Közismert, hogy a terhesség nem betegség, hanem másállapot. A „más” állapot alapja az élettanilag – közérthetőbben: normálisan – bekövetkező anyagcsere és hormonális változások összessége.
Ha e változások túllőnek a célon, a másállapot kóros állapottá, betegséggé, pl. cukorbajjá is válhat. Melyek azok az élettani változások, melyek esetenként ún. gesztációs diabéteszt, terhességi cukorbajt okozhatnak?
Sokan tudják, hogy a sejteket tápláló szőlőcukor (glükóz) bejutását a sejtekbe a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon teszi lehetővé. Más hormonok viszont (ilyeneket termel a magzat táplálását biztosító placenta, méhlepény is) éppen ellenkező, ún. kontrainzuláris hatásúak.
Az 1. trimeszterben (a terhesség első 3 hónapjában) az embrió optimális fejlődésének érdekében gyarapodásnak indulnak az anyai zsírtartalékok, és egy kis mértékben fokozódik a sejtek inzulinérzékenysége. A 2. trimesztertől kezdve azonban – az említett inzulinellenes hormonok hatására – a sejtek érzékenysége az inzulinnal szemben fokozatosan csökken.
Kialakul a normális terhességre jellemző élettani inzulinrezisztencia (inzulinhatás-csökkenés). Ez abban nyilvánul meg, hogy a terhes nő éhomi vércukra egy kicsit alacsonyabb, az étkezést követő érték viszont egy kicsit magasabb a nem várandós állapothoz képest.
Ez még nem (cukor)baj, hiszen az inzulinhatás csökkenését az anya hasnyálmirigye fokozott inzulintermeléssel ellensúlyozni tudja. Terhességi cukorbajjá akkor válik, ha az anya inzulintermelése nem képes ellensúlyozni az inzulinhatás csökkenését (ugyanolyan hatás eléréséhez több inzulinra lenne szükség). Ennek két legfontosabb oka az anya súlygyarapodása és a méhlepény által termelt hormonok „kontrainzuláris” hatása.
Ez utóbbi fontos szerepére az a tény utal, hogy a szülést és ezzel a méhlepényi hormonok hatásának megszűnését követően az inzulinrezisztencia hirtelen megszűnik.
Hogy kinél csap át a „normális” terhességi inzulinrezisztencia cukorbajjá, előre nem jósolható meg. Ezért ajánlatos a terhes nő vércukrának rendszeres ellenőrzése, hiszen a terhességi cukorbaj kialakulásakor már nemcsak az étkezés utáni „glikémia” (vércukorszint), hanem az éhomi érték is emelkedik. A cukorbetegség kialakulására utalhat a vérnyomás emelkedése is! Miért fontos a terhességi cukorbaj felismerése? A többször említett inzulinrezisztencia hatására bekövetkező anyagcsere-változások megemelik az anya vérének glükóz-, zsírsav-, ketontest-, triglicerid- és aminosavszintjét. Ezen anyagcseretermékek magas szintje viszont károsíthatja a magzat fejlődését!
Ezért a terhességi cukorbaj felismerésétől kezdve arra kell törekedni, hogy a vércukorértékek a 3,3 és 7,0 között maradjanak. Ez megfelelő életmóddal és étrenddel (diétával) érhető el. Ez utóbbi alapja a napi 150-160 gramm szénhidrátot tartalmazó diéta, öt-hatszori étkezésre elosztva. Ha a diéta ellenére az étkezés után egy órával mért vércukor ismételten 7,0 fölött van, inzulinkezelésre is szükség van.
