Sok ember, ha sikertelen, vagy csupán az élete kis szeletével elégedett, morcosan hibáztatja a sorsot és a környezetét. Meg sem fordul a fejében, hogy felvegye az elébe dobott kesztyűt, és harcoljon. Álmaiért, céljaiért, egy teljesebb életért. Vannak kivételek.
Egyáltalán nem mindegy, hogy miből főzünk. Én így gondolkodom, és hozzám hasonlóan gondolkodik sok barátom és kollégám is: ezért karöltve megalapítottuk a csallóközi slow food mozgalmat.
A Dunaszerdahelyen élő Antal Tamás (aki „civilben” vállalkozó) arról nevezetes, hogy újra és újra nekiindul egy hátizsákkal a hátán, barátokkal vagy akár egyedül, és hetekig járja a világ messzi tájait.
Rozsnyó központjában van egy kis cukrászda, ahol a kávé mellé mézeskalács dukál. A pulton karácsonyfa, szívek, harangok, piros autó, csipkés szárnyú méhecske és csillagok, csillagok.
A Kecső község kataszterébe tartozó Domicai-cseppkőbarlangot 1995-ben választotta az UNESCO a Világörökség részévé. Mérete, valamint a cseppkőalakzatok kivételes sokfélesége és gazdagsága sorolja a barlangot a világ legszebbjei közé.
Mikor az ember Komáromból Kassa felé autózik, nem sokkal Nagykürtös előtt megakad a szeme Csáb községen. Az útról nyelvszerűen elnyúló, barnás-pirosas háztetőket láthatunk – békésen pihennek a dombok között. Vajon milyen falu lehet?