A zero waste-hívők ecettel mosnak ablakot, míg mások a kiserdőben rakják le a kiszuperált tévét...
Három deci szemét! Petra Slezáková a szlovák Bea Johnson, a zero waste, a nulla hulladék apostola. Felmutat egy kis három decis befőttesüveget. Ennyi volt az ő szemete, ennyi hulladékot termelt az elmúlt négy hónap alatt. Petra öt éve él másként, három éve indította a blogját. Azóta előadásokat tart a (nem is annyira új keletű) zero waste életvitelről. Hiszen nagyanyáink, nagyapáink sem tudták, hogy mi az a kuka. Csak azóta elfelejtettük, hogy is kéne élni!
Petra Slezáková, a zero waste egyik jeles képviselője
– Mi az, amiről lemondott, vagy ami nehézséget okozott a zero waste felé vezető úton?
– A hús és a tejtermékek. Magyar családból származom, a magyar konyhán szocializálódtam. Akkor eszek csak húst és tejterméket, amikor hétvégén hazamegyünk anyukámhoz. Ő nagy szeretettel süt-főz nekünk, a szívét beleteszi az ételbe! A salátát kis husival készíti, amin mindig jót mosolygok. Nehéz az embereknek elmagyarázni, hogy igen, 35 évig húst ettem, de mivel a hús előállításának magas az ökológiai lábnyoma, ezért most kevesebbet eszem. A másik nehéz helyzet, amikor ajándékot kapok. Én mindig ehető ajándékot adok, vagy olyat, ami után nem marad szemét. Nehéz egy 90 éves nagymamának elmagyarázni, hogy a bolti bonbonban több a szemét, mint a csokoládé. Nehéz megértetni, hogy köszönöm, mindenem megvan, nincs szükségem semmire! Ha már nagyon akarunk adni valamit, akkor inkább közös élményt ajándékozzunk.
– A zero waste-hívők mind lemondanak a húsról és tejről? Hiszen nagyanyáink abból gazdálkodtak, amit a kert, a föld és a gazdaság adott, húst ettek, kenyeret sütöttek, vajat köpültek.
– Dehogy, nem kell lemondani mindenről! A húsról se. A kulcsszó: mindent módjával. Nem hiszem el, hogy jót tesz, ha naponta háromszor fogyasztunk húst. Régen már a heti kétszeri húsos étel is luxusnak számított, a böjtben se került hús az asztalra. Elég ehhez visszatérni. Ma már tejtermékekből is jóval kevesebbet fogyasztok, mint régen, de azért a kávé nálam tejjel az igazi! Ám egy liter tej egész hétre elég nálunk. A háztartás vezetésében a tudatosság a fontos, hogy lássuk meg az összefüggéseket. Az előadásaimban mindig kihangsúlyozom: bolygónk nem pár fanatikus zero waste-hívőt akar, aki a szemetét kisüvegben tárolja. Emberek milliói tegyenek a Földünkért, „sok kicsi sokra megy” alapon!
– Sokan átesnek a ló túloldalára, és különböző „super foodokat” kezdenek fogyasztani. Ezek a világ másik végéből érkeznek hozzánk, ám az ottani nagybani termesztéssel a helyi földet zsákmányolják ki. A quinoa ma Peruban olyan drága, hogy a helyiek, akik ezen éltek, ma már nem tudják megfizetni. Ez nem ökologikus. Mit ajánlana?
– Nem megoldás, hogy Nivea helyett kókuszolajjal kenjem magam. Vagy a tej és a hús helyett kókusztejet és chiamagot egyek, hogy pótoljam a szervezetemben hiányzó vitaminokat és ásványi anyagokat. Nem ettől leszünk ökotudatosak, és az ökolábnyomunk sem lesz ettől kisebb! Nálunk is vannak növényi olajok, szőlőmagból, barackmagból készült kivonatok. A chiamag helyett pedig ott a kendermag, lenmag... Ebben is tudatosnak kell lenni! Ugyanúgy az üzletben: ha választani kell a hazai csomagolt paradicsom és a fürtös spanyol paradicsom között, akkor a helyi csomagolt kevésbé terheli a környezetet, mint az, ami több ezer kilométerről érkezik hozzánk. Szeretem a zero waste kifejezést használni, mivel ez nem csak hulladékmentességet jelent angolul, hanem pazarlásmentességet is. Gondolkodjunk globálisan: ha a pazarlást megszüntetjük, és nem költjük fölösleges dolgokra a pénzüket, akkor jóval kevesebb hulladékot fogunk termelni. Nem egyszerű, tudom! Nem tudjuk mindig a legjobbat tenni, honnan is tudnánk, hogy mi a legjobb? De próbálkozzunk a legjobb tudásunk szerint cselekedni! Azon pedig kár keseregni, ha valamit rosszul csináltunk. Inkább tanuljunk belőle: a zero waste folyamatos tanulást jelent. Én is még mindig tanulok.
