Az ún. iszkémiás, azaz a vér odajutásának akadályozása miatt kialakult helyi vérszegénység okozta betegségek legismertebb formája a szívinfarktus.
Ilyenkor a szívizmot ellátó valamelyik koszorúér elzáródása okoz „helyi vérszegénységet” s következményes izomelhalást, azaz infarktust. Kevésbé közismert, hogy más szerveinkben is kialakulhat infarktus – pl. májban, tüdőben, lépben stb. Gyakorisága és főleg súlyos következményei miatt azonban a legfontosabb az agy iszkémiája, amely a köznyelvben „gutaütésnek” nevezett állapotot idézi elő.
Ennek során az agy bizonyos részét ellátó érben alvad meg a vér, jön létre trombózis. Az elzáródott ér mögötti területen infarktus alakul ki, azaz az idegszövet „helyi halála”. Mivel az agyunk irányítja izmaink működését is, attól függően, milyen nagy agyterület hal el, féloldali bénulás, beszéd- és nyelészavar alakul ki. Sajnos az agyszövet megújulására nincs mód, a bénulás gyakran tartósan megmarad.
A szívinfarktushoz hasonlóan, az agyi infarktus túlélése sem jelent védettséget egy újabb „iszkémiás roham” bekövetkezte ellen. Ezért nagyon fontos az agyi katasztrófát túlélt betegnél az ún. másodlagos megelőzés alkalmazása. (Az elsődleges megelőzés az első infarktust van hivatva elhárítani).
E másodlagos megelőzés (prevenció) fontosságára utal az a tény, hogy a Szlovák Ideggyógyász Társaság szakorvosokból bizottság hozott létre, s e bizottság szakmai utasítást, irányelveket dolgozott ki „az agyi iszkémiás érkatasztrófák másodlagos megelőzésére”.
Az utasítás orvosokat érintő részével természetesen most nem foglalkozunk, csupán egyetlen pontjára hívnánk fel a laikusok figyelmét is. A szakmai állásfoglalás szerint minden agyi infarktuson átesett beteg jogosult a koleszterin szint csökkentését szolgáló kezelésre – függetlenül a vér-koleszterin aktuális szintjétől. Az agyi iszkémiás érkatasztrófán átesett betegek számára a szakmai bizottság az alábbi életmód/életvitel módosítást tartja szükségesnek.
Száműzni kell a dohányfüstöt a beteg környezetéből, vagyis ne csak a beteg ne dohányozzon, de ne legyen kitéve a passzív dohányzás ártalmának sem. Ez kis áldozat a családtag, hozzátartozó részéről, ám nagy segítség a korábban dohányzó betegnek a cigaretta végleges eldobásához. Nem ennyire radikális a bizottság az alkoholt illetően: nem ír elő teljes absztinenciát, megengedi a napi 2-4 deci bor fogyasztását (a nők számára a kisebb érték a megengedett).
Ha a beteg túlsúlyos, ajánlatos megszabadulni a súlyfeleslegtől. Arra kell törekedni, hogy a derékbőség férfi esetében ne haladja meg a 102, nőbeteg esetén pedig a 88 cm-t. Ez utóbbi ajánlással szorosan összefügg a szakorvosok következő tanácsa: ha a beteg járóképes, naponta tornázzon, sétáljon, mozogjon legalább fél órát. A legmegfelelőbb formáját a testmozgásnak érdemes az ideggyógyász ill. a gyógytornász (rehabilitációs) szakember tanácsa alapján kiválasztani.
E tanácsok betartása mellett mérsékelhető az agyi katasztrófa ismétlődésének veszélye.
