Toxic

Egy nyári partin voltam. Azt az életet éltem, amit minden korombéli lány. Lázadtam. Szegecsekkel kivarrt, fekete ruhák, kemény rock, piros melír. Én voltam a tipikus vadóc, minden hétvégén szórakoztam és buliztam. Nem titkolt vágyam volt fogni egy fiút magamnak.

Adtam a látszatra. Bőrnadrág és kivágott felső. Élveztem a fiúk figyelmét, vagy legalábbis próbáltam élvezni. Belül pontosan tudtam minek tűnök a környezetem számára, de az csak a látszat volt. Elegem volt abból, amit környezetem rám kényszerített: én voltam a „jókislány”, aki nem iszik, nem hazudik, nem fiúzik. Ki akartam törni, azt akartam, hogy észrevegyenek: Hé, én is itt vagyok! 

A megismerkedés

Aznap este is kitettem magamért. Sosem sminkeltem, de akkor olyan vörös rúzst kentem az ajkamra, ami még a sötétben is virított. A piros csíkok a hajamban csak még inkább dobtak az összképen. Fekete bőr rövidnadrág ezüstlánccal, kövekkel kirakott extrán kivágott bársonykék top. A magassarkú szandálomban úgy éreztem, leszakad a lábam, ennek ellenére csábos mosolyt erőltettem az ajkamra. A zene ütemét a gyomromban éreztem. Egy italt szorongattam a kezemben: szükségem volt rá, hogy feloldja a gátlásaimat. Elhatároztam, hogy aznap hódítani fogok, ezért nem nézhettem ki úgy, mint egy szende szűz kislány, aki már attól elpirul, ha egy fiú ránéz (pedig valójában ez volt a helyzet). 

Éreztem, hogy valaki, pontosabban valakik figyelnek. Körbenéztem, és a szemem találkozott egy barna szempárral. Bár a szemei nem különösebben fogtak meg, az arcában volt valami vonzó. Tudtam, hogy ki ő, hisz a híre megelőzte. Tudtam, hogy minden bulin más csajjal mutatkozik, és tudtam, hogy veszélyes, mégis vágytam rá, hogy megszólítson. Magabiztosnak akartam látszani. 

Amikor közeledett, én nem mosolyogtam, csak figyeltem. Legszívesebben elfutottam volna, de már nem volt menekvés, én kezdtem ezt a játékot.

– Uramisten, a szemeid olyanok, mint a folyékony arany. – Enyhe félmosollyal fogadtam a bókot, mint aki naponta kap ilyeneket, pedig az volt az igazság, hogy pár héttel azelőttig egy szürke kisegér voltam, akit nem vett észre senki.

Több srác volt mellette, és élveztem, hogy mind engem figyelnek. Engem azonban csakis Ő érdekelt, a „bandavezér”, a rosszfiú. Arra gondoltam, hogy hozzám hasonlóan, ő is csak megjátssza magát. 

Az első randi

Egész éjjel táncoltunk és beszélgettünk. Jól éreztem magam a társaságában. Úgy viselkedett, mint egy igazi macsó, de közben gyengéd volt és figyelmes. Nem próbált megcsókolni, nem akart egyéjszakás kalandba bonyolódni, mégis éreztette velem, hogy tetszem neki. Örültem, hogy kitüntet a figyelmével, hogy rajtam kívül egyik lány sem érdekelte. Éreztem, hogy ez más, hogy ebből lehet valami. Másnapra találkozót kért, én pedig pillangókkal a gyomromban mondtam igent. 

Otthon anyunak beszámoltam az eseményekről. Mivel életem első randijára készültem, megkértem őt, hogy egy óra elteltével hívjon fel, és ha nem érzem jól magam, akkor felveszem, és valami sürgős családi ügyre hivatkozva lelépek, ha pedig jól érzem magam, akkor csak kinyomom. 

Étterembe vitt, Úriemberként viselkedett: kihúzta nekem a széket, virágot hozott, illedelmes volt. Teljesen levett a lábamról. Azt hittem, megütöttem a főnyereményt. Miközben vacsoráztunk, a kezdeti feszültség teljesen kiveszett belőlem. Azt vettem észre, hogy őszinte vagyok vele, és nem a megjátszott természetem, hanem az igazi valóm kerül előtérbe. 

