Hogyan bánjunk a férjünkkel?

Vigyáznod kell rá, különben eljöhet a nap, amikor a párod elengedi a kezed, és akkor elveszítheted. Nem vagy tökéletes biztonságban. Hiába volt az esküvő! Té­vedsz, ha azt hiszed, már nem kell meghó­dítanod, udvarolnod, a kedvét keresned, lesned a szavát; ha úgy véled, már nincs szükség apró ajándékokra, esti sétákra és suttogásokra; ha úgy gondolod, ezután már nem kell időt szakítanod rá, mert Ő már a tiéd...

Soha ne feledd azt a pillanatot, amikor kilépsz a templom ajtaján, és gratulálnak neked ismerősök és ismeretlenek! Ne feledd azt az örömet, ami átjárja a tested, amikor találkozik a pillantásod a hitvesedével, akit választottál, és aki téged választott! S aki most fogja a kezed. Ez az öröm a te legnagyobb kincsed.

A szeretetre építhetsz

Minden napfelkeltekor újra kell kezdened. S hozhat az a nap jót és rosszat, s megváltoztathatja azt a lobogó sze-relemet is, amit ma érzel. De ne ijedj meg, mert a szerelem csak egy állomás volt, amin át kellett ha­ladnod. Emlékezz rá, hiszen gyönyörű volt, és tudd, hogy feltámaszthatod újra és újra, mert ezer színe marad még ezután is. Tudd, ebben a pillanatban láthatod meg először a párodat! Tisztán és élesen. A hibákat is ész­reveszed majd, a kis ráncokat, a görcseit, a rigolyáit, a bántásait, mindent.

Ha ezzel együtt is kedves neked, akkor szeretsz igazán. Nem a szerelem, hanem ez a szeretet az, amire építhetsz. Ha tudsz szeretetet adni, és ugyanazt kapod tőle cserébe, akkor gazdag ember vagy. Nem csillogó ez a gazdagság, de ha füröd­tél már a másik ember mindent feloldó szeretetében, tudod, miről beszélek. Nem jól szeretsz, nem úgy, ahogy jólesne neki, ha azt hiszed, megváltoztathatod. Nem fog megváltozni! Nem lesz rendszeretőbb, hűségesebb, nem lesz pontosabb, nem fog leszokni a dohányzásról, az alkoholról, a csámcsogásról, a korán kelésről, a későn fekvésről, vagy éppen fordítva, nem fogja megváltoztatni a politikáról vallott véle­ményét. Nem lesz más ember a kedvedért. Nem tud más lenni. Ha más lenne, már nem az lenne, akibe beleszerettél, ezért ne akard átformálni, mert senki sem veszi szívesen, ha idomítani próbálják!

Merj önmagad lenni!

Te se hidd, hogy majd megváltozol érte, képes leszel lemondani azokról a dol­gokról, amelyek fontosak neked. Hurcolni fogod mindazt, amit otthonról hozol: a szo­kásaidat, a családod minden nyűgét. Ha borzadsz is a mögötted álló rokonságtól, mindaz, amit rád örökítettek, egy életen át elkísér. Nem is volna jó, ha gondolkodás nélkül, kényszerűségből megválnál ezek­től. Mert ez mind te vagy. Nem tagadhatod meg önmagadat. Ezt senki sem várhatja el. Aki szeret téged, az éppen nem.

Nem érzed majd jól magad, ha lemondasz a munkád­ról, amit imádsz, a hobbidról, ami éltet, a hitedről, ami megtart, a családodról, aminek az életed köszönheted. Ezért fontos, hogy merj kiállni magadért, merj akár veszekedni is! Ez nem a kapcsolat romlásának a jele, ellenkezőleg: csak egy jó kapcsolatban lehet vitázni, csak ott számíthatsz megértésre és meghallgatásra.

A házasságból nem spórolhatod ki a konfliktusokat, a súrlódásokat, mert két ember nem gondolkodik mindig egyféle­képpen. Sokszor fájni fog ez a különbség. Talán azt is gondolod majd, hogy mást kellett volna választanod, hogy mással ta­lán boldogabb lennél. S ez a gondolat tel­jesen felkavar majd és megijeszt. Ekkor hirtelen újra felfedezed, hány férfi, illetve nő szaladgál még az utcákon a párodon kívül, akik, ha jól belegondolunk, rendkívül vonzóak, okosak, kedvesek, különlegesek, no és meghódítanivalók.

