Coburg Fülöp nem volt hűtlen ember, sem szoknyapecér, egy hibája volt: nem szentelt kellő figyelmet a feleségének. Egy házasság különös története, mely valóságos szappanopera.
Coburg Lujza hercegnő nem akart forradalmat, családi botrányt. Csupán figyelemre és szerelemre vágyott, amit otthon nem kapott meg – vagy csak nem érezte elegendőnek azt, ami jutott neki. Egy férfi lépett az életébe, akivel veszélyes viszonyba kezdett. Ez a történet nem a hercegnői pompáról szól, hanem arról, milyen könnyen válik egy nő családi problémává, ha nem ott és úgy él, ahogy azt elvárják tőle.
A szentantali Koháry–Coburg-kastélyban a hercegnőnek volt egy szalonja. Ha magányra vágyott, bezárkózott oda, és kézimunkázott, gondolkodott vagy leveleket írt. Ez ma a kastély Lujza-szalonja. Az enteriőr, a berendezés sokat elárul a hercegnő kifinomult, mégis viharos életéről.
A kezdetektől a szökésig
Kezdetben Lujza hercegnő harmonikus kapcsolatban élt férjével, Fülöppel. Utazgattak, társasági életet éltek. A Monarchiaterületén számos birtokuk volt. A budapesti Coburg-palotában (ennek helyén ma a Belügyminisztérium áll) szívesen időztek a friss házasok. A szemlélők szerint boldog, élénk, mozgalmas napok teltek a palotában, ahol Lujza hercegnő nemcsak beszélni tanult magyarul, hanem énekelni is, mégpedig a kuruc nóták gyűjtőjétől, Káldy Gyulától. Enyhe nyári estéken a nyitott emeleti ablakok súlyos függönyei mögül nemegyszer hallatszott a hercegnő magyar nótázása. Egyszer aztán bezárultak az ablakok. Csak egy mord, borotvált arcú portás maradt a palotában. Lakatlanná váltak az elegáns, francia bútorokkal berendezett szobák, miután Lujza hercegnő a Szökés párosan című dal szövegéhez híven kiröppent belőlük.
Lujza hercegnő húgát, Stefánia hercegnőt, aki Habsburg–Lotaringiai Rudolf trónörökös felesége volt, az 1885-ben alapított Fehér Kereszt Országos Lelencház és Gyermekvédő Egyesület védnökének nevezték ki, testvérét, Lujzát pedig a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye védőhelyettesévé tették. Úgy tűnt, a hercegnő előkelő és hasznos tagja a társaságnak. Ám egy baleset mindent megváltoztatott. Sógora, Coburg Ágoston birtokán lezuhant egy magaslatról, és órákig eszméletlenül feküdt a földön. Magához térve nem ismerte fel a környezetét. A baleset hatására a hercegnő megváltozott. Fényűző életet élt, rengeteget költött divatos ruhákra, utazásra, bálokba járt, s végül belesodródott egy végzetes kapcsolatba.
Fülöp Ferdinánd Mária Ágoston Rafael (1844–1921), Szász–Coburg–Gotha–Koháry herceg, az Aranygyapjas rend lovagja, császári és királyi vezérőrnagy, a magyar főrendiház tagja. Felesége: Lujza Mária Amália hercegnő (1858–1924), II. Lipót belga király leánya, anyja Habsburg–Toscanai Mária Henrietta osztrák főhercegnő volt. 1875. február 4-én 17 évesen ment feleségül Szász–Coburg–Gothai Fülöp német herceghez. Házasságukból két gyermek született: Lipót herceg (1878–1916) és Dorottya hercegnő (1881–1967).
A végzet keringője
Egy abbáziai farsangi bálon megismerkedett Mattasich-Keglevich Géza főhadnaggyal. Egy keringő, egy szerelmes tekintet teljesen megváltoztatta Lujza hercegnő életét. Beleszeretett a vadidegen férfiba, akiről semmit sem tudott. A férfi elszegényedett nemesi családból származott, és semmiféle biztos jövedelme nem volt. Abbáziai megismerkedésük idején a főhadnagy úszott az adósságban, így Lujza kapóra jött neki. A hercegnő, megsajnálva kedvesét, saját versenyistállójának vezetését bízta rá, hogy legalább látszólag legyen munkahelye.
Coburg Fülöp a későbbiekben azt nyilatkozta válókeresetében: „Ez a tiszt addig nem nyugodott, amíg vágyainak célját Abbáziában el nem érte.” (KÉP)
A „szökés párosan”
A hercegnő és a főhadnagy utazgattak, végigjárták Európát. Poggyászuk több mint száz bőröndöt tett ki! A hercegnőKarlsbadban gyógyíttatta magát, ahová előszeretettel jártak a Monarchia rangos személyiségei. Érdekes, az nem tűnt fel senkinek, hogy Lujza hercegnő nem a férjével megy „fürdőzni”. Karlsbadi tartózkodása idején a Rosenfeld-villában szállt meg, lakosztályát saját bútoraival rendeztette be. A hercegnő három hónapot töltött a fürdővárosban, majd udvarhölgyével, Fugger Máriával és a főhadnaggyal továbbutazott. Útjuk a francia Riviérára vezetett. Megálltak a szerelmesek városában, Párizsban is, majd Cannes-ban és Nizzában szálltak meg.
A férjnek fülébe jutott a hír, hogy felesége egy főhadnaggyal szerelmi viszonyt folytat. Fülöp fegyveres párbajra hívta Mattasichot, melyre Bécsben, a katonai lovaglóintézetben került sor 1898. február 18-án. Ez igen rosszul végződött. Kétszeri eredménytelen golyóváltás után kardot rántottak. Fülöp megsebesült a karján, sokáig felkötve kellett tartania.
