A legtöbb nő kiváló érzékkel és leleményesen tudja dicsérni a gyerekeit, a barátnőjét, a kutyáját, sőt a férjét is. Csak akkor van bajban, ha magáról kell jót mondania. Főleg leendő munkaadójának!
Noha a boltokban minden nő örül az árleszállításnak, amikor magunkat kell eladnunk, ne folyamodjunk ehhez a módszerhez. Márpedig a felvételi beszélgetéseken gyakoriak az ilyen megjegyzések, főleg a nők szájából: „nem is tudom”, „talán ha” stb. Egyszóval: magabiztosabbnak kell lenni, és kicsit túlozni sem árt. Minden nő törölje a szótárából ezt a mondatot: „Tudom, hogy nem vagyok elég ügyes ehhez a munkához.”
Érdekes módon a férfiak nemigen kételkednek magukban. Nem kertelnek, egyenesen a dolog közepébe vágnak, és a túlzásoktól sem riadnak vissza. Tanuljunk tőlük! Ne úgy kínáljuk magunkat, mint egy second hand boltban vett pulóvert, hanem mint egy ékszert. Ehhez persze egy kis bátorság is kell. A nők rengeteg figyelmet szentelnek a ruhájuknak, a sminkjüknek, a kölnijüknek. Meg kell tanulniuk, hogy ezentúl elegáns ruhába öltöztessék a gondolataikat is!
Légy illedelmes, kislányom, és arra figyelj, amit mások mondanak! Erre tanítottak minket kislánykorunkban. Hát bizony, ez ma már nem érvényes. A lányok fejébe évtizedeken keresztül azt sulykolták: tiszteljék a tekintélyt, vagyis az „urukat”, és legyenek szerények. Pontosabban mondva: álszerények, mert a tudást és képességeket lekicsinyelni álság. Itt az ideje, hogy a nők is megmutassák, mit tudnak! Hisz nap mint nap a bőrünket visszük a vásárra, csak rajtunk múlik, milyennek láttatjuk: kopott nyuszibundának-e vagy csillogó perzsabundának. Főleg a munkainterjúk során van ennek jelentősége.
A legtöbb nő fürge eszének és jó beszélőkéjének köszönhetően helytáll a kereskedelemben és a szolgáltatóiparban. Azonban kevés az olyan, akinek ugyanilyen jól forog az esze meg a nyelve, ha magáról kell jót mondania – mondják a pszichológusok.
Gondoljunk erre, mikor felvételi interjúra készülünk álmaink munkahelyén. Ilyenkor az az egyetlen feladatunk, hogy meggyőzzük a vezetést: egyedül akkor járnak jól, ha minket vesznek fel a megüresedett helyre. Ez esetben a magunk dicsérgetése nem ellenszenves.
– De ők biztosan azt is megkérdezik, mi az erős oldalam, és miben vagyok gyenge! – kap hangot a pályázatra készülő nő kétkedése és ingatag önbizalma. – Erre mit válaszoljak?
A válaszhoz példabeszédet kell fűznünk. A nők ékes szavakkal tudják ecsetelni autójuk, mosógépük előnyeit. Miért némulnak hát el, amikor a saját jó tulajdonságaikat kell felsorolniuk? Valószínűleg azért, mert saját magukon nemigen gondolkodnak. A pszichológusok szerint viszont rendkívül fontos, hogy tudjuk, miben vagyunk ügyesek, gyorsak, okosak és rugalmasak. De azt is tudnunk kell, milyen képességek hiányoznak belőlünk, mihez nincs tehetségünk. Csak akkor tudunk megfelelni a munkahely és más, például a házasság diktálta követelményeknek, ha tisztában vagyunk előnyeinkkel és hátrányainkkal. Ezeket az ismereteket szép rendben raktározzuk el a fejünkben, s amikor kell, rukkoljunk elő velük.
Amikor olyan versenypályázaton veszünk részt, melynek nagy a tétje, idegesek vagyunk. Hiszen itt az árucikk mi magunk vagyunk, magunkat kell a legjobb áron eladni. Ilyen esetben minden tanács jól jön. Figyeljük meg, hogyan ülünk a széken, amikor a megbeszélésen helyet foglalunk. Az első szabály: üljünk kényelmesen! Ne görcsösen, összekuporodva, a szék legszélén! Figyeljünk arra, hogy a nap ne süssön a szemünkbe, egyenesen üljünk a normális lélegzés miatt, és ha lehet, takarjuk el a harisnyánkat, amelyen éppen most a liftben futott fel a szem. Kényelmes ruhát válasszunk, mert egy szoros szoknya, feszülő kiskabát még inkább ronthatja amúgy is feszült lelki és fizikai állapotunkat.
Ha nehéz az edzés, könnyű a verseny. A mondás igazsága ránk is érvényes.
– Amikor nyilvánosan kell megvédenem a véleményemet, otthon gyakorlok. Többször egymás után hangosan elmondom az érveimet – árulja el a titkát Jolika, egy anyaközpont vezetője.
– Nagyon sokat segít a férjem, aki az ellentábort képviseli. Ilyen módon megtanulok kapásból is reagálni az ellenvetésekre, és nem jövök zavarba, amikor a hallgatóság előtt állok.
Klaudia is az otthoni prób beszélgetés híve.
– Sok olyan nővel találkoztam, aki kiváló szakember volt, ha azonban szópárbajra került sor, mindig alulmaradt, mert nem volt kellő rutinja – mondja. – És a szónoki képességet nem adják ingyen. Jó módszer, ha otthon a tükör elé állunk, és ott begyakoroljuk, mit és hogyan fogunk mondani. A tükör ugyanis kegyetlen. Beszéd közben feltűnően gesztikulálunk, csücsörítünk, ráncoljuk a homlokunkat, grimaszolunk, és minden második mondatunk „ööö”, „hmm”, „azaz”, „tudniillik”, „tudja, mire gondolok” típusú nyögdécselésekkel van megtűzdelve. Démoszthenész, a nagy hírű görög szónok a háta mögött összekötöztette a kezét, hogy beszéd közben ne mutogasson.
Az odafigyelő férj vagy barátnő még a tükörnél is jobb, mert nemcsak figyel ránk, hanem reagál, ellenvetéseket tesz. Modern segédeszköz a videó, amely tetőtől talpig „bemutat” bennünket. Eme módszereket persze csak akkor vegyük igénybe, ha elegendő időnk van. Két nappal az interjú előtt nem érdemes a hibáinkkal foglalkoznunk.
