Lassan visszatérhetünk nagyszüleink megbízható, masszív fabútoraihoz, amelyek nemcsak szebbek, tartósabbak, hanem sokkal egészségesebbek is, mint a ragasztókkal és tartósítóanyagokkal kevert, préselt faforgács mintha-bútorok. A fa természetes, meleg, emberközeli, ezért kedvelik a vevők, de elsősorban a szakember, aki naponta örömmel fogja kezébe ezt a nemes alapanyagot. Puksa Zsolttal (Léva) beszélgettünk szeretett szakmájáról.
– Nálunk az asztalosmunka családi hagyomány. A zselízi gimnáziumba jártam, és amikor pályaválasztás elé kerültem, édesapám szerette volna, ha a faiparban maradok. Elvégeztem a zólyomi faipari egyetemet. Diploma után sokat gondolkodtam, hogy merre induljak, mert, mint minden fiatal, tele voltam tervekkel, hogy majd megváltom a világot.
Puksa Zsolt
– Amikor végeztem, munkalehetőséget kaptam egy bútorgyárban, bútorokat terveztem. Csak ez a lamináltbútor-tervezés nem nagyon tetszett. Egy évig foglalkoztam vele, a gyár bővítése után még két évig dolgoztam ott, valóban látástól vakulásig. Akkor úgy gondoltam: ha már ennyit dolgozom, akkor inkább a saját lábamra állok, saját kis műhelyt nyitok.
Hazamentem édesapámhoz, a családi ház mellett volt egy kis műhelyünk, és ott elkezdtem a munkát. Úgy, ahogy én akartam.
– Könnyebb vagy nehezebb így dolgozni?
– A régihez képest ma már egészen más az asztalosmunka. Régen, az édesapám korában a megrendelő elmondta például, hogy mekkora ablakot akar, az édesapám elkészítette, egyszer lekente firnájsszal, a megrendelő autót küldött érte, otthon a kőműves a helyére illesztette az ablakot, a festő befestette, és mindenki elégedett volt. Ezzel szemben ma házhoz megyek, felmérek, másnapra árajánlatot készítek. Ezután megbeszéljük, hogy az ablak milyen fából legyen, milyen felületkezeléssel, milyen festéket használjak, hányszor fújjuk be; milyen hőáteresztésű, hányas faktorszámú szigetelő vákuumüveget teszünk bele, milyen vasalatot használunk; bukónyíló, mikroventiláció lesz-e benne, dupla tömítést rakunk-e bele, és a többi. Óriási a konkurencia, pár száz korona is sokat számít. A vevő most már elvárja, hogy a kész terméket szállítsuk el hozzá, szereljük be, s ha szemetelünk, takarítsunk fel kívül-belül. Ha régi ablak helyett készítek újat, akkor a régit szereljem le, a falat véssem ki, és a beillesztéskor a kőművesmunkát is végezzem el.
– Milyen típusú megrendelőkkel találkozott eddigi pályafutása során?
– Kétféle megrendelőt ismerünk: Józsi bácsit a szomszéd faluból, aki eljön, és máris fizet, valamint az állandó megrendelőt, például egy másik céget, amely ellát munkával, ennek fejében viszont sokszor elvárja, hogy hitelezzünk neki.
– Jelenleg milyen termékeket gyártanak?
– Az egyetemen faipari mérnök szakon tanultam. Aztán megismertem Füleki Tibort meg még egy-két dizájnos kollégát, akik terveztek és alkottak. Úgy döntöttem, hogy szakot váltok. Tudni kell, hogy már az egyetemen több öntartó lépcsőt terveztem a környékbeli asztaloscégeknek. Füleki Tibor kollégám nagy lépcsőtervező volt, ő avatott be a lépcsőkészítésbe: ő volt a mesterem. Kis műhelyemben három emberrel kezdtük a munkát, most pedig tízen vagyunk. Az édesapám műhelyéhez egy festőműhelyt kellett hozzáépíteni, hogy a termékeken el tudjuk végezni a járulékos munkákat. Épületasztalossággal kezdtük, kültéri ablakokat és ajtókat gyártottunk, ezután különféle kivitelezésű beltéri ajtók következtek: a sima ajtóktól a rámás, faragott betétes és kazettás ajtókig. Már említettem, hogy az egyetemen kitanultam a lépcsőkészítést, így ez a három dolog volt az, amivel indítottuk a vállalkozást. A vevők vittek bennünket arra, hogy mással is foglalkozzunk, mert ha a kliens elégedett az asztalossal, akkor vele szeretne csináltatni mindent, a konyhabútortól a hálószobáig. Először készítettünk egy szép konyhát, és ez hozta magával a többi megrendelést. Most már minden megrendelésnek eleget tudunk tenni, gyártunk előszobabútort, ebédlőbútort, ágyakat.
– Milyen gépekkel dolgoznak?
– Ez a gyengénk, nagyrészt még ma is édesapám régi gépeivel és szerszámaival dolgozunk. Tudjuk, más gépeken folyik a bútorgyártás, más gépeken gyártjuk az asztalokat, ezért szeretnék specializálódni, nem mindent gyártani – szerintem ez a jövő útja. Ettől függetlenül mindent meg tudunk csinálni. Nagyon szép kivitelben, csak sok munkával, mert sok kézi munkát kell végeznünk. Igazság szerint nem pályázom tömeggyártásra, jobban szeretem az egyedi darabokat, amelyeket az ismerősöknek, falubelieknek készítek. Elsősorban lépcsőkre és beépített szekrényekre szeretnék szakosodni. Emellett természetesen a jövőben is el tudok készíteni mindent, amit eddig: ablakot, ajtót, konyhabútort és ágyakat.
