Mit tudunk megnézni a komáromi erődben? Képes kiegészítő riportunkhoz.
Mi van ma a komáromi erődben? Sétánkon a látnivalókat vesszük szemügyre, mert azért visszatért némi élet a falak közé...
Belépünk a Lipót-kapun, s elindulunk a laktanya mellett futó harminc méter hosszú, felújított, árkádos folyosón. A szépen helyreállított termekben kapott helyet a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület kiállítása, a Varju Tamás bőrmíves manufaktúrája által elindított Felvidéki Bőrmíves Oktató Műhely, ahol képzések és táborok zajlanak.
És igen, van itt show is, a város neves szülöttének, Jókai Mórnak Az arany ember című regényét megelevenítő szabadulószoba.
A jövőben pedig (ha sikerül újabb támogatást szerezni) ide költöztetik a lőporraktárban megnyitott hajógyári kiállítást.
A gyönyörűen felújított kápolna felé haladva a szél finoman meglebegteti a fejünk felett a tavaly megnyitott Kamarum Városi Sörfőzde cégtábláját.
A főzde egyik kézműves söre a várvédő Klapka tábornok nevét viseli. Komáromban egyébként nem új keletű a sörfőzés, a mesterek céhe még anno 1696-ban alakult, ám a komáromi erőd egyik legkülönlegesebb része számomra mindig is a hófehér kápolna marad: annak idején az orosz katonák meggyalázták, a falakat vörösre mázolták, és katonai kantint működtettek benne.
A falon található egy emléktábla. Talán soha nem derült volna rá fény, ha Ozimy Andrej még egyetemista idegenvezetőként nem figyel fel egy különös kidomborodásra a málladozó, vastag vörös festékréteg alatt.
S nosza, előkerült egy rózsaszín mészkőből faragott emléktábla, mely arról tanúskodott, hogy 1879-ben, Ferenc József és Sisi házassági évfordulóján ünnepi misét tartottak itt. Különben ma Ozimy Andrej áll az erődrendszert működtető Pro Castello Comaromiensi szervezet élén.
Káposztasavanyító a szovjet katonáknak A II. világháború után a csehszlovák katonák számára búvárkiképző is létesült az erőd területén. A medencét parancsnoki engedéllyel a komáromiak is használhatták. Itt edzettek például a város vízipólósai. A szovjetek azonban kizárták az erődből a nyilvánosságot, sőt, a medencét zöldségsavanyításra használták.
A szekeresgazdák a Magyar Királyság idején váltak ismertté hajóvontató munkájukról – a kikötőből szállították a gabonát, bort vagy sót egészen Bécsig, de néha Regensburgig szólt a fuvarlevél. A hajókat általában kettesével egymás mellé kötve vontatták, a parton kitaposott vontatóút vezetett, ezen haladtak a hajtók és vagy 15 pár vontatóló.
A szekeresgazdák saját lovakat tenyésztettek a munkájukhoz. Erős kálvinista hitükről és összetartásukról voltak ismertek (a leégett házakat például közösen építették újjá). Jókai Mór is megörökítette őket Az arany emberben: 72 ló húzta a Szent Borbála hajót a Duna folyásirányával szemben. Ekkoriban vagy 500 szekeresgazda élt Komáromban.