Mattasich-Keglevich Géza főhadnagy
Pénz, hazugság, menekülés
Egy napon a hercegnő húga, Stefánia értesítést kapott több bécsi pénzintézettől, hogy 1 150 000 korona értékű váltót nyújtottak be hozzájuk, amelyeken az ő és Lujza hercegnő aláírása szerepel. Stefánia tagadta, hogy bármit is aláírt volna. A vizsgálatok hamisítást állapítottak meg, a gyanú pedig Mattasich főhadnagyra terelődött. A váltókat lefoglalták, íráspróbát tartottak, ami megerősítette, hogy az aláírás nem Stefánia hercegnőé. Ezek után a bécsi bíróság csalás és okirathamisítás címén vizsgálatot rendelt el ismeretlen tettes ellen.
Lujza hercegnő hatalmas adósságot halmozott fel. Fülöp herceg nem volt hajlandó felesége után rendezni a pénzügyeket. Lujza hercegnő hiába folyamodott apjához, a belga királyhoz is segítségért – az apa nem volt hajlandó lánya hibáit elsimítani.
Tovább bonyolódtak a szálak. Lujza hercegnőt a kedvese összehozta egy bécsi uzsorással. A ravasz Mattasich 600 000forintról szóló váltót adott át a bankárnak Lujza és húga aláírásával. De ez még nem elég, egy levelet is hamisított: Lujza hercegnő nevében levelet írt a belga királynak.
Az elvakult szerelmeseknek időközben nyomuk veszett. Nizzából Horvátország felé vették az irányt. Fülöp herceg a válást fontolgatta. Mikor megtudta, hogy felesége Zágrábban tartózkodik, elküldte ügyvédjét, hogy beszéljen Lujzával. A horvát hatóságok időközben értesültek Mattasich váltóhamisításáról, és vizsgálat indult ellene. A csalót Zágrábban elfogták és letartóztatták. Fülöp herceg ügyvédje ezek után felszólította a hercegnőt, hogy utazzon vele haza. Lujzánaknem volt más választása, engedelmeskedett, viszont határozottan kijelentette, hogy férje palotájába nem hajlandó visszatérni. Azt javasolták neki, hogy – úgymond, önszántából – vonuljon be a bécsi Obersteiner-gyógyintézetbe.
Elmegyógyintézetbe küldve: orvosi ítélet vagy családi döntés?
Az orvosok megvizsgálták a hercegnőt, és igazolták, hogy állapotjavítás céljából elengedhetetlen a gyógykezelés és az állandó felügyelet. Hogy ez az orvosi megállapítás mennyire volt valós, nem tudni. A hercegnőt időközben áthelyezték Purkersdorfba, hogy távol tartsák korábbi környezetétől. Írásszakértők megállapították, hogy Lujza hercegnő valóban nem tudott a váltóhamisításról, az összes aláírást Mattasich-Keglevich hamisította. Hogy felesége ne maradjon szégyenben, és a Coburg néven se essen folt, az 575 000 forintnyi adósságot végül Lujza hercegnő férje, Fülöp rendezte.
1899-ben Lujzát bírói úton gyengeelméjűnek nyilvánították. Dr. Feistmantel Károly gondnoksága alá helyezték, és Szászországban, a Drezda melletti Lindenhofban található zárt intézetben helyezték el.
A szöktetés
1904-ben Mattasich kiszabadult a börtönből. A hercegnőt a komorna segítségével megszöktette a szanatóriumból, és Párizsba vitte. A hercegnő megbízottja, dr. Stimmer egy beadványt küldött a bécsi főudvarmesteri hivatalba, amelyben kérte Lujza hercegnő gondnokságának megszüntetését. A vizsgálatokat két párizsi orvos, dr. Magnon és dr. Garnier végezte el, és Lujza hercegnőt épelméjűnek nyilvánították. A hercegnő kitartott szerelme mellett, mondván: „A világ remélhetőleg meg fogja bocsájtani az én cselekedeteimet. Hisz én most sem tettem semmi egyebet, mint ami szabad minden koldusnak, hogy tudniillik megmentse személye szabadságát...”
Fülöp herceg, belátva, hogy a csatát elvesztette, benyújtotta a válókeresetet. A gothai bíróság 1906. január 15-én mondta ki a válást.
Rang nélküli végzet
Lujza hercegnő a válás után elszegényedett, apai örökségét sem sikerült megszereznie. 1924. március 1-jén halt meg Wiesbadenben, alig néhány hónappal Mattasich halála után. A főhadnagy egy párizsi szállodaszobában hunyt el, szegényen, de nem feledve, hiszen nevét beírta a történelembe mint „a magyar Casanova, Mattasich-Keglevich Géza főhadnagy, II. Lipót belga király lányának, a Szász–Coburg–Gothai–Koháry herceg feleségének csalfa szeretője és megmentője”.
Régen katona- és rabszökevényekről hallott jobban az ember. Ám megesett, hogy szerelmespár is megszökött. Ezt azonban nem lehet(ett) rossz néven venni, mert „…a szökés párosan oh, mi édes, oh, mi szép...” A keringődal szövege is így szól. De hogy előfordul rangos hercegi családi körben is, arra nemigen volt példa. Lujza hercegnő élete megpecsételődött. Teste egy polgári temetőben pihen csendesen, rang, emléktábla, kegyeleti koszorúk nélkül…
