Itt a tavasz! – csicsergi boldogan egy csinos madárka. Nem győzöm figyelni az ablakon keresztül: a terebélyes hársfa egyre zöldülő ágain vidáman, peckesen ugrál fel-alá. Hangja, akárcsak a nap meleg fénye, belopódzik a szobámba, odakúszik a fülemhez, csöndesen megcirógat… Ki kell menni, friss levegőt kell lélegezni!
Fiacskámra kiskabátot húzok – sapka talán már nem is kell, rám elég a nagyszvetter. Irány a közeli folyópart. Mintha a víz is hangosabban csobogna, mint máskor. – Anya! – kiált a fiam – Odanézz, de szép! A folyó melletti kis erdőben ibolya kéklik, gólyahír sárgállik. Nicsak! Egy lepke repked körülöttünk – idén az első, amit látunk. – Fogjuk meg! – szalad a fiam a frissen zöldellő füvön, és örömtől kipiruló arcocskáját látva én is egyre könnyedebb vagyok. Úgy érzem, új tavasz, új esély… A kivirágosodó kertek alján szorgos emberek: csendesen kapálnak, veteményeznek. Teszik a dolgukat – ültetik az új életet.
A régi korok emberei ezer szállal kapcsolódtak a természethez. Munkájukat, mindennapi életüket, örömeiket, bánataikat is befolyásolta a természet örök változása. A tél és a nyár kettősében az élet és a halál párhuzamát látták. A tavaszi napéjegyenlőséggel egyre hosszabbodott a Nap útja, s ez jelentette számukra a fényt, a Nap feltámadását. Gazdag szokáskincs kapcsolódott a tavasz beköszöntéhez. Sok nép teremtett olyan istent magának, kinek élete, halála, feltámadása a tél, nyár természeti ritmusát követi. Ők jelképezik az emberek örök reményét a megújulásban, a feltámadásban és sorsuk jobbra fordulásában.
A feltámadás gondolata mély emberi vágy, hogy az élet győzedelmeskedjen a halálon, az elmúláson! A keresztény vallás legnagyobb ünnepe, a húsvét is a feltámadás gondolatához kötődik. Főhőse Jézus. Jézus tanítványaival és követőivel útra kelt, hogy a húsvét ünnepét Jeruzsálemben ünnepelje, ahol – előre tudta – sorsa és küldetése beteljesedik. Szamárháton érkezett a városba, ahol ünneplő tömeg fogadta, ruháikat terítették eléje a porba. Ám a főpapok, akik féltették hatalmukat, meg akartak szabadulni Jézustól. Az egyik tanítványt, Júdást 30 ezüstpénzzel (júdáspénz) sikerült is árulásra bírni.
A húsvét első napján szokásos vacsorát, a húsvéti bárányt Jézus tizenkét tanítványa körében költötte el. Ezen az utolsó vacsorán Jézus fontos dolgokat cselekedett. Többször elismételte, hogy többen elárulják a tanítványok közül, valamint kenyérrel és borral kínálta tanítványait, mondván: ez az én testem, és ez az én vérem.
Ezt a jelenetet ismétli a pap a keresztény szertartásokon. A rossz előjelektől terhes este után Jézus tanítványaival a Getsemáne-kertbe megy, s kéri őket, virrasszanak vele. Őket azonban igen hamar elnyomja az álom. A Mester egyedül maradt szorongásaival, kétségeivel. Itt lelt rá Júdás a fegyveresek kíséretében, s egy csókkal elárulta Jézust. Ezt nevezik júdáscsóknak. Jézust elfogták, s a zsidó papok halálra ítélték. Másnap reggel Júdea római helytartója, Poncius Pilátus elé vitték Jézust, hogy az ítéletet végrehajtsák.
Pilátus azonban nem tartotta bűnösnek Jézust, lehetőséget akart adni a megmenekülésére. A tömeg azonban a rablógyilkos Barrabás és Jézus közül a gyilkos szabadulását választotta. Pilátus ekkor jelképesen megmosta kezeit, jelezve, hogy nincs köze Jézus halálához – innen a mondás: „Mosom kezeimet”. A foglyot bíborköpenybe öltöztették, fejét töviskoszorúval övezték, kezébe nádszálat adtak, és gúnyolták: „Íme, a zsidók királya!” Majd nehéz kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota (latinul Kálvária) hegyre, hogy beteljesüljön a sorsa. Két lator között megfeszítették.
Sokan csúfolták, hogy ha valóban Isten fia, miért nem szabadítja meg magát. Jézus azonban vállalta sorsát, s meghalt a kereszten. Ezeket az utolsó történéseket – a keresztutat a kereszthalálig – nevezik passiónak vagy kálváriának. Számtalan csodálatos képzőművészeti alkotás őrzi ezeket a jeleneteket. Jézus halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt.
Mindez pénteken történt. A sírját nagy kövekkel takarták el, őröket állítottak elé. Vasárnap három asszony, köztük Jézus anyja is, a sírhoz ment, ám az nagy földindulás közepette föltárult. Egy angyal jelentette a három asszonynak, hogy ne féljenek, Jézus föltámadott. Jézus beteljesítette Isten akaratát.
