Itt járnak közöttünk. Ők azok, akik azt hiszik, nemsokára meghalnak infarktusban, tüdőrákban, méhrákkban, gyomorrákban vagy valamilyen más súlyos betegségben. Különféle rémisztő tüneteik vannak – az orvosi leletek azonban ezeket nem támasztják alá. Akkor mi bajuk?
Magdát negyvenötödik születésnapja táján kezdte kínozni a gyomorfájás. Hirtelen lefogyott, és végtelen fáradtnak érezte magát. Számtalan kivizsgáláson vett részt, amelyek egymás után kizárták a rettegett diagnózisokat. Összevissza szondázva, görcsösen előrehajolva szenvedett a ki tudja, hányadik belgyógyász rendelőjében. Ez alkalommal azonban szerencséje volt. Az orvosnő, miután áttanulmányozta összes eddigi leletét, és maga is megvizsgálta Magdát, ránézett, és ennyit mondott: „Már csak egyetlen orvos van hátra: a pszichiáter.”
A pszichiáter hipnózis és más vizsgálatok során megállapította, hogy Magda édesanyja tüdőrákban halt meg. Azóta a lánya, aki szintén erős dohányos, mélyen elrejtve magában hordozta a kancerofóbiát (beteges félelem a rákbetegségtől). A betegség csak a megfelelő pillanatra várt, hogy kitörjön. Akkor jött elő, amikor felgyülemlettek a családi gondok. A neurózis az asszony gyomrát választotta, és Magda elhitte, hogy gyomorrákja van. Csak a pszichiátriai kezelés és az antidepresszívumok gyógyították meg.
Nem csak a szem tud sírni
Az orvosok szerint a gyomorfájásnak száz közül negyven esetben nem szervi oka van. „Síró szerv” a test bármely része lehet. Hiszen mennyire gyakoriak az ál-szívrohamok, a hátfájás, a fejfájás, az ekcémák, a nemi szervek fájdalma vagy gyulladása, a tüdőbetegségek és a mindenféle fájdalmak!
Miféle fura kifejezés a „síró szerv”? Az orvosok azt a szervet nevezik így, amely fájdalommal reagál a hosszan tartó stresszre vagy a tudattalanba söpört megoldatlan problémákra. Ilyen probléma akkor keletkezik, ha lelki, munkahelyi vagy anyagi gondjainkat nem oldjuk meg ott helyben, hanem félretoljuk tudatunk egyik eldugott zugába. Pedig tudhatnánk: minden hulladék forr és erjed – az is, amelyik a fejünkben van. Egy napon immunrendszerünk tartalékai kimerülnek, és problémánk a legérzékenyebb pontunkon megmutatja magát. Ezt az érzékeny pontot nevezik az orvosok síró szervnek.
A testi tünetek valódi okát csak egy jó pszichiáter tudja megtalálni. Annál is inkább, mert magát a problémát igen gyakran elfedi a depresszió vagy valamilyen más tünet.
A pozitív lelet nélküli betegeket minden gyakorló orvos ismeri. Intelligenciája, beleérző képessége és tudása szerint ítéli meg őket. Pechje van annak a betegnek, akinek orvosa nem lát tovább az orránál, és a betegséget nem nézi szélesebb (biológiai, szociális és lelki) összefüggéseiben. És szimulánsnak, hipochondernek nevezi a betegét (néha jogosan). A világos fejű orvos elfogadja, hogy hibátlan szerv is működhet rosszul. És segítségül hívja a lélekelemző szakembert, és közösen igyekeznek kihúzni a beteget az állandóan jelen levő fájdalom, a kellemetlen vizsgálatok és a fölösleges műtétek ördögi köréből.
Nem vagyok bolond!
Amikor elhangzik a „pszichiáter” szó, a legtöbb ember felhorkan, és inkább elmegy egy-két kellemetlen vizsgálatra, semhogy bebizonyosodjon, hogy valami nincs rendben a fejében.
A kommunikációtól is függ, hogy a beteg mennyire hajlandó együttműködni a pszichiáterrel. Ha az orvos azt mondja a hasfájós betegnek, hogy „önnek, uram, semmi baja, inkább a pszichiátrián van a helye”, akkor nem is csodálkozhatunk, ha ellenkezés támad a betegben. Az orvos sokkal kíméletesebben is megfogalmazhatja a véleményét, például a következőképpen: „Az ön panaszait a sok stressz okozza, és ezen csak egy szakember, a pszichiáter tud segíteni.” A legtöbb beteg könnyebben elfogadja azt a véleményt, hogy a sorozatos stresszek áldozata, mint azt, hogy pszichiátriai eset.
