A nyári szünet sok gyakorló szülő számára kellemetlen fejfájást jelent. Ki vigyázzon a gyerekekre, ki figyeljen rájuk, mit csináljanak egész nap? Sokak számára azonban a nyár ugyanolyan évszaka az évnek, mint a tél vagy a tavasz. A különbséget csak az jelenti, hogy nyáron meleg van, munkából attól még nem lesz kevesebb.
Vannak szülők, akik csakúgy, mint saját napjaikat, még gyermekeik szünidejét is szigorúan megtervezik, megint mások hagyják, hadd tegye a gyerkőc, amit akar. A szünidő kellemes eltöltéséről egy pszichológust kérdeztünk.
– Milyen mértékben szükséges csemetéink számára megszervezni a nyári szünidőt?
– Én azt gondolom, hogy nem feltétlenül szükséges megszervezni. A gyerekek többségének élete, főként az iskolás hétköznapjai már amúgy is túlszervezettek: egyik körről futnak a másikra, különórákra, edzésekre, zeneiskolába járnak. A nyári szünet változást hoz a gyermekek életébe. Persze nem minden szülő tud egész nyáron otthon maradni, de minden lehetőséget ki kell használni a kötetlen együttlétre. Év közben a nagy rohanásban, a napi rutinban nincs időnk egymásra. A nyár megfelelő alkalom arra, hogy jobban megismerjük egymást. A jó szülő tudja, mi okozza a gyereke számára a legnagyobb örömöt, mire van igazából szüksége. Nyáron, mivel hosszabbak a nappalok, késő délután, sőt este is lehet programokat kreálni, amelyek emlékezetessé teszik a szünidőt.
– Küldjük vagy ne küldjük gyermekünket nyári táborokba?
– A nyolchétnyi szünetbe belefér egy szervezett tábor is, melyet a legjobb volna július végére, augusztus elejére időzíteni, hogy előtte is, utána is jusson idő a tartalmas együttlétre és pihenésre. A táborozásnak ugyanakkor csak akkor van értelme, ha nem az a célja, hogy eltüntessük valahova a gyerekeket, mert ezt a lurkók megérzik. A tábor jó lehetőség arra, hogy a gyermek kipróbálja magát más környezetben, ahol nincs ott az anyuci, ahol nem lehet a szoknyája mögé bújni. Próbateszt, hogyan tud beilleszkedni az idegen közösségbe, barátokat szerezni.
Egy táborban a gyermek visszajelzéseket kap, például éles kritikát, s nem mindig kényeztetik. A tábor tulajdonképpen ugyanaz a gyerek számára, mint a felnőttnek az önismereti csoport.
– A nyár a családi kirándulások ideje, amelyek azonban gyakran balul sülnek el: veszekedések, truccolások tarkítják az együtt töltött időt. Megelőzhetőek ezek a konfliktusok?
– A közös kirándulások nagyon fontosak: hamar kiderül, hogy a család mennyire „él együtt”. A konfliktusok felfedik a családi problémákat. Azt például, hogy szinte idegenként élünk egymás mellett: naponta találkozunk ugyan, de elfelejtünk beszélgetni. Az idegen környezetben nincsenek meg a kapaszkodóink, mint a saját szoba, nem tudunk elbújni a tévé vagy a számítógép mögé. Ilyenkor kénytelenek vagyunk egymásra figyelni, és sok esetben be kell ismernünk, hogy nem tudunk együtt lenni.
– Mi a helyzet a 15-18 éves korosztállyal, amely már inkább egyedül menne?
– Minden azon múlik, hogy mennyire jó a szülő-gyermek kapcsolat. Ha megbízunk benne, akkor el lehet engedni. Erre persze már kisgyermekkortól készülni kell.
– Térjünk át a felnőttekre. Míg a gyerekek kicsik, fontos számukra a kirándulás, de amint ők megnőnek, nem mennek már sehova, a szabadság alatt ugyanazt teszik, mint egész évben: robotolnak.
– Ez tipikus szlovákiai betegség: sajnálom magamtól a kikapcsolódást. Pedig ahhoz, hogy szeressük a munkánkat, néha el kell tőle távolodni. Jót tesz, ha más kultúrákat és más nézőpontokat is megmerünk. Olyan dolgokat csinálunk, amilyeneket a hétköznapokban nem (például túrázunk egyet a hegyekben, vagy étteremben eszünk). A feltöltődésre akár egy hosszú hétvége is elég. Sajnos jellemző ránk, hogy mindent a gyermekeinkért teszünk, és közben elfelejtünk magunkra – és a házastársunkra figyelni. Nem teszünk semmi olyat, ami nekünk esik jól. A másik oldalon igyekezni kell külső forrásokból is, mint a hobbijaink, a sport vagy a baráti társaság, energiát meríteni.
