A szaloncukor igazi magyar találmány, ma mégis inkább amerikai csíkos cukorbotot rakunk a fára, nem szaloncukrot. Pedig én még gyerekkoromban otthon készítettem az édesanyámmal. Ne hagyjuk veszni!
Kézzel rojtozták! Érdekesség, hogy a szaloncukorgyártás során a csomagolás tartotta meg a legtovább a kézimunkaigényét. Kézzel rojtozták a csomagolópapírt, és kézzel préselték rá a sztaniolt (alufóliát).
Manapság minden évben megválasztják Magyarországon az év szaloncukrát. Idén a fehér csokival bevont kekszes-karamellás változat győzött.
A szaloncukor őse a francia fondant
A cukormassza készítése nem bonyolult: felforralták a vizet, beleöntötték a cukrot, majd kevergetve hűteni kezdték a keveréket, ami a végén sűrű masszává állt össze. A fondant Franciaországból érkezett hozzánk, a betelepített németek hozták be. A fondant jelentése puha cukorka vagy szó szerint olvadó cukorka. Kezdetben üstben, lábasban szabadtűzön főzték, majd később megjelentek a fondantkészítő gépek.
Tálkában
Hozzánk körülbelül a karácsonyfa elterjedésének idejében került a fondant. A polgári és főúri szalonok összejövetelein kis tálkákba rakták, s ezzel a cukorfinomsággal kínálták meg a hölgyeket, urakat.
A szaloncukrok kezdetben cukorból, mézből készített golyócskák voltak, selyempapírral borítva és sztaniollal díszítve. A csokoládébevonat nélküli sima cukormassza konzumként ismeretes.
Tálkákból a fára
Nevét onnan kapta, hogy a fogadóhelyiségeket francia mintára nálunk is szalonoknak nevezték el. Később a karácsonyfát is a szalonban állították fel: s a tálkákban kínált fondant valahogy utat tört magának, s egyszer csak felkerült a fán lógó díszek közé. 1870 környékén már széles körben elterjedt, addigra arra is sikerült rájönni, hogy a csokoládébevonat megvédi a kiszáradástól.
Jókai Mór írta, hogy akkoriban már bevett szokássá vált „szalonczukkedlivel” díszíteni a karácsonyfát. 1883-ban a német Stühmer Frigyes csokoládégyárat nyitott Budapesten, ahol megindult a szaloncukor tömeges gyártása. Három évre rá Gerbeaud Emil is megnyitotta a saját üzemét: a csomagolás azonban kézi maradt, a selyempapírt még sokáig kézzel vágták rojtosra.
A karácsonyfa az 1820-as években érkezett Magyarországra: báró Podmaniczky Frigyes szerint egyik nagynénje állította fel az első karácsonyfát, más források szerint az óvodaalapító Brunszvik Teréz. Erre a karácsonyfára került fel magyar újításként a szaloncukor.
Mintakönyvből!
Sőt, a szegények még azután is sokáig kézzel főzték a szaloncukrot, de a gazdagabbak a gyári változatot szerették. A cukrászok egy mintakönyv alapján készítették a szaloncukrot a kívánt ízre és csomagolásra. Az ünnepek előtt a cukrászok házhoz is szállították, s mindegyik cukrászdának saját titkos receptje volt. Így már az aranykorban is annyiféle szaloncukor létezett, mint manapság.
A második világháború utáni válság után csak az ötvenes években indult újra a szaloncukor tömegtermelése, ekkor terjedtek el a csokoládéval bevont zselés változatok.
A képen: Stühmer Frigyes, aki elindította a szaloncukor tömeggyártását Budapesten.
Gépesítve!
A fondant magyar vidékre a 19. század első harmadában került. S bár a karácsonyfa a németektől került hozzánk, a fára aggatott szaloncukor szokása éppen Magyarországon alakult ki. Hiszen először csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, hogy fát állítsanak karácsony ünnepére, rá aszalt gyümölcsöt, mézeskalácsot, papírból készült díszeket és selyempapírba csomagolt fondantokat aggattak.
Később a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárban megjelentek a fondantkészítő gépek, és szakmányban gyártották a karácsonyi édességet a Gerbeaud cukrászda számára.
A szaloncukor alapja a fondant: a főzött cukormassza ugyanis hűlés után formázható. A képen: szaloncukorgyártás.