A kapcsolat

Még aznap este írt, hogy másnap újra látni akar. Majdnem minden órában üzenetet kaptam: hogy mennyire jól érezte magát, és alig várja a következő találkozást. Elolvadtam tőle, pedig inkább a vészcsengőmnek kellett volna megszólalnia. Minden napra újabb és újabb találkát szervezett. Észre sem vettem, ám szinte egy hét leforgása alatt teljesen kitöltötte a mindennapjaimat. Úgy léptem bele a kapcsolatba, hogy fogalmam sem volt, mikor történt. Elhalmozott a figyelmével, és azt éreztette velem, hogy nincs nálam értékesebb nő a világon. Minden olyan gyors tempóban történt, alig tudtam különbséget tenni a bennem zajló érzelmek között. Beférkőzött az életem minden területére. Egy hét után be akart mutatni a családjának, és meg akart ismerkedni az enyémmel. Az édesanyámat, a húgomat és mindenki mást is levett a lábáról, egyedül édesapám mondta, hogy legyek óvatos. Nem értettem miért, hiszen egy tökéletes férfi állt mellettem. Olyan hirtelen emelkedett a szememre a rózsaszín köd, hogy fogalmam sem volt, mikor szerettem belé. Egyszerűen csak megtörtént. 

A függőség

Függővé váltam. A barátaimmal igazi úriemberként viselkedett, ám otthon azt mondta nem valóak hozzám, kihasználnak, és olyasmire kényszerítenek, amiket én nem akarok megtenni. Eleinte nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, de addig-addig duruzsolt a fülembe, míg kétségeim nem támadtak. Egy ideig még találkozgattam velük, aztán teljesen elhatárolódtam tőlük. Nem maradt mellettem senki a régi társaságomból, helyette csupán az ő haverjaival találkozhattam. Fel kellett volna tűnnie, hogy manipulál. Egy részem talán furcsállta az életem alakulását, de ezt a részt mindig elnyomtam magamban. Azt éreztem, meg kell felelnem az elvárásainak, hiszen bármit is tesz vagy mond, azt csakis értem és miattam teszi.

Eleinte gyakran vitt el különböző helyekre, de aztán egyre inkább elmaradtak ezek a programok. Jobban szeretett otthon lenni. Akkoriban nem voltam túl vékony és gyakran tett megjegyzéseket a pocakomra vagy a seggemre. Természetesen fogyókúrázni kezdtem, de hiába fogytam, sosem tudtam teljes mértékben megfelelni neki. Lecseréltem a ruhatáramat is. Idővel a vörös csíkjaimat is megunta, azt mondta, egyáltalán nem illik nekem, ezért aztán fogtam a fekete hajfestéket, és átfestettem a hajam. Nem voltam elégedett vele, de az volt a lényeg, hogy neki tetsszen.

Abban az időben rockot hallgattam, ám ő úgy vélte, az nem megfelelő egy fiatal lánynak. A telefonomat megtöltötte azokkal a zenékkel, amiket ő hallgatott. Azt mondta, azért tette, mert ezekről én jutok eszébe. Észre sem vettem, és teljesen átformált. Olyasvalakivé váltam, aki nyomokban sem tartalmazta az igazi énemet.

Egyet fizet kettőt kap

Egy alkalommal meghívtak bennünket egy partira. Akkoriban már nem nagyon jártunk sehová, így a szélmalomharcra számítva eléggé meglepődtem, amikor beleegyezett, hogy egy kis időre benézzünk. Kicsinosítottam magam, hogy elégedett legyen velem, és az ajkamra ugyanazt a vörös rúzst kentem, mint megismerkedésünkkor. Vágytam a dicséretére, azt akartam, hogy úgy nézzen rám, mint akkor este. Ő azonban dühös lett, és lemosatta velem a sminket. Azt mondta, kurvával nem hajlandó buliba menni. Mélységesen megbántott és elsírtam magam. Azzal érvelt, hogy ő mindig is a természetes szépség híve volt. Ettől egy kissé megnyugodtam, de a tüske a szívemben maradt.