Petra előadásai kezdetén felmutat egy kis, három decis befőttesüveget. Ennyi volt az ő szemete, ennyi hulladékot termelt az elmúlt négy hónap alatt. Öt éve él másként, három éve indította a blogját, és rendületlenül előadásokat tart a (nem is annyira új keletű) zero waste életvitelről.
– Mi indította el a zero waste útján?
– Megnéztem pár riasztó dokumentumfilmet. Ma már mindenki tudja, mennyi szemét úszkál a tengerekben, és hogy a mai fogyasztói társadalom mennyi szemetet produkál. Lassan belefulladunk a szemétbe, a Föld nem jut lélegzethez. (Most, hogy leállt az ipari termelés, látjuk csak, hogy milyen szmogban élünk).
– Azt mondják, magas az ingerküszöbünk. Ez nem igaz, Attenborough filmje mégis hatott, a legtöbb ember utána lett szeméttagadó...
– Én is elgondolkodtam, s rájöttem arra, hogy nem akarok ennek a fogyasztói masszának a katonája lenni. Az első lépésben lecsökkentettem a vásárlásokat. Többé nem vettem felesleges tárgyakat és ruhákat. Rákerestem a neten, mit mivel lehet kiváltani, és hogyan kell másként gondolkodni? Így találtam rá a zero waste-ra és Bea Johnsonra. Úgy gondoltam, kipróbálom, hogy itt Szlovákiában milyen szinten működhet ez. Egyrészt, ugye, minden ország más, öt évvel ezelőtt nálunk még nem léteztek csomagolásmentes boltok. Ma már sokan beszélnek, írnak a témáról, és sok emberhez eljut legalább a „Ne szemetelj!” üzenete. Sok lúd disznót győz! Ha nekünk, fogyasztóknak fontos lesz a zero waste, akkor a gyártók is kénytelenek lesznek igazodni. Hiszen a nyereségük tőlünk, fogyasztóktól függ. Az utóbbi másfél évben itthon is megmozdult az állóvíz!
– Mennyi idő alatt sikerült elérni, hogy csak egy befőttesüvegnyi hulladékja legyen?
– Két éve kezdtem üvegbe gyűjteni a hulladékot. Lehet, már előtte sem termeltem többet, de akkor még nem mértem. A gyűjtést az iskolai előadások miatt kezdtem el. Szerettem volna ütősen indítani: „Petya vagyok, és ez az én szemetem. Megmutatom nektek, mit miért teszek, és hogyan tudtam megcsinálni!”. Nyolc másodpercem van arra, hogy az emberek, főként a gyerekek figyelmét megragadjam, a szemét prezentálása pedig jó ötletnek tűnt. Két évvel ezelőtt három hónapnyi szemétre volt elég a befőttesüvegem. Tavaly már négy hónapnyira.
– A kezdet bizonyára nem volt galoppmenet...
– Az első lépés mindig fejben dől el. Fontos, hogy ne arra fókuszáljunk, hogyan lehet szelektíven gyűjteni a szemetet, hanem arra, hogyan ne termeljünk szemetet! Ezt követi a hogyan kérdése. Ez a nehezebb! Ezért gondoltam, hogy blog formájában segíteni fogok a többieknek, akik még a keresés szakaszában vannak. A blogra a környezetbarát háztartásról kerültek fel tippek, vagy arról, hol lehet a fővárosban csomagolásmentesen vásárolni. Tudni kell, hogy a fővárosban csak tavaly nyitott meg az első csomagolásmentes bolt.
– Műanyag nélkül nincs élet, hisz ma már mindenhol ott van. Nagyon sok terméket műanyagba csomagolnak, vagy épp abból gyártanak.
