Köztudott, hogy sok nőnek keseríti meg életét a női nemi hormonok termelődésének korral járó csökkenése, melynek fő jele az addig rendszeresen jelentkező havivérzés (menzesz) kimaradozása, majd teljes megszűnése (menopauza).
A „változás kora” lezajlódhat panasz- s tünetmentesen is, ám nemritkán hőhullámokkal, izzadással, fejfájással, ingerlékenységgel keseríti meg a szebbik nem életét.
Szándékosan nem írtunk „gyengébb nemet”! Úgy tűnik ugyanis, hogy „erősebb nem” minősítéssel büszkélkedő férfiak, akik e minősítés jogosságát többek közt a „férfiváltozókor” hiányával bizonygatják, maholnap lemondhatnak e bizonyítékról. Egyre több jel utal ugyanis arra, hogy a férfiaknál is létezik „változókor”.
Az orvosi nyelven „andropauzának” nevezett állapot természetesen nem feleltethető meg teljesen a nők „menopauzájának”. Amíg a nőknél a hormonális változások dominálnak, s ezek végállapotaként a nő elveszti reprodukciós képességét (nem eshet többé teherbe), a férfiaknál a hormontermelés visszaesik ugyan, ám a nemzőképesség magas korig megmaradhat. E biológiai (hormonális) tényező helyett a „férfiklimax” panaszait, tüneteit ún. pszichoszociális (társadalomlélektani) tényezők idézik elő.
Egy USA-beli lélekgyógyász már csokorba is kötötte az idősödő férfi hangulatzavarait, és a „csokornak” az „irritable male syndrome” (IMS), azaz „az ingerlékeny férfi tünetegyüttese” nevet adta.
A csokor főbb szálai: a fokozott érzékenység, a frusztáció (a vágyak meghiúsulása által kiváltott csüggedtség), a szorongás és a düh. Az említett szerző szerint a tünetek hátterében a hormonális változások dolgoznak, és „felszínre hozatalukban” a modern ember életvitelére jellemző krónikus stressz játszik szerepet. Napjaink férfiját a stressz mellett – vélik a szakemberek – olyan tényezők is „irritálják”, mint a modern női szerepek térhódítása, a nők előretörése az addig csak férfiaknak „fenntartott” pályákon stb.
A kezdeti tünet tehát az ingerlékenység, amely később dühbe, sőt erőszakba vagy depresszióba fordulhat. Jellemző, a hagyományos férfiszerepnek megfelelően, hogy az ingerült férfi a nőt hibáztatja.
Nemritkán megjelenik a kitörési vágy is: az ingerült, dühös férfi úgy érzi, hogy női partnere visszafogja, fékezi őt, s ezért menekül az addig jól működő partnerkapcsolatból (házasságból) egy újabb kapcsolatba és/vagy az alkoholba. (E lelkiállapot mesteri megfogalmazása az amerikai Th. Dreiser „Szabadulás” c. novellája). S ha mindehhez még a hormonszint csökkenése miatt testi panaszok – merevedési zavar, libidócsökkenés, a megnagyobbodott dülmirigy (prosztata) okozta vizelési panaszok – is társulnak, íme, előttünk a „férfiklimax” képe.
Mielőtt azonban Olvasóinkat beleringatnánk az emancipáció eme új vívmányába, szögezzük le: az orvosok többsége kételkedik az IMS létezésében. Kérdés, hogy az idősödő férfi fokozottabb „érzékenységét” kell-e „medikalizálni” (betegségként felfogni). Túl egyszerű lenne minden panaszt a hormonokra „kenni”, sokkal fontosabb a helyes férfiszerep megtalálása a változókorban is.