A hitve­sed, akinek nem is olyan rég örök hűséget fogadtál, ekkor ugyanezt gondolja majd, és te bizonyosan féltékeny leszel. Egyre inkább hatalmába keríthet ez az érzés, elbizonytalanodsz. Ilyenkor nem a körül­ményekben, hanem magadban kell keres­ned a hibát. Mert lehetséges, hogy túl ki­csinek gondolod magad, aki mellett nem is érdemes megmaradni. Annyira félsz, hogy éppen a gyötrő féltékenységeddel üldözöd el magad mellől a társadat. Bár az is megtörténhet, hogy te érzed úgy, jobb lenne innen elszaladni, örökre elmenekülni, de mivel ezt mégsem vallhatod be ma­gadnak, ezért ezt a vágyat vétlen párodra vetíted ki. Ez a mélypont.

Légy őszinte!

Az egyik mélypont. Ilyenkor legyen erőd ahhoz, hogy őszintén beszélj a pároddal, hogy átértékelhesd, újragondolhasd a kap­csolatotokat. Ezt minden mélypont után meg kell majd tenned. Különben a sebek, amelyeket egymásnak okoztatok, soha nem gyógyulnak be. A legjobb gyógyír a megbocsátás: ha minden baj mögött még képes vagy meglátni azt, ami kettőtöket összeköt, ha felfedezed újra magadnak, ha képes vagy őt ismét vonzónak látni. De soha ne bocsáss meg színleg! Ha nem tudsz egészen megbocsátani, akkor ne bocsáss meg.

Az eltitkolt fájdalom egyszer utat törhet magá­nak, és akkor vulkánként rombol szét mindent. A múló idő segíthet tisztázni az érzéseidet. Ezért mindig hagyj időt magadnak, ne akarj mindent rögtön eldönteni. Ne ragaszkodj görcsösen a másikhoz, mert a szo­rításod börtönnek érzi majd. Inkább engedd el, hogy visszatérhessen hozzád. A távolság felszabadít. Fedezd föl a világot, és azokat a feladatokat, amelyek rád várnak.

A friss élmények új erőt adnak, új gondolatokat hoznak, és ettől a másik szemében újszerű leszel, akire érdemes figyelni megint. Örülj a közeledésének, fogadd el, mert olyan lesz ez a szerelem, mint a megújhodott fa: friss és termékeny, az a fajta, amelyikért érdemes felkelni reggelente!

Adj örömet!

Rajtad is múlik, milyen lesz az az új nap. A tiéd! Neked kell kezdened vele valamit. Jól bánj vele, mert utólag nem írhatod át. S ami jó lesz benne, az nem jön magától, ezért te adj örö­met először, ne várd, hogy a másik adjon neked. Lehet, hogy ő is csak egy ap­rócska jelre vár. És az is, hogy először észre sem veszi majd, mit csinálsz, és miért. Adj oda mindent. Nem pénzre gondo­lok, inkább arra, hogy add oda minden figyelmedet! Ha figyelsz, csak akkor fogod észrevenni, mire van szüksége. Talán nem érted meg rögtön, mi is az, és könnyen lehet, hogy nehezedre esik éppen szabadságot adni, amikor te azt szeretnéd, hogy örökké melletted legyen. Mégis azt kell adnod, amire neki szüksége van. Hálás lesz érte, és ekkor mindent visszaad majd.

Olyan boldogító tapasztalat ez, amiért érdemes félretenni bosszút, sértődöttséget, büsz­keséget. Akkor menj el, akkor add föl, ha erre is érzéketlen marad, és ne akkor, amikor megcsalt, és te megcsaltad! Az egyensúly köztetek csak akkor marad meg, ha a kap­csolatotok kölcsönösségen alapul. De ha már elmennél is, tégy még egy utolsó pró­bát, és mondd el, mit szeretnél. Hiszen a társad nem gondolatolvasó. A házasságotok pedig nem játék, amelyben sakkozni kell. Ne játssz, ne cselezd ki, nem ezen múlik! A másiknak tudnia kell, mikor tesz kockára téged. Hiszen lehet, hogy még örülne neked, mint ott a templomajtóban, amikor egy pillanatra találkozott a tekintetetek, és a boldogság bejárta a testedet. Hogy válasz­tottál valakit, aki téged választott. Aki most is fogná a kezed.