Nagyanyám halála után lett hagyomány karácsony másnapján a közös családi ebéd. Nagyapámnak az volt az egyetlen kérése, hogy legalább karácsonykor láthasson bennünket együtt.
Egy művész feleségének lenni igazi átok, még ha a látszat sokszor mást is mutat. Horgonynak lenni egy héliumos lufi mellett egyáltalán nem hálás feladat.
Szemben ültek velem az autóbusz bőrülésein. Este volt, színházi közönség utazott, szépen kifestett nők, estélyi köpenyek alól kibuggyanó toalettekben, magas rangú tisztek is voltak itt...
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."