A nők változtak meg!

Mások lettek a férfiak. Igaz ez, valóban ők változtak meg?

A nők és lányok ma arra panaszkodnak, hogy mások lettek a férfiak. Nincs már udvarlás, a randi sem a régi, a férfi, ha nem is akar rögtön az első alkalommal ágyba bújni, a második alkalommal már kezdi az ostromot. S ha nem jön össze a szex, akkor nem is lesz harmadik vagy negyedik alkalom. Vagy jönnek az extra igények, pedig szó sincs igazi együttjárásról – csak együtthálásról. Régen az igazi jó nők, a tízpontosak tudták, mennyit érnek, s nem adták magukat ingyen. Meg kellett értük küzdeni, de még a négypontosokért is. Ma nem akar senki várni – a férfiak pedig megelégednek azzal, amit kapnak. S lehet, hogy nem a tízpontos nőt kapják meg, de ha a három-négypontos „hajlandó”...

Ennyiben változott a világ, a többség nem akar álmodozni. A szexhez ma mindenki szabadon hozzáférhet, már nem szégyen, ha valaki – a nő is – azt vallja, hogy a szex számára egyszerű fizikai szükségszerűség. Mégis kevesen érzik magukat igazán jól a bőrükben, sőt egyre több fiatal nő és férfi él egyedül, a másik nemet hibáztatva sikertelen életéért.

Még pár évvel ezelőtt is igazságosabban volt elosztva a szex: kevés olyan fiatal ember volt, akinek évekig nem volt szexuális kapcsolata vagy szerelme. A házasság szinte kötelező volt, s végül mindenki megtalálta a párját; a kevésbé szép fiú elvette a kevésbé szép lányt és így tovább. Mindenki bekerült a skatulyába, s ha a feleség és a férj gondolatban kalandozott is, esténként volt kit megsimogatni. S tulajdonképpen igazságosan alakult a helyzet, nem maradt ki senki, minden zsák megtalálta a foltját.

Ma már könnyen lehet szexhez jutni, még csak meg sem szólnak érte. Mégis mindenki panaszkodik, s nem csupán a nő – a férfi is. A hiedelmekkel ellentétben nem a férfiak változtak meg, hanem a nők. A férfiak mindig is szerették volna, ha szabadon hozzáférnek a szexhez. Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban leírja, hogyan gondolkozott a századelő kamasza és férfinépe. A mindennapos higiénikus szükségletek céljaira két nyilvánosház volt szülővárosában, Kassán: a puccosabba módos hivatalnokok és katonatisztek jártak. Ezenkívül a Virág utcában magánzók is működtek, egyedülálló nők, a fizetett szerelem mozgóárusai. Hozzájuk nős férfiak is eljártak, s persze a kamaszok is lesték őket. Tizenhárom éves korában Márai elment egy ilyen „olcsó házba” a szomszéd illatszerész fiával. Foltos heverő állt a szobában, a dunyhák még kuszán, meleg testi gőzben dagadtak, s egy bádogmosdó is volt ott, felette hatósági tájékoztató Könnyen elkerülheti a fertőzést címmel.

Ma egyre több fiatal nő és férfi él egyedül, sőt: megjelent a világban a nőutálat. Vajon miért éppen az olcsó szex korában kell utálni a nőket?

A nő leült közéjük, cigarettára gyújtott, és szlávos magyarsággal beszélt: azonkívül nem történt semmi. Később kiosontak, annál is inkább, mert köd volt a fejükben a nők és férfiak érintkezéséről – Márai barátja például azt állította, hogy az érintkezés abból áll, hogy a férfi leharapja a nő orrát. Az időben élt még két kokott is Kassán, Narancs és Citrom, ők már több pénzt kértek a kicsapongó férfiaktól – meg egy Lenke nevezetű idősebb, testes nő, aki nemzedékeket vezetett be a szeretkezés titkaiba. Márai nagybátyja mesélt egy Vörös Rák nevezetű helyről is: ez egy országút melletti vendégfogadó volt, és az urak orgiatanyájaként működött. Állítólag az anyaszült meztelenre vetkőztetett parasztlányokkal itt fára másztak, és „orangutánosdit” játszottak. „A házasságon kívüli nemi élet ilyen szerény keretek között zajlott, s aki szomjas volt, efféle híg pocsolyákból olthatta a szomját” – írta Márai. A viszony, a férjes nő bukása akkoriban csak a regények lapjain volt jelen.

A régi nőnek az időben még ára volt!

A nő tudta, hogy mennyit ér a húspiacon, hisz a környezete, vagyis a többi nő – a nagynénik, anyukák, akik sokszor elmehettek volna házasságközvetítőnek is – már előre beárazta. Aki szép volt, netán vagyonos, annak magas volt az értéke. A lányok élete, későbbi sorsa pe-ódig azon múlt, hogy mennyire jól mentek férjhez. Mivel a nő nem tanulhatott, nem dolgozhatott, egzisztenciálisan egész életében a férfitól függött. Viszont a férfi sem kalandozhatott szabadon, hiszen a kóbor aktusnak következményei lehetettek, ezért kénytelen volt alkalmazkodni, s a házasság jármába hajtani a fejét (másként nemigen jutott legális és rendszeres szexhez). A női szexualitás tehát századokig el volt fojtva, s a férfiakét is szigorú keretek között tartotta a társadalom.

