A gyerek és a mobil

Mielőtt beszerezne a gyerekének egy mobiltelefont, tegyen fel magának egy alapkérdést: Tulajdonképpen miért is?

Én a lányom harmadikos korában adtam be a derekam, amikor sírni kezdett, hogy már a szomszédék ötéves Annácskájának is van mobilja. Hiba volt. A jókedvű kisiskolás egy éjszaka alatt kis neurotikussá vált.

A szülők általában három okból ajándékoznak a gyereküknek mobilt. Először is az állandó nyaggatás miatt. „Már mindenkinek van az osztályban” – állítja a gyerek könnyes szemmel még akkor is, ha ez nem így van. És ha így is lenne, tényleg olyan meggyőző érv ez? Nemegyszer más felnőttek véleménye a mérvadó. „Ebben a korban már mindenképpen kell mobil a gyereknek, hisz bármi történhet, s így mindig elérhető” – győzködik egymást az anyukák a szülői értekezleten. Így végül mindenki beszerez egy mobilt az elsős gyerekének.

Ám a mobiltelefon nem személyi igazolvány, amelyet akár akar valaki, akár nem, tizenöt éves korában a kezébe nyomnak. Nem létezik univerzális korhatár, amely átlépése után mindenképpen saját mobiltelefont kellene kapnia a gyereknek. Csak a szülők döntésén múlik, hogy vesznek-e a gyereküknek mobilt, és ha igen, mikor. Harmadrészt: néha a szülők maguk miatt adnak a gyerek kezébe telefont. „Azt szeretnénk, hogy a gyereket állandóan ellenőrzés alatt tarthassuk” – magyarázzák a tágabb családnak és az ismerősöknek. De gondoljuk csak át jobban: ki kit tud majd minden helyzetben elérni? 

Hétesztendős kislányom először naponta egy SMS-t írt nekem, leggyakrabban például a menza aznapi menüjét küldte el. Egy héttel később viszont már naponta legalább három SMS-t kaptam tőle, és egy idő után hívogatni is kezdett: „Anya, rosszkedvem van! Anyuuu, úgy unatkozom! Anya, MIKOR jössz már értem?!”

Két hónapig bírtam, és talán tovább is tűrtem volna, hisz manapság mindenkinek van mobilja. Csakhogy a folyosón véletlenül összefutottam az egyik napközis tanító nénivel. Pár szót váltottunk az időjárásról, amikor elsétált mellettünk egy gyerek, a mobilját gondterhelten nézegetve, és a pedagógus rosszallóan csóválta a fejét: – Nézze csak, milyen boldogtalan! Fél órája nem tudja elérni az apját, teljesen kétségbe van esve. Azt hiszi, hogy már nem jön érte senki. Aznap leszögeztem, hogy nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, és este kivettem a gyerekem mobiljából a SIM kártyát. A süket és néma készülék senkit sem fog stresszelni. 

Azóta egy évvel idősebb lett a lányom, és még mindig nem raktam vissza a kártyát. Úgy döntöttem, hogy a lányom akkor kap majd mobilt, ha elég nagy lesz ahhoz, hogy egyedül járjon iskolába és haza. Akkor a mobil végre hasznos lesz.

Szülői vélemények

– Az alsó tagozatos gyereknek nincs szüksége mobilra. Új mobilt elég a gyerek tizenöt éves korában venni, hogy ne érezze magát kirekesztettnek, addig pedig megfelel egy öröklött készülék. Én inkább a lokalizációs szolgáltatást kérném, hogy tudjam ellenőrizni, merre jár a gyerek, az internetet viszont nem, hisz otthon vagy az iskolában úgyis van a gyereknek internet-hozzáférése. Nálunk a következő szabályok érvényesek: a telefont este nyolckor ki kell kapcsolni, nem szabad tanítás alatt használni, és mindig jobb telefonálni, mint SMS-t küldeni – véli egy anyuka.

– A fiam mobilt kapott a tizenegyedik születésnapjára. Csakhogy aztán a telefon általában otthon hevert az asztalán, ha pedig a gyerek a nadrágja zsebébe tette, akkor sem kapcsolta be. Most tizenöt éves a fiam. Igaz, hogy villámgyorsan kimeríti a feltöltőkártyán lévő összeget, de legalább bekapcsolva hordja magánál a telefont, és így jól ellenőrizhető. Úgy gondolom, hogy legkorábban tizenkét éves korban van értelme a gyereknek mobilt adni, a kisebb gyerek a telefont úgyis csak játéknak használja – mondja egy másik szülő.

Kérdések és válaszok

• Hány éves kortól tudja a gyerek megbízhatóan kezelni a mobilt?
  A gyereknek tudnia kell használni a billentyűzetet, és meg kell jegyeznie az alapfunkciókat. Erre már első osztályos korában képes, ami viszont nem jelenti azt, hogy a hat-hét éves gyereknek tényleg szüksége van mobilra.

Mit kell tudnia a gyereknek szánt mobilnak? Rendelkezzen előhívás funkcióval, hogy a gyerek egyetlen gomb megnyomásával hívni tudja a szüleit vagy a nagyszüleit.

• Mit nem kell tudnia a gyereknek szánt mobilnak?
  A mobil nem játék, hanem telefonkészülék. Ezért a gyereknek nincs szüksége olyan készülékre, amely bonyolult grafikával rendelkezik, MMS küldésére és internetezésre alkalmas. És kezdetben az lenne a legjobb, ha nem is tudná, hogyan lehet hozzájutni a játékokhoz. A tanítók hálásak lennének ezért.
• Milyen típusú telefont válasszunk?
  Egyszerűen kezelhető készüléket. Nem kell a legújabb modell, elég egy régebbi típusú is. A gyerek zsebéből kiesik a mobil, az osztálytársa rálép, vagy a gyerek elhagyja valahol a készüléket, esetleg ellopják tőle. Mindezzel számolnunk kell. De ha ezekkel a lehetőségekkel nem számoltunk előre, és megtörtént a baj, csak magunkra lehetünk mérgesek. Mi döntöttünk arról, hogy mobilt veszünk a gyerekünknek, és arról is, hogy mennyi pénzt áldozunk rá. 
• Hogyan tehetjük kellemesebbé a mobilos életet?
  Találjunk megfelelő helyet a készülék számára, például egy rekeszt az iskolatáskában, belső zsebet a gyerek kabátján, és a gyerek mindig ott tartsa a mobilt. Legalább ötször gyakoroljuk át a gyerekkel, hogyan tud valakit felhívni. Szabjunk meg egy összeget, amelyet a gyerek havonta telefonálásra költhet. Ha a feltöltőkártyás megoldást választjuk, elejét vehetjük a kellemetlen meglepetéseknek. Számoljunk azzal, hogy ha a gyerek problémával találja szembe magát, összezavarodik, és hibázhat. Ha egész délután nem érjük el őt, még nem jelenti azt, hogy valami baja esett. Lehet, hogy a készüléket véletlenül kikapcsolta, és nem tudja, mihez kezdjen, mert nem jut eszébe a PIN kód.