Van-e kapcsolat a gyerek önbizalma és a házimunka között? A szakemberek szerint van. Méghozzá nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk. Minél előbb rászoktatjuk gyermekünket a házimunkára, annál jobb. Nemcsak készségeik kialakulásában, de személyiségük fejlődésében is kulcsfontosságú lehet.
A harvardi kutatóintézetben, ahol a házimunka és a sikeres élet összefüggéseit vizsgálják, arra a megállapításra jutottak, hogy azok a gyerekek, akik kiskoruk óta részt vesznek az otthoni házimunkákban, később sikeresebbek és boldogabbak az életben. Nem mellesleg az otthoni feladatok elvégzésével a gyerekek öntudatosabb felnőttekké is válnak.
Előrebocsátom, hogy ami a házimunkát illeti, az én fiam ebben nemigen jeleskedik. Persze ha megkérem (ismételten), végül kiviszi sétálni a kutyát, elmegy a boltba kenyérért, leviszi a szemetet. Másrészt viszont igaz, hogy évek óta rendben tartja a szobáját, minden reggel gondosan megágyaz, még akkor is, ha emiatt elkésne az iskolából. Egyébként, ami a segítséget illeti, elég laza vagyok, és tartom magam ahhoz a véleményhez, hogy amit nem csinálok meg magam, az nincs megcsinálva. A harvardi tanulmány szerint azonban ezzel rosszat teszek a fiamnak.
Miért végeznek kevesebb házimunkát ma a gyerekek?
Igaz lenne, hogy régen több ház körüli munkát végeztek a gyerekek? Amikor a szüleimet kérdeztem, kiderült, hogy nekik gyerekkorukban bizony rendszeresen segíteniük kellett a házimunkákban és a gazdaságban (falun nőttek fel). Tehát a válasz igen. Mellesleg, amikor a szüleim arról meséltek, hogy az ő gondjaikra voltak bízva a tyúkok és a házinyulak, titokban irigyeltem őket… Összehasonlítva a mosogatással és az edénytörölgetéssel, az állatgondozás sokkal érdekesebbnek és kalandosabbnak hangzott.
A gyerekek tudják, hogy a házimunkában nem segítenek otthon sem a barátaik, sem az osztálytársaik. Védelmükre azt hozzák fel, hogy „ha senki nem csinálja, én miért csináljam?”
Miért van az, hogy a mai gyerekek nem osztoznak olyan mértékben a házimunkákban, mint régen? „Manapság a legtöbb háztartásban sokkal kevesebb a házimunka – mondja a pszichoterapeuta. – Kevesebb szülő művel kiskertet vagy tart baromfit. Ma már nemcsak mosógép van a családban, hanem szárítógép is, és a szobákat robotporszívó tartja tisztán. A másik ok, hogy a gyerekeknek nincs idejük, hiszen a szülők elsősorban azt akarják, hogy tanuljanak és fejlődjenek. Szabadidejükben ezért rajzkörre, táncra, angolra, matekra, edzésre járnak, a fennmaradó időben pedig a mobiljukkal szórakoznak, a közösségi hálón lógnak vagy számítógépeznek. Tudomásul kell vennünk, hogy ez a társadalmi trend.
Jobb készségek
A pszichoterapeuta – nem véletlenül – azt mondja, hogy az otthoni feladatok elvégzése kétségkívül pozitív hatással bír. „A házimunka a gyerekek szempontjából egészséges és hasznos, elsősorban azért, mert felelősségtudatra neveli őket, és növeli az önbizalmukat. Az is fontos, hogy általuk gyakorlati szokásokat sajátítanak el, és új készségeket alakítanak ki. Lehet, hogy banálisan hangzik, de hasznos dolog, ha fiatal korban megtanulják, hogy rendet kell tartani.”
Ezek a készségek a párkapcsolatban is felértékelődnek. „Gondot jelenthet később, ha a pár egyik tagja, esetleg egyikük sem szokta meg, hogy a lakásban takarítani kell. Akkor egyre nagyobb lesz a rendetlenség, semmit nem találnak meg, és ebből konfliktusok adódnak” – mondja.
Minél előbb, annál jobb
Hogyan és mikor kell bevonni a gyerekeket a házimunkába? Érdemes időben elkezdeni! Ki kell használni a gyereknek azt a természetes tulajdonságát, hogy mindig azt akarja csinálni, amit a szülők. „Néha fárasztó ez, mert a kisgyerek nem összesöpri a szemetet, hanem széthányja. Távlati szempontból viszont megéri a fáradság. Ha azonban a gyerek kezébe nyomjuk a mobilt, hogy nyugodtan tudjunk főzni, vasalni vagy takarítani, akkor ugyan gyorsabban elvégezzük a munkát, de pár évvel később, amikor segítségre volna szükségünk, aligha tudjuk elcsábítani gyerekünket a telefontól” – figyelmeztet a szakember.