Szabadság van!

Ma már a szexben hellyel-közzel szabadság van, s a nők ebben partnerek lettek. Ezért mondjuk, hogy nem a férfiak, hanem a nők szexhez való hozzáállása változott meg. A nők ma úgy viselkednek, mint a férfiak, átveszik az eddig csak férfiaknak tulajdonított viselkedést: ők is kezdeményeznek, nekik is vannak egyéjszakás kalandjaik. Nehéz megtalálni a kapaszkodókat, mikor minden borul – a nők nem is nagyon találják a helyüket, mert most meg átestek a másik oldalra. Nem alakult ki a női attitűd, a sajátos női hozzáállás a szerelemhez és a szexhez. A nők mindent odaadnak, és nem kapnak érte semmit – se figyelmet, se szerelmet.

Már nem szorulunk rá a férfiakra!

Igazából a fogamzásgátlás elterjedésével és a nők tömeges munkába lépésével lett vége annak a csereviszonynak, hogy „én szexet adok, te pedig pénzt”. Ma a nők anyagilag nem szorulnak rá a férfiakra, újabban mégis visszanyúlnak a régi mintákhoz: megint árulják magukat, csak most az interneten – vagy a mámoros „nekem is szabad”-érzést kergetik. A mai nagy szabad világban igazi vadon lett az emberi húspiacból. S aki azt hiszi, hogy ő a kivétel, s a nagy Ő majd beleszeret a lelki mélységeibe, az nagyot pottyanhat.

Ezzel egyidejűleg a nők sokkal kiszolgáltatottabbak lettek – no de a férfiak is. Nem véletlenül néz ki úgy az Instagram, mint egy erotikus katalógus: nem csupán a celebek, hanem a szomszéd Nusi is itt árulja a bájait. Aki igazából nem a szomszéd Jóskára hajt, hisz az is ugyanolyan „blokkos”, mint ő: hanem egy gazdag pasira, aki majd Vuitton táskát vesz neki, s a Maldív-szigetekre viszi hancúrra. Az okos és önálló nő sem adja a kezét egy tétova templom egerének, tudja, hogy mennyit ér, hisz a legtöbb kollégát átugorja. Így nem csoda, hogy ő is sakkot játszik, s a király melletti mezőre akar kerülni: vagyis felfelé akar választani.

Kiteszi mindenét

S mielőtt bárkit elítélnénk, azt is el kell mondanunk, hogy se a nők, se a férfiak nincsenek ma könnyű helyzetben. A nőtől azt várják el (a többi nő is), hogy úgy nézzen ki, mint egy pornósztár, rakja ki a fenekét, mellét, mert a hiedelmek szerint erről álmodik minden férfi. Ma rengeteg minden arra készteti a fiatal embereket, hogy magukat egy erotikus optikán keresztül szemléljék, hisz a környezetünkben rengeteg a szexuális jellegű kép és utalás. A lányokat az anyák még a régi felfogás szerint nevelik (menj férjhez, szülj gyereket), miközben egyre nehezebb olyan férfit találni, aki hajlandó megkérni egy nő kezét. Ha pedig mégis, akkora nagy a kísértés, hogy a gyerek születése után beköszönt a kapcsolati válság.

A nő már nem tud csak a férfira figyelni, mert ott van a gyerek is; a férfi erre felmászik az internetre vagy az ismerkedő appokra, hisz a jó szex állítólag létkérdés (még a WHO is ezt állítja) – így fel is bomlik a házasságok jó része.

Gyűlölködő férfiak

Az a helyzet, hogy a nők zöme ma már nagyon keveset vár el a szexért „cserébe”. Sokan néznek farkasszemet a mumussal, hogy több mozaikos kapcsolat után – nekem egy gyerekem van, hozom magammal, neked kettő, te is hozod – végül mégis egyedül maradnak. Ám nem csupán a nők, a férfiak is. Van egy férfiréteg, amelyiknek egyáltalán nem jut szex és szerelem, és ennek tagjai egyre többen vannak. Még egy évtizeddel korábban is sokkal többen éltek házasságban vagy fix kapcsolatban, mint manapság – márpedig, aki házasságban él, az azért nem szenved hiányt a szexben.

Viszont manapság egyre nagyobb azoknak a harmincas, negyvenes férfiaknak a száma, akik nem élnek kapcsolatban vagy elváltak. Szeretnének kapcsolódni a nőhöz, de valahogy nem jön össze, mert nem elég menők, nem elég vagányok, nem elég pénzesek, esetleg túl sokat dolgoznak. Érdekes módon megnőtt azoknak a fiataloknak is a száma, akik a fentiek miatt lemondanak a szerelemről. Nagyra nyílt az olló, egyre nagyobb a szakadék azok között a férfiak között, akiknek jut szex – s akiknek nem jut. Ma sok elvált férfi azt mondja, hogy a nők kisemmizik a férfiakat: ők aztán az interneten online csoportokba szerveződnek. Sok párkeresésben kudarcot valló nő is hasonlóan gondolkodik, mikor minden férfit erőszakosnak tart (erre rímelnek például a metoo-mozgalom túlkapásai).