A buliban igyekeztem jól érezni magamat: ittam egy-két felest, hogy ellazuljak. Megkérdeztem a páromat, táncolna-e velem, mire azt válaszolta, hogy nem fog szégyenkezni egy elázott tyúkkal. Mélységesen bántott a dolog, de mosolyt erőltettem magamra. Hozzábújtam és bocsánatot kértem, amiért egy kicsit ittam. Kiment dohányozni. Utánamentem, és bár azelőtt sosem dohányoztam, megkérdeztem, nem adna-e belőle egy slukkot, hogy megértsem, mi olyan jó ebben a vacakban. Elkapta a kezemet és megszorította. Azt mondta, hogy ne merészeljek valaha is hozzányúlni a cigihez. Tudtam, hogy feszült, ezért úgy döntöttem odabent várom meg, amíg lenyugszik. Amikor bejött, egy lánnyal volt. Egyenesen a parkettre vezette. Mélységesen csalódott voltam, hiszen velem nem volt hajlandó táncolni. Már épp indultam volna a mosdóba, amikor az asztalomhoz ült egy srác, akit gyerekkorom óta ismertem. Beszélgetésbe elegyedtünk, és kicsit felengedett a bennem lévő feszültség. Megkérdezte, van-e kedvem táncolni, én pedig igent mondtam. Bár ne tettem volna!

Amikor a parkettre léptünk a párom és a lány már nem voltak ott, de úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Jól akartam magam érezni. A táncpartnerem igazán illedelmes volt. Nem tett semmi rosszat. Még egy számot sem táncoltunk végig, amikor megjelent a párom – vérben forgó szemekkel. Magából kikelve üvöltözött velünk. Remegett a keze. Aztán hirtelen a két fiú egymásnak feszült. Úgy éreztem, igazságtalan lenne a sráccal szemben, ha verekedés törne ki, ezért megpróbáltam őket szétválasztani. Nem vettem észre a párom öklét, ami a levegőbe lendült. Az ütés olyan hirtelen talált el, hogy hanyatt vágódtam és elterültem a padlón. Engem talált el (szándékosan vagy véletlenül, azóta sem tudom). Mindenki megállt körülöttünk. Négyen azonnal odaszaladtak hozzánk, ketten közülük engem szedtek fel a padlóról, ketten pedig őt fogták le és vezették ki a teremből. Engem a mosdóba kísértek, hogy összeszedhessem magam. Hála Istennek, nem volt olyan vészes, mint amennyire fájt, de a lelkem teljesen összetört. Remegtem és sírtam. 

Nagyjából fél órával később utánam jött. Azt hittem, szégyellni fogja magát és könyörögni fog a bocsánatomért, de nem így történt. Nekem támadt, hogy fájdalmat okoztam neki, majd elsírta magát és azt mondogatta, el sem tudom képzelni, milyen rosszul esik ez neki. Olyan kétségbeesettnek tűnt, hogy megsajnáltam. Próbáltam bocsánatot kérni. Azt hajtogattam, felejtsük el a dolgot. De bármit is mondtam, nem enyhült meg. A fejéhez vágtam, hogy valójában neki kellene bocsánatot kérnie tőlem, amiért megütött. Dühös lett.

Azt mondta, ő az égvilágon semmit nem tett velem, magamtól estem el, mert sokat ittam és részeg voltam. Kiabálni kezdtem, hogy ez hazugság, nem is ittam olyan sokat, csak két pohárral. Erre ő azt mondta, hogy pont erről beszél. Hisz még most is olyan részeg vagyok, hogy nem is emlékszem rá, mekkora szégyent csináltam a jelenetemmel. Nem hittem a fülemnek. Elé álltam és viszakiabáltam rá. Ekkor követtem el aznap este a második hibát. Visszakézből jött a második pofon, aminek erejétől nekirepültem a mosdókagylónak. Leszakadt alattam. Aznap este szűntem meg létezni. Aznap este báb lettem. Egy üres váz, aki hagyja magát zsinóron rángatni.