– Úgy biztosan nem tudjuk kiiktatni, ha félkész ételeket veszünk. A megfontolt vásárlás azt jelenti, hogy csomagolásmentesen próbálunk vásárolni. Sajnos, egyelőre alapanyagokat tudunk csak így venni: babot, lencsét, lisztet. Igaz, főzni kell, de én ettől sokkal egészségesebbnek érzem magam. Végre a kezembe vettem az életemet, van kihatásom arra, hogyan élek! Legalábbis úgy érzem. Van, amit nem tudok csomagolásmentesen megvásárolni, de az nem is fog hiányozni a szervezetemnek. Például a bolti édesség, ami húsz összetevőt tartalmaz, és tele van tartósítószerrel, cukorral (sajnos, ma mindenben cukor van). Van étel, amiről teljesen lemondtam, van, amit időnként megengedek magamnak. Senki nem várja el tőlünk, hogy aszkétaként éljünk. A zero waste nem jelent önkínzást – inkább elégedett és tudatos életet.
– Milyen ötleteket merített Bea Johnsontól?
– Az inspirációt ő adta, ám gyorsan rájöttem, hogy ami Amerikában működik, az nálunk egyáltalán nem. Ezért alternatívákat kerestem. Itthon a vásárlás jelenti a legfőbb nehézséget. Amerikában a szupermarketekben is árulnak csomagolásmentes élelmiszert, és olcsóbb is, mint a csomagolt, saját dobozba is lehet csapolni. Nálunk jó helyszín a piac, ahol a gyümölcs és zöldség mellett a hüvelyesféléket, diót is árulnak kimérve. Én mindent az edénykémbe kérek, és úgy viszem haza. Eddig nem volt vele gond, csak kedvesen kell kérni. A tejautomatából csapolom a tejet, és otthon tíz perc alatt joghurtot készítek belőle. Nagyon szeretem a sajtot, de ma már kevesebbet eszem. Alkalmanként kézműves terméket veszek, saját dobozba. A férjemmel finom bor mellett fogyasztjuk el ezeket a finomságokat, városlakó lévén nekünk az ilyen kisebb ünnep.
Műanyag nélkül nincs élet, de senki nem is várja el tőlünk, hogy aszkétaként éljünk. A zero waste nem jelent önkínzást – inkább elégedett és tudatos életet.
– Nincs konyha biohulladék nélkül. Ezt hogyan tudta megoldani?
– A komposztálás nehéz diónak tűnt, mivel Pozsonyligetfalun, egy panelban lakunk a férjemmel. A szemét 50-60 százalékát a biohulladék teszi ki. Az erkélyi komposztáló nem megoldás, mivel a komposztálónak érintkeznie kell a talajjal. A beltéri komposztálás gilisztákkal jó ötlet, de tudni kell hozzá, hogy a giliszták nem esznek meg mindent. Egy-két fős háztartással nem biztos, hogy vele bírnának. Bea Johnsonnak a biohulladékot elviszik a háza elől San Franciscóban. A városokban a családi házaknál ez nálunk is működik, a tömbházaknál már nem. Végül sikerült a szomszédjainkat rábeszélni, hogy a panelház mellett alakítsunk ki komposztálót. A várostól kértünk engedélyt, fél évbe tellett, de nem lehetetlen. Ma már három komposztálónk is van. Előbb-utóbb az EU erre tereli az országot, hogy minden tömbház előtt legyen komposzt, mert csak így érhetjük el a magasabb újrahasznosítási értékeket.
– A ruházkodásnál milyen megoldást választ?
– Három éve megfogadtam, hogy csak akkor megyek vásárolni, ha valamire szükségem van. Ha tönkremegy a cipőm, akkor cipőt veszek. Nincs olyan, hogy: „Jé, egy piros blúz!”. Két évig nem vásároltam ruhát, mert mindenem megvolt. Tavaly ősszel egy zakót vetem, de használtan, mert a régi tönkrement. Pozsonyban már vannak Swappis „ruhaforgó” kezdeményezések: mindenki elhozza a megunt ruháit, csereberére. Ezek a ruhák mind szépek, hibátlanok.
– Ha belesnénk a fürdőszobájába, akkor mire csodálkoznánk rá?
