Tisztelt Szerkesztőség! A férjem szülőfalujában élünk, évek óta egy idősebb családi házat építgetünk-szépítgetünk.
Szeretjük a kis falu hangulatát, és élvezzük, hogy itt mindenki mindenkit ismer. Az egyetlen gond az, hogy az anyósom szomszédságában lakunk.
(© Susan Brabeau)
Úgy érzem, minden problémánk ebből a közelségből fakad. Mikor a házat megvettük, még élt az apósom. Ő azonban három évvel ezelőtt meghalt, és az anyósom azóta nagyon megváltozott. Még mindig feketében jár, és naponta kétszer is kimegy a temetőbe. Mindig hajnalban és este, sötétedés előtt, nehogy valakivel összetalálkozzon. Hacsak lehet, kerüli az embereket.
Mivel a faluban dolgozik, hónapokig ki sem mozdul sehova. Még a szomszéd községben élő testvéreihez sem megy el, mert mint mondja, nem akarja őket zavarni. Azelőtt volt egy-két barátnője, de szép lassan ők is elmaradoztak mellőle. Az anyósommal ugyanis nem lehet beszélgetni, mert folyton csak a férje halálán siránkozik, meg azon, hogy milyen rossz neki egyedül.
Holott nem igazán éltek jól, az apósom bizony megitta a magáét, és ilyenkor sokat veszekedtek, sőt néha pár pofon is elcsattant.
Az anyósom nem találja fel magát, nem főz, és egymagára takarítania sem igen kell. Az egyetlen szórakozása, hogy átjár hozzánk, sokszor naponta háromszor is. Jön az unokákhoz, mondja, de közben semmit sem csinál velük, csak ül, és nézi őket. Esténként is itt ül nálunk, bezzeg olyankor már megered a nyelve: mindenbe belebeszél. Mivel a másik két fia a városban lakik, ránk zúdítja az összes jó tanácsát.
A férjem előtt arról beszél, hogy rossz anya vagyok, mert napközben ezt vagy azt nem engedtem a kicsiknek, rossz ételeket főzök nekik, keveset vagy épp sokat voltam kinn velük, stb. Az ilyenek miatt pedig mindennaposak a veszekedések itthon. A férjemet próbálom meggyőzni arról, hogy az anyjának orvosi segítségre van szüksége, de szerinte csak én gerjesztem a problémát, hiszen az anyjának csupán idő kell. Nem tudom, hogyan tudnám meggyőzni őt, hogy álljon mellém.
Hajnalka
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
