A világ legnépesebb országában, Indiában tavaly májusban zajlottak a választások. Az eredmény váratlan földindulást okozott: az esélyes Bharatiya Janata Party a legyőzöttek táborába került. Helyébe egy olyan párt lépett, amely újra hatalomra juttatta India legerősebb nemzetségét, a Nehru-Gandhi családot. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy ezt a választást egy nő nyerte, egy Olaszországból ideszármazott asszony, Sonia Gandhi. Néhány nap múlva azonban lemondott a miniszterelnöki posztról. Miért?
Sonia Maino 1946-ban született a Veneto tartománybeli Lusiana nevű faluban, Vicenza közelében. Építési vállalkozó édesapja később családjával együtt Orbassanóba költözött, a kislány a szalézi rend iskolájába járt. A család és a rokonság ma is ebben a piemontei városban él.
Indira Gandhi későbbi menyének életében semmi különös nem történt. Egyszerű olasz lány volt, aki nyelveket akart tanulni, ezért Angliába ment, és a cambridge-i egyetemen szorgalmasan magolta a rendhagyó igék ragozását. Bizonyára nyelvtanárnő vált volna belőle, ha egy sorsdöntő napon el nem megy évfolyamtársaival egy görög vendéglőbe. Itt találkozott ugyanis Indira Gandhi főiskolás fiával, Radzsivval. A két fiatal egymásba szeretett.
Soniának azonban vissza kellett mennie Olaszországba. Radzsiv nem és nem tudta elfelejteni a szép olasz lányt, ezért egy napon megjelent Orbassanóban, és megkérte szíve hölgyének kezét. Az esküvőt 1968-ban tartották, ugyanazon a napon (bár néhány évtizeddel később), mint amikor Indira Nehru férjhez ment Feroze Gandhihoz. Sonia, és korábban Indira is, abban a rózsaszín száriban esküdött, amelynek anyagát maga Nehru szőtte a börtönben. Ezzel az esküvővel Sonia Maino belépett a történelembe.
A huszonegy éves, szégyenlős Sonia gyorsan beilleszkedett a Gandhi családba. Indira Gandhi nagyon megkedvelte, hamarosan barátnők lettek. Akkor még Indira sem sejthette, hogy tisztelettudó és tartózkodó menye viszi majd tovább – mint egyetlen életben maradt családtag – a Gandhi nevet.
1984-ben Indira Gandhit szikh testőrei meggyilkolják. Radzsiv Gandhi egyszeriben a miniszterelnöki székben találja magát. Az ifjú Gandhi családra nehéz idők jártak. A tapasztalatlan Radzsiv sok szavazatot kapott ugyan, de a vezetés hamar kicsúszott a kezéből. A gazdaság fellendítésére tett kísérletei csődöt mondtak, és az öntelt hatalmasságokat sem sikerült megfékeznie. 1989-ben elvesztette miniszterelnöki posztját. Két évvel később az új választási kampány az életébe került. Egy dél-indiai útja során bomba robbant az autójában. Testének darabjait nem sikerült összeszedni...
A szeretett férj váratlan halála óriási csapás volt Sonia számára. Teljesen visszavonulva élt, hat éven keresztül csak egy-két hivatalos fogadáