalas regényt, amely már egy éve ott hever az éjjeliszekrényeden. Eszembe jut apai nagyanyám, aki egész életét egy tágas családi házban élte le, több nemzedék tagjai között, gyereksírásban, örökös beszélgetésben és nevetésben, reggeltől estig tartó munkában. Egyszer, amikor kettesben voltunk, álmodozó tekintettel a távolba nézett, és azt mondta:
– De jó lenne egy pici, penészes garzonban lakni!
Akkor megértettem, milyen nagy szüksége lenne egy kis csendre és pihenésre. Holott tudtam, hogy négy gyermekét imádja, és értünk, az unokáiért az életét odaadta volna. Pedig a bátyám légpuskával lövöldözött a tyúkjaira, a nővérem pedig kétszer is kitörte teniszlabdával az ebédlő ablakát.
Mire kell vigyázni?
Magyarázd el családod tagjainak, hogy szükséged van néhány nap csendre és kikapcsolódásra. Mondd el nekik, hogy nagyon szereted őket, de pihenned is kell ahhoz, hogy továbbra is szép, kedves és türelmes anya és feleség tudj lenni.
Csak az istenért, azt ne áruld el nekik, hogy hová mész. Ha pedig már kint vagy az állomáson, gondosan nézz körül, nem állnak-e a hátad mögött kofferekkel felpakolva, hogy könnyekkel küszködve elmondhassák:
– Anyu, mi is veled megyünk. Ha már annyira szeretsz minket, biztosan hiányoznánk neked!
