Úgy tűnik, hogy a huszonegyedik század a vírusok százada lesz. Alig csitultak el a Covid–19-világjárvány okozta aggodalmak, a nyár végétől a szakemberek egy újabb vírusjárvány kitörésének veszélyére figyelmeztetnek.
Igaz, hogy a szóban forgó mixomatózis kimondottan olyan állatbetegség, amely az emberre nem terjed, mégis oda kell figyelnünk az állatorvosok, állategészségügyben járatos szakemberek figyelmeztetésére.
A mixomatózist egy, a Leporix nemzetségbe tartozó vírus, a myxoma okozza. A vírust szúnyogok, bolhák terjesztik, ám járvány esetén – elsősorban a nyulakat tartók farmjain, istállóiban – a közvetlen, állatról állatra terjedés is lehetséges. A nyúltartók számára nem ismeretlenek a nyúlbetegségek, ezért írásunkban a téli természet szépségeit élvező túrázók, a mezei utakon sétálók figyelmét kívánjuk felhívni a fokozott óvatosságra.
Mert bár a mixomatózis a szakemberek szerint kizárólag a mezei és a házi nyulakat betegíti meg, a mixomatózisra rátelepedő nyúlpestis (tularémia) az embert is fertőző állatbetegség, ún. zoonózis. Miről ismerheti fel a gyanútlanul túrázó a nyulak betegségét? Például arról, hogy az egyébként nagyon félénk nyúl elveszti félénkségét. De sétánk során inkább találhatunk rá a betegségben elpusztult mezei nyúl tetemére.
Mit láthatunk rajta? Kerek folt alakú „csomókat” elsősorban a füleken, a szemhéjon, az orron, illetve a végbél környékén. Ezek a duzzanatok a mixómák, melyekről a betegség a nevét kapta.
Ezek a csomók azonban csak a fertőzés, azaz a vírushordozó szúnyog, bolha csípése után, a 7-10. napon jelennek meg. Vagyis a még teljesen egészségesnek látszó, esetleg félénkségét elvesztett nyúl már beteg lehet. Hasonlóan a „teljesen egészséges” ember „hirtelen” halálához – ilyesmi előfordulhat a mezei nyulak körében is.
Mi az elmondottakból levonható tanulság? Ha túránk, mezei sétánk során elhullott nyulat találunk, semmiképpen se érintsük meg azt, és gyermekünknek se engedjük megsimogatását. Amennyiben az ismert ösvényről kevésbé járt helyre kívánjuk áttenni a tetemet, ezt mindig védett kézzel, eldobható papír zsebkendővel tegyük csak. Ha az ilyen nyúltetemet falunk, városunk közelében találjuk, értesítsük a leletről a település vadásztársaságát, vadászát, esetleg az ott rendelő állatorvost.
Mint jeleztük, maga a mixomatózis az emberre nem fertőző – ám a nyúl vírusfertőzésére rátelepedhet egy másik veszélyes betegség is, a nyúlpestis. Ezt már baktérium okozza, és az emberre is átterjedhet! Ezért fontos az óvatosság a túrázó, sétáló ember részéről. A mixomatózisnak – mint általában a vírusfertőzéseknek – nincs gyógyszere. Létezik azonban a megelőzésnek egy fontos formája: a védőoltás (vakcináció).
Természetesen a vakcinálás csak a házi nyulak tenyészetében jöhet szóba, és irányítója, megvalósítója az állatorvos. Mivel az utóbbi napokban a Dunaszerdahelyi és a Nagyszombati Regionális Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelet és a Szlovák Vadászkamara megfelelő intézményei is felhívták a figyelmet a mezei nyulak körében már megfigyelt elhullások szaporodására, írásunkkal nem pánikot akartunk kelteni, csupán a túrázókat figyelmeztetjük a fokozott óvatosságra.
