A válások nagy számát látva azt hihetnénk, hogy a házasság intézményének befellegzett. Az igazság viszont az, hogy a házasságban élők több mint háromnegyede elégedett, és az egyedülállók több mint fele szeretne a jövőben esküvőt. Hogyan lehet megőrizni a boldog kapcsolatot? És mit tegyünk, ha elromlani látszik?
Amikor ezeket a sorokat írom, már közeledik második házasságom kilencedik évfordulója. Az első házasságom rövid ideig tartott, és tulajdonképpen két éretlen ember kísérletezése volt. Sokat tanultam belőle magamról. A jelenlegi házasságomat jónak érzem – hasonlóan, mint sok más sorstársam. A felmérések azt mutatják, hogy a legtöbb ember értéknek tartja a házasságot, a nősek és férjezettek nagy hányada elégedett a házasságával.
A boldogság három tartópillére
Míg az emberek egyik csoportja a laza kapcsolatot részesíti előnyben, nagyobbik részük még mindig úgy tekint a házasságra, mint egy következő lépésre. Tehát igenis van értéke a hagyományos kapcsolatnak. A szociológus szerint: „A házasság kulturálisan, jogilag és érzelmileg támogatott kötődés. Keretében sok ember lelkileg és gyakorlatilag is biztonságban érzi magát. A házasság jelkép, amely komolyságot, tartósságot ad a kapcsolatnak. Ezzel szemben az együttélés alapja többnyire a kölcsönös megegyezés, semmint egy formális struktúra, amely egyes emberek számára szabadságot jelent, mások számára viszont alig ad biztonságot.”
A boldog házasság a szociológus véleménye szerint három tartópilléren áll. Ezek a kedvesség, a kíváncsiság és a jó kommunikáció. A kedvesség megalapozza az érzelmi biztonságot, a kíváncsiság a partner iránti érdeklődést, a jó kommunikáció pedig a mindennapi gondok áthidalásában segít. Fontos azonban, hogy elfogadjuk: tökéletesen boldog házasság nem létezik. Nem kell szégyellni, ha segítséget kérünk, mondjuk párterapeuta formájában.
Az együttélés folyamán felmerülő akadályokat a pár tekintse kihívásnak. A lényeg az, hogy a válságot olyan alkalomnak fogják fel, amely együttes növekedésüket szolgálja, és ne a házasság kudarcaként tekintsenek rá. Ehhez azonban szükséges a nyílt kommunikáció.
Házasság, mint kert
Ha úgy érezzük, hogy házasságunk holtpontra jutott, annak oka lehet az is, hogy természetesnek vesszük, hogy a párunk velünk van. Segíthet a másik újrafelfedezése. Igyekezzünk új közös élményeket szerezni – utazással, a mindennapi kommunikáció vagy szokások megváltoztatásával. Újra gondoljuk át, miért éppen a partnerünket választottuk élettársnak. Legyünk hálásak egymásnak például azzal, hogy rendszeresen emlegetjük, mit szeretünk a párunkban. Folytassunk mély beszélgetéseket, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kapcsolat megváltozásához elsősorban magunknak kell változnunk.
Alapvető jelentőségű a komoly elhatározás a házasság elején. Emlékezzünk csak vissza a házassági eskünkre. Ott, az oltár előtt ígéretet tettünk egymásnak, hogy együtt maradunk jóban és rosszban, egészségben és betegségben, gazdagságban és szegénységben...
„Terapeutaként látom, hogy nyugodtabbak és elégedettebbek azok a párok, akik rendszeresen ápolják a házasságukat, és az előadódó problémákat mindjárt az elején megoldják. Akinek kertje van, az tudja, milyen nehéz gyomlálni és kapálni abban a kertben, amelyet az egész év folyamán elhanyagoltunk.” A párkapcsolat nem szépül és erősödik magától, hanem gondozni kell.
Janka (49), egy 3 gyermekes családanya így vall erről: „Emlékszem, amikor a gyerekek kicsik voltak, elköltöztünk a nagyszülőktől. A férjem minden nap túlórázott. Nem mintha megromlott volna a kapcsolatunk, csak eltűnt belőle a régi lobogás. Ezért elhatároztuk, hogy nemcsak a gyerekek jólétével fogunk törődni, hanem a magunkéval is. Bébiszittert fogadtunk, és minden héten randevúzni jártunk a városba. Néha a hétvégeken kettesben kirándultunk. Ilyenkor el kellett fogadnom, hogy a barátnőm nem gondoskodik olyan precízen a gyerekekről, mint én szoktam, a férjemnek pedig bele kellett nyugodnia, hogy ezek a kiruccanások pénzbe kerülnek. Huszonnégy éve vagyunk együtt, de még mindig szükségünk van ezekre a kettesben eltöltött napokra.”
„Sokszor az az érzésem, hogy én többet feláldozok magamból, mint a párom. De neki is ugyanez az érzése. Meg kellett tanulnunk azt is, hogy a kapcsolat csak akkor működik, ha nem méricsgélünk, hogy te ennyit adsz, én meg annyit” – fejtegeti Janka.
A házastársi szerelem nemcsak az érzelmekről szól, hanem ezer és ezer apró döntésről. A mosogatásról, a gyerekekkel való foglalkozásról, a hallgatásról, amikor szólni volna kedvünk, a másik előnyben részesítéséről, a kényelem feladásáról.
Csapatként működni
A házasság érzelmi munkát és kötöttséget is jelent. Ez nem mindenkinek tetszik. Kockázatot jelent az is, hogy túl nagyok az elvárások. A mesék és a romantikus regények azt nevelték belénk, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Hogy elég megtalálni az igazit, és attól fogva minden szép és jó lesz. Csakhogy a házasság két különböző ember köteléke, és senki sem tökéletes. Mindig akadnak súrlódási felületek.
Van recept a jó házasságra?
John M. Gottman házassági szakértő azt mondja, hogy a jó házasság alapja az, ha elsősorban a másik jó tulajdonságait tartjuk szem előtt, bár ismerjük a hibáit. A professzor sok házastársi beszélgetést rögzített, és megállapította, hogy a sikeres házasságokban egy negatív véleményre legalább négy pozitív vélemény esik. Példa gyanánt felhozta: „Emlegethetjük, hogy a feleségünk soha nem kapcsolja le az előszobában a villanyt. De gondolhatunk ara is, hogy milyen nagyszerű anya.” Sok házaspárnak segít az, hogy amikor gond van, nem egymást vádolják, hanem megnevezik a problémát, és együtt kezdenek hozzá a megoldáshoz.