A munkára szoktatásban fontos szerepet játszik az is, hogy mi magunk hogyan állunk hozzá a feladatokhoz. „A gyerek megérzi, ha a szülő kelletlenül fog neki a munkájának, és ezért neki sem lesz kedve csinálni. Ugyanakkor vonzónak érzi a szülő tevékenységét, ha az érdeklődéssel és szívesen dolgozik. A legtöbb kisgyermek számára jó motiváció, ha a szülővel közösen végezheti a munkát.”
Nagyobb gyerek esetében segíthet az is, ha összeírjuk a házimunkákat, és lehetőséget adunk neki, hogy válasszon közülük: bevásárlás, főzés, a felgyülemlett PET-palackok visszaváltása, a házi kedvenc megetetése, a virágok megöntözése. Ha ő maga választhat, akkor valószínű, hogy nagyobb felelősséggel fogja elvégezni a feladatát.
Sokat segít az is, ha megdicsérjük a jól végzett munkáért. Büszkének fogja érezni magát, hogy elismertük és értékeltük az erőfeszítéseit. „A büszkeség pozitív érzés, motiválja a gyereket, és erősíti benne az egészséges önbizalmat” – magyarázza a pszichoterapeuta.
Rendrakás és önbizalom
Az önbizalom kialakításában az is szerepet játszik, hogy közben a gyermek megtanulja, hogyan győzze le a munkavégzéssel kapcsolatos kihívásokat vagy kényelmetlenségeket. Ezek a tapasztalatok megalapozzák, hogy higgyen önmagában és legyőzze az akadályokat. Az említett harvardi kutatás is erre hívja fel a figyelmet. Ha nem tanítjuk meg a gyereknek, hogy miképpen legyen úrrá a problémákon, akkor az az érzés alakul ki benne, hogy ügyetlen, és nem képes megbirkózni a nehézségekkel. Ez gyengíti az önbizalmát és a képességet, hogy később legyőzze az életében előforduló kihívásokat.
Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a játékok összerakására tanítjuk a gyermeket. Először tiltakozik, mert mással szeretne foglalkozni. De mi azzal, hogy ragaszkodunk a rendrakáshoz, megtanítjuk arra, hogy a kényelmetlenség csak egy ideig tart, és ezt kibírja ő is. Amikor pedig látja, hogy minden játék szépen a helyére került, sikerélményben lesz része. A kihívás legyőzése a tudatalattijában ezt mondja neki: „Ügyes vagyok, erős vagyok, meg tudtam csinálni.” Ez a gondolatsor jön majd elő benne a későbbiekben is – ezáltal könnyebben legyőzi a kudarcokat, el tudja fogadni, ha egy bonyolult feladat nem sikerül, és túlteszi magát az elutasításokon.
Végül pedig még arra érdemes odafigyelni, hogy a feladatok arányosak legyenek a gyerek életkorával és képességeivel. A túl nehéz vagy stresszes helyzetek ellenkező hatást idézhetnek elő. Meg kell találni az egyensúlyt a gyermek önállósága és támogatása között. Az egészséges önbizalom kialakítása ne a gyermek túlterhelésével történjen, hanem úgy, hogy megélje a győzelem és az akadályok leküzdésének érzését. Mert közben megtanulja azt is, hogy az erőfeszítések meghozzák a sikert.
Mivel motiválhatjuk a gyermeket?
- A motiválást kezdjük el időben, és lehetőleg közösen. Használjuk ki, hogy a gyermek szívesen van együtt a szüleivel, mindenben szeretne részt venni. Legyen a rendrakás közös munka.
- Tegyük játékossá a takarítást. Például: „Ki szedi össze gyorsabban a játékokat?” Ez a mondat főleg kisebb gyerekek esetében hatásos.
- Vegyük természetesnek, hogy a gyermek segít a rendrakásban. A gyermeknek meg kell szoknia, hogy a rendért mindenki felelős a családban.
- A gyermek is legyen felelős valamiért. A gyermek sokkal motiváltabb, ha megvan a konkrét feladata.
- A munka váljon rutinná. A rendrakás legyen rendszeres, például este, lefekvés előtt, esetleg szombatonként tartsunk nagytakarítást. A házimunka legyen természetes a gyermek számára, ne pedig „nemszeretem” kötelesség.