Patrícia tizenkilenc éves volt, amikor elhatározta, hogy összeköltözik a barátjával. Ennek csak egy akadálya volt: a barátnői már jó hét éve menstruáltak, ő meg csak hébe-hóba. Rengeteg orvosnál megfordult a problémájával, és tizenöt éves korában hormontablettát kapott. Meg is volt a kívánt hatása, csakhogy mellette elkezdett hízni. Ezért nem szedte többet a gyógyszert. A menstruációs problémák megint előjöttek. Újabb kivizsgálásokra ment, újabb hormonokat kapott. Amíg szedte, rendben volt, amikor nem szedte, jött a régi nóta. Eredmény: sehol. Akkor került pszichiáterhez. A hipnózis és a sok elemző beszélgetés során kiderült, hogy Patrícia édesanyja a havivérzést illetlennek és szennyesnek tartotta, és véleményét akarva-akaratlan is belesulykolta a lányába. Amikor a pszichiáter segítségével sikerült semlegesíteni ezt a véleményt, a lány menstruációs ciklusa helyreállt.
A pszichiáterek – a betegek problémáját boncolgatva – nagyon gyakran találkoznak a gyerekkori vagy fiatalkori megerőszakolás kórképével, amelyről a betegnek nincs bátorsága beszélni. A régi traumához a felnőttkorban általában más problémák is társulnak, például párkapcsolati zavarok és depressziók.
„A rejtett pszichikai problémák hosszan és lefojtva közreműködnek a szervi bajok kialakulásában. Elég egy erős stressz vagy megrázó élmény, és elindul a szervi betegség folyamata” – mondja a pszichiáter. Példa gyanánt egy férfi tragikus esetét említi, aki igen erős lábfájással ment orvoshoz. Annyira fájt a lába a talpától a bokájáig, hogy lábra sem tudott állni. Hipnózisban mondta el, hogy évekkel ezelőtt ő találta meg halott édesanyját, akit meggyilkoltak. Bokáig állt édesanyja vérében.
Sajnos nem szükséges, hogy ilyen szörnyű esemény érje az embert. Elég egy egyszerű válás – és utána jön az infarktus, az asztmás vagy epilepsziás roham, a fóbiák vagy a múlni nem akaró fáradtság. Mindezeket a tüneteket pszichiáternek kell kezelnie – természetesen csak alapos vizsgálatok után, amelyek egyértelműen kizárják a szervi bajokat. Mert a beteg „síró pontja” néha valóban megbetegszik, s ezt a betegséget gyógyítani kell.
Keressen egy jó értelemben vett „lelki szemétkosarat”. Ha barátnőjével, férjével, édesanyjával vagy testvérével meg tudja beszélni a problémáját, akkor félelmei szétpattannak, mint a szappanbuborék. Ha magányos, vagy nem tud szót érteni a környezetével, vegye igénybe a telefonos lelki segélyszolgálatot. Vagy mondja el gondját-baját interneten ismeretlen ismerősének.
Tegyen rendet a lelkében és a fejében, még mielőtt késő lenne. Történt valami szörnyű az életében, amiről nem tud beszélni, még gondolni sem akar rá? Keressen gyorsan egy jó pszichiátert!
Milyen típusú orvost válasszon?
- Szókimondót. Ez a típus minden beteget szimulánsnak nevez, akinél a vizsgálatok nem mutatnak ki betegséget, és ilyen hangnemben beszél velük. Betegei hamarosan elfogynak: vagy meghalnak, vagy átpártolnak más orvoshoz.
- Óvatosat. Betegeinek rengeteg gyógyszert ad, és újabbnál újabb vizsgálatokra küldi őket. Nála szabály, hogy a betegnek a kezelés végén ugyanúgy fáj a hasa, mint a kezelés elején, csak éppen közben kivették a vakbelét, az epéjét, és otthon megtelt a gyógyszeres ládikája.
- Szakembert. A panaszok meghallgatása nélkül is tudja, mije fáj a betegnek, mi baja van. Egy szót sem kell szólni, de ő már tudja a diagnózist.
- Felvilágosultat. Meghallgatja a beteget, meg is vizsgálja. Kizárja a helytelen diagnózisokat. A vizsgálatok eredményeit áttanulmányozza, beszél a szakorvosokkal, ha kell, pszichiáterrel is. A beteg hisz neki, ő is hisz a betegnek. Egy baj van vele: nehéz bejutni hozzá.
