Mit csinál az a sok brigádos nyáron?

Ha nyár, akkor féktelen buli, önfeledt szórakozás, állandó pörgés! A legtöbbünknek ez jut eszünkbe diákéveink nyarairól. A nyári szünidő szelídebb változatát az utazások, a családi kirándulások és a nyári nyelvkurzusok képviselik. De eszünkbe jutnak-e a dolgozó diákok, azok a fiatalok, akikkel például a strandokon, a büfékben, a butikokban vagy a jegypénztárakban találkozunk?

Bindics Csenge (22, Cséfa) fizioterápiát tanult Pozsonyban az Egészségügyi Egyetemen. Az alapképzést befejezve idén nyáron is diákmunkát vállalt, keresetét pedig továbbképzésekbe fekteti (mindent meg szeretne tanulni a szakmájáról). Igazából 16 éves kora óta minden nyáron dolgozik. Csenge életrevaló lány, sugárzik róla a magabiztosság, minden szava érett gondolkodásra utal. Interjúnkban nemcsak munkatapasztalatairól, de jövőbeli terveiről is mesél nekünk.

– Igen, ez már a sokadik évem – kezdi a beszélgetést. – 16 éves koromtól kezdve minden évben böngészem a hirdetéseket, hol pallérozhatom kicsit magamat a reális életben is. Idén a dunaszerdahelyi BonBon Hotelben dolgozom, a bárban szorgoskodom, de a recepciós munkába is bele-belekóstolgatok. Sporthotel vagyunk, sok külföldi csapat érkezik a DAC pályáira edzőtáborozni, főleg focisták; s nálunk szállnak meg. Érkezéskor segítek a recepciósoknak kiadni a kulcskártyákat, sürgök-forgok. Fő feladatom az, hogy a reggelikhez, ebédekhez és vacsorákhoz előkészítsem a svédasztalt, utána pedig asztalt bontunk, elrendezzük az asztalneműt, visszahordjuk a konyhába a tányérokat, evőeszközöket. Igen, és mindeközben kedvesen mosolygunk! (És itt nagyot nevet Csenge.)

– Eddig munkáid nem függtek össze az iskolai tanulmányaiddal?

– Nemigen. Bár a nyár folyamán magánszorgalomból átjárok tanulni a DAC Akadémiára. A keresetemet nagyrészt képzésekre költöm, illetve próbálok belőle kicsit félretenni, szintúgy önfejlesztésbe befektetni. Az egyetemen egyébként gyakorlatorientált képzést kaptunk, tehát sok gyakorlati óránk volt – azzal a tudással, amit megszereztem, kórházban már most el tudnék helyezkedni kórházban. Ám én többet szeretnék tudni, hisz egyre nagyobb igény van a munkánkra, s egyre több szakképzés nyílik, más és más szemlélettel. Az önképzésbe mindig megéri befektetni, hiszen az idővel megtérül: ez az én véleményem. Vannak persze kevésbé jó kurzusok is, melyek körül csak a hájp nagy, de olyan sokat nem adnak: viszont a puding próbája az evés. Viszont még ezekből is tanulok, megtanulom például megkülönböztetni a rosszat a jótól.

– Sokat kell spórolni a kurzusokra?

– Tudni kell, hogy ezek a kurzusok rettentő drágák. Az egyik akkreditált képzés például, még kedvezménnyel is 800 euróba került! Egyébként amióta dolgozom, más értéke van a pénznek: jobban becsülöm. Valahogy megtanultam ár-értékben gondolkodni. Ma már úgy nézem az árakat, hogy ezért a tárgyért vagy ruháért hány órát kell dolgoznom. Sok fiatal, amint pénzhez jut, elveri fesztiválokra, ruhafélékre. Sok olyan ismerősöm van, akik azt gondolják, hogy a nyár a pihenésről szól; ezért évközben alkalmi munkákat vállalnak, hogy az így megkeresett pénzt elköltsék nyáron.

Én kicsit másként gondolkodom. Suliidő alatt főleg tanultam – meg aztán nem tudnám egy hét alatt felélni azt a pénzt, amiért egész évben szorgosan dolgozom.