Az összetört

Elmondhattam volna az igazat a sérüléseimről, de szégyelltem magam és féltem. Ehelyett, amikor rákérdeztek, azt mondtam, ügyetlen voltam, megbotlottam és arccal előreestem. Senki sem kételkedett benne, hiszen gyakran voltam kétballábas. Magammal pedig elhitettem, hogy megérdemeltem, hiszen, ha nem provokálom, akkor nem történt volna ez. Másnap, persze, jött bocsánatot kérni, amiért előző este elvesztette a fejét. (Az elsőt még akkor sem ismerte el, a másodikkal kapcsolatban meg közölte, hogy nagyon sajnálja, de ha nem viselkedtem volna olyan csúnyán vele, akkor nem történt volna meg). 

Úgy beszélt velem, mint egy engedetlen kislánnyal, akit megbüntettek a tetteiért. Eleinte dacoltam a gondolattal, hogy én vétettem valamiben, de aztán már saját magamban is kételkedni kezdtem. Pontosan tudta, hogyan kell manipulálni: már nemcsak az öltözködésemet, az érzelmeimet is befolyásolta.

Attól a naptól kezdve többször is megmutatta, hogyan kell egy rendes lánynak viselkednie, és mit vár el tőlem. Nem voltak barátaim, akiknek elmondhattam volna. Volt egy lány, akinek szintén volt barátja. Négyesben szoktunk találkozni (később kiderült, hogy pont ugyanilyen volt az srác is). Ennek a lányak próbáltam egyszer elmondani, hogy nem érzem jól magam a kapcsolatomban, de nem hitt nekem. Azt mondta, ilyen úriember mellett (mert persze az incidens után nagyon ügyelt rá, hogy senki se lássa őt hasonló helyzetben) semmi panaszom nem lehet. Magányos lettem és összetört. Azokért a pillanatokért éltem, amikor véletlenül kedves volt hozzám. Megtanultam olyannak lenni, amilyennek akarta, hogy legyek, de sosem volt elégedett, én pedig beszürkültem mellette. 

A szabadulás

Másfél évig tartott ez a toxikus kapcsolat és talán tartott volna tovább is, ha egy este nem dönt úgy, hogy elmegyünk egy partira. Addigra már megtanultam, hogy szépen kell ülnöm az asztalnál. Ugyanazzal a lánnyal táncolt aznap este is, mint az előző alkalommal. Valamivel később odajött hozzám és közölte velem, hogy fáradt, ezért hazamegy lefeküdni. Meglepett, amikor azt mondta, hogy én még nyugodtan maradjak. Ez volt az első alkalom. Persze, azért szólt az egyik barátjának, hogy tartsa rajtam a szemét, de azért ez mégis egy kis szabadság volt. Tudtam, hogy nem egyedül ment el. Egyrészt fájt, másrészt már ez sem tudott érdekelni. A testőröm, akit kirendelt mellém, nem törődött velem. Amíg nem figyelt, átültem a bárba. Épp azon gondolkodtam, hogy igyak-e valamit vagy inkább lépjek le, amikor megjelent előttem egy gyönyörű kékeszöld szempár. Azt kérdezte, szeretnék-e beszélgetni. Bizalmatlan voltam, de mégis vonzott felé valami. Azt mondta, látta, hogy a fiú, akivel érkeztem, egy másik lánnyal ül autóba. Azt mondta, helytelen ilyen szép lányt egyedül hagyni.

Hagytam, hogy felsegítsen és kivezessen a teremből. Órákon át sétáltunk a fagyos éjszakai levegőn. Órákon át beszélgettünk és a társaságában úgy éreztem, hogy leszakadnak rólam azok a béklyók, amelyeket én tettem magamra.  Aznap éjjel értettem meg, hogy sokkal többet érdemlek annál, mint ami jelenleg az enyém. Aznap este döntöttem el, hogy boldog leszek!

Aznap este újra szerelemes lettem. 

Kovács Emese