A somorjai Mayer Éva képein magányos alakot látunk a sötét metróalagútban, magába roskadt embert egy kopár szobában, egymás felé nyúló, de soha egymásba nem kulcsolódó kezeket: a magány, a magunkra hagyatottság képei ezek.
Tóth Péter Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, akinek a művei gyakran csendülnek fel a Felvidéken, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa és a csábi dalegylet előadásában. Őt faggatuk.
Győry úr nyugalmazott hajózási gépésztiszt, aki olyasmit vitt véghez, amit tájainkon kevesen: az évtizedek során sok-sok gyönyörű rózsát nemesített ki, melyeket általában a szülőföldjéhez köthető hírességekről nevezett el.
Kinek ne lenne ismerős a Marcia grófnő című operettben felcsendülő „Szép város Kolozsvár” vagy a „Hej cigány” kezdetű dal. A darabról most Ocsko Aladár koproducert és Kolár Pétert, a Thália Színház igazgatóját kérdeztük.
Valószínűleg nincs olyan ember az országban, aki ne kapná föl a fejét, ha Malina Hedvig nevét hallja. Ugyanakkor alig vannak, akikkel a fiatal, immár kétgyermekes édesanya megosztja a négy év alatt átélt érzelmeit.
Milyen az erdélyi pedagógus? – kérdeztük Ozsváth Imolát, aki a nagy hírű, a jezsuiták által 1593-ban alapított székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium diákjaival járt nálunk.
Amikor egy gyerek a szülei nyomdokaiba lép, meg kell küzdenie önmagáért, hogy ne csupán a szülei árnyéka legyen. A rendkívül szimpatikus, megnyerő pozsonyi kiadónak, írónak, fordítónak és szerkesztőnek, Haraszti Máriának sikeres volt a harca.