Már igazán csak pár hét, esetleg nap, és lehet menni! Egész évben ez tart életben. Ilyenkor már egyre nehezebb elviselni a várakozást: az utolsó napok sürgetése... Elviselhetetlen a forróság, a fények, a lankasztó lassúság. Tengerpart, tengerpart! Minden nyaralásban benne van az ígéret, minden nyárban benne van a most vagy soha érzése!
A nappalokat még csak kibírod valahogy, a lelkiismeretes munkakényszer kisegít. Na de az éjszakák! A hőség nem enyhül, sőt sűrűsödik. Összetömörül a szobád légterében. Körbefon, majdnem megfojt, nem hagy aludni. Fejest ugranál a hideg vízbe, vadul táncolnál, tombolva dalolnál. Elég volt, kész, nem forgolódsz tovább az ágyban, kirohansz az erkélyre, mert hiába tárva-nyitva minden, szellő sem mozdítja a levegőt.
Kint csönd és teljes sötétség honol. A nyitott ablakok mögött alvó otthonok. Egyetlen kis halvány fény pislog: árnyakat látsz, a mozgó alak elhúzza a függönyt. Valószínűleg ő sem tud aludni, a meleggel küzdhet. Ki is lakik ott? Rohanó életet élsz, nemigen tartod nyilván a többi lakót. Meztelen kar nyúlik ki az ablakon. Igen, rá emlékszel.
Az új szomszéd. Néhányszor láttad már futólag. Hmm... Rendben van. Sötét bőrű, hanyagul borostás. Kimondottan sportos alkat. Mindig csak lazán magára rántja az ingét. Nyakkendőt nem hord, a felső gombja kigombolva. Nem tékozol üdvözlő mosolyokat. Most nincs rajta ing. A júniusi éj félmeztelenül űzi az ablakba. Nem akarod bámulni, de nem lehet nem észrevenni a meglepően kidolgozott karját, ahogy dagadnak az izmai a hőségtől. Visszavonulsz, de ez sem segít rajtad. Nem hűt le.
Biztosan reménytelen. Nem dőlsz be efféle szemfényvesztő mutatványoknak. Nem kell újabb melléfogás. Csak egyetlen biztos jelet adna! Akkor nem csuknád be az ablakodat. De nem akarod, hogy lássa, miként sóvárogsz.
Nehéz a nyári álomba zuhanás, az ébredés viszont annál kevésbé. Úgy ömlenek be a sugarak, olyan erővel és hévvel, hogy kicibálnak az ágyból. A reggeli fény még nem éget, csak jólesően borzongat. Jó ilyenkor sétálni a szabadban. Agyadban már a tenger illata, érintése. A szezon eleji vásárt nem hagyhatod ki. Új fürdőruha neked, papucs a csajoknak, minden annyira színes és könnyed, még az árak sem vehetik el a kedvedet. Mázlid van, jól elcsípted. Egészen lázba jössz a szerzeményeidtől.
De milyen jópofa az a kis sort. Utánanyúlsz, férfinak való. Kár, mert annyira jó a színe, és milyen finom az anyaga, tökéletes a fazonja is. Na meg az ára! Igazán megéri. Ilyenkor bosszankodsz, hogy nincs kinek megvenned. Ám a fenéket fogsz te most engedni a magány bánatának ilyen átütő napsütésben, egy hatalmas barátnős nyaralás előtt. Túljársz a természet eszén, itt nem hagyod az akciós prédát, csak azért is megveszed! Apádnak! Igazán jól fog neki jönni egy ilyen fiatalos, színes, nyári sort, miközben a ház körül kertészkedik. Milyen jól mutat majd rajta, pont ilyet képzelsz el azon a férfin, akihez egyszer majd szerencséd lesz... Ám ábrándok helyett, irány a kötelesség, a mai nap is eggyel közelebb visz az utazáshoz.
Letudod a szikrázóan forró munkanapot, irathalmazok közt, tengerparttal a szemed előtt. Az otthoni este még mindig nem enyhül, segítesz magadon, bedobsz egy jó hideg sört. Amikor azonban ettől sem csillapodsz, éppen ellenkezőleg, még inkább felhevít, és csak forgolódsz az ágyadban, újra kirohansz az erkélyre beszívni a nyár esti gyenge szellő illatait.
És akkor villan a fény, nyílik a szomszéd erkélyajtaja, függöny elhúzva, őt pedig tisztán látod, amint jön-megy a szobában. Felsőteste továbbra is szabadon. A bőre izgatóan barna, szinte érzed a tapintását. A mellkasa szőrös, ezt szereted, de nem akarsz elgyengülni, ez továbbra sem elég jel, kibírod most már a nyaralásig, nem ábrándozol róla. Most mintha az ablakból átnézne rád. Zavarodban lejjebb siklik a tekinteted, hát igen, végül is a lába is izmos, de... Ez nem lehet! Ugyanazok a színek, ugyanaz a fazon! Ugyanolyan sort van rajta, mint amilyet apádnak vettél...