Én nem az a típus vagyok, aki rögtön elkölti a fizetését, amint az megérkezik. Gyűjtögetek, mint a méhecske, hogy később, mikor vágyok valamire, legyen mihez nyúlnom.

– Mesélj nekünk a diákmunkáidról! Mi volt az első nyári munkád?

– A gimi elején a DAC-stadionban vállaltam munkát, ahol is a meccsek alatt a VIP-szurkolók kiszolgálásánál segédkeztem. Kezdetben én töltöttem ki a szódát a vendégeknek, aztán a sörcsapnál voltam pultos, később segédpénztárosként dolgoztam. A meccsek mindig hétvégén voltak, szombaton vagy vasárnap. Ez tehát tényleg csak alkalmi munka volt: pár munkás nap a nyárból. Három évvel ezelőtt a dióspatonyi Kukkonia Farmon pincérkedtem a rendezvényeken, illetve pultos voltam a bárban, emellett egy ruhaüzletben dolgoztam. Ezek szintúgy alkalmi munkák voltak, a fizetésem csak arra volt elegendő, hogy megvegyem, amire a szívem vágyik. Egyetemistaként már még többet akartam. Akkor kerültem a dunaszerdahelyi BonBon Hotelbe. Ez a második évem itt. Már az első napomon megtetszett! A fizetésem nagyon jó, a munka szórakoztató, megismerek egy másik közeget: diákmunkának ideális.

– Elégedett vagy a munkahelyi viszonyokkal?

– Igen. A beosztást előre megbeszéljük, gyönyörű, modern környezetben dolgozom, fiatalos csapattal. Sok érdekes emberrel találkoztam itt, sőt, új szakmai kapcsolatokra tettem szert. Például megismertem egy fizioterapeutát, aki az UEFA meccsek alatt volt küldöttként volt nálunk jelen. Sokat mesélt a sportkezelések során érvényesített protokollokról, vagy az egyes sérüléstípusok rehabilitációjáról.

Hiába, egy újszülöttnek minden vicc új: egyszóval sok újdonságot megtudtam tőle, ami a tapasztaltabbaknak persze alapvetés. Külföldi kurzusokat is ajánlott, melyek kimondottan a sportra fókuszálnak, a legnevesebbek például egy katari klinika képzései.

Mindenesetre minden adandó alkalmat kihasználok arra, hogy tapasztalatot gyűjtsek: újabban rengeteg energiát fektetek például a sportsérülések, a komplex sportspecifikus gyakorlatok tanulmányozásába.

– Egyedül vállalkoztál erre a munkára, vagy a barátnőddel dolgozol együtt?

– Egyedül. Persze most már a kollégáim egyben barátaim is, de az első napomon nem ismertem senkit. Az évek és a hónapok során barátkoztunk össze.

– Kinek ajánlanád ezt a munkát?

– Igazából bárkinek, aki egy jól megfizetett diákmunkát keres, főleg olyan diáknak, aki kommunikatív. A nyelvtudás is fontos, elsősorban az angol, legalább B2-es szinten, és persze kiváló szlovák nyelvismeret is kell hozzá.

– Mi volt eddig a legkellemesebb, illetve legkellemetlenebb élményed itt?

– Hát, igazából én az egészet élvezem, nem tudnék kiemelni csak egyetlen pillanatot. Szeretek emberek között lenni, szeretek beszélgetni, úgyhogy számomra ez egy ideális munkahely. A legkellemetlenebb élményem az volt, amikor egy nagy megbeszélés közepén elejtettem egy tálca poharat hatalmas csörömpöléssel, minden szem rám szegeződött. Amúgy az elvárásokkal és a követelményekkel nem volt gond, minden úgy alakult, ahogy megbeszéltük. Pont ezt szeretem a diákmunkában, hogy közben tudom a problémamegoldó képességemet kamatoztatni.

– Mik a tervei a jövőre nézve?

– Én nem szeretek unatkozni! Még többet szeretnék a szakmámból megtanulni. Munkát is mindig tudás- és kalandvágyból vállalok főleg. Így a nyaram nem csak abból áll, hogy otthon unatkozom vagy a barátokkal lógok. Inkább keresek valamilyen testhezálló feladatot.