– Jóval kevesebb a dekorkozmetikumom! És mióta átváltottam a natúr kozmetikumokra, szebb lett a bőröm és a hajam. Nincs szükségem hajbalzsamra, hogy kifésüljem a hajamat, nem használok hajhabot és hajlakkot. Az arcbőrömre sem kell annyi smink. A sminkelést nehéz szemétmentesen megoldani, de mára jóval kevesebb a szemfestékem, rúzsom. Nekem a barna és a rózsaszín passzol, ezeket meghagytam. Emellett van egy szemceruzám, szempillafestékem és egy sminkkészletem újrahasznosítható csomagolásban.
Az inspirációt Bea Johnson adta, ám gyorsan rájöttem, hogy ami Amerikában működik, az nálunk egyáltalán nem. Ezért alternatívákat kerestem. Itthon a vásárlás jelenti a legfőbb nehézséget, mert még egyálatlán nem terjedtek el a csomagolásmentes üzletek.
– A váltás során mit tapasztalt?
– Váltáskor mindenkinél van egy tisztulási időszak. A hajamnál könnyedén ment, már az első mosástól jó volt, de ez igen ritka. Van, akinek egy-két hónapig is eltart, mire átáll a natúr kozmetikára. A samponoktól a kémia még ott marad a haj és a fejbőr pórusaiban, de végül annak is távoznia kell... A dezodorral is ugyanez van, ma már kitűnő natúr dezodorok léteznek, mi magunk is készíthetünk szódabikarbónából, sheavajból. A tisztulásra tanácsos egy nyugodt időszakot választani, amikor többet tartózkodunk otthon. (Például most!)
– Az életmódváltást hogy fogadta a férje? A férfiak valahogy nem bíznak a hulladékmentes szebb jövőben, nem szeretik a pepecselést...
– A férjemnek az elejétől kezdve nagyon tetszett! Én azt mondom: mindenki haladjon a saját tempójában. A nőknek talán annyival könnyebb, hogy mi visszük a háztartást, a konyhát. A férfinak fel sem tűnik, hogy a tányérjába mentes rizs kerül. Sok újítást bevezettem, és a férjem nem is tudott róla. Üzletbe ma saját táskával és textilzacskókkal indul. A drogériás termékeit lecserélte, illetve textilzsebkendőre váltott. A konyhai papírtörlőt még sokáig használta, nem vettem el tőle, inkább mellé tettem a zöld megoldást. Öreg ruhaanyagokból kis törlőkendőket vágtam, s csinos kis dobozba pakoltam őket. A piszkosakat kimosom, arra egy másik dobozt rendszeresítettem. Egy idő után magától rájött, hogy nincs is szükség papírtörlőre. Nem szabad extrémnek lenni, túl hangosnak, mert a tétovák megijednek tőlünk! Ha túlzott elvárásokat támasztok, és mindent megvonok magamtól, azt hosszú távon nem lehet fenntartani. Mi is a természet része vagyunk, harmóniában érdemes élni vele, nem leigázottan.
– Mára itthon is beindult valami és egyre több helyen jön szembe a zero waste.
– Igen. Viszont sajnálom, hogy trendi lett – valódi tartalom nélkül. Nem mindenki érti, és felesleges dolgokat vásárolnak, mint a fém szívószál, a „keep cup” pohár és társai. A zero waste arról szól, hogy utasítsd el, amire nincs szükséged! A fém szívószál örökös, de a gyártásnál sok természeti energiát felhasználnak, csak azért, mert olyan jól néz ki. Ha már nincs időm meginni a kávém, egy befőttesüveg is megteszi, hogy magammal vigyem. Nem trendi? Megkérem a gyerekem, hogy színezze ki. Nincs szükségem fém tartóra, elég, ha a tejesüveget kimosom. A mosogatáshoz pedig műanyag kefét használok, ami tíz éve megvan. Amíg működik, használom, utána keresek más megoldást. Nem dobom ki csak azért, mert műanyag. Nem az a megoldás! A sok akciós zero waste termék nagy részére nincs is szükségünk. Ezek a reklámok csak újabb fogyasztásra buzdítanak! Ne dőljünk be nekik! A műanyagot nem kell kárhoztatni. Műanyag nélkül az emberiség nem tartana ott technikailag, ahol most tart – de sose használjunk eldobható szatyrot!
M. Ando Krisztina
Kapcsolódó írásunk: Műanyag, te drága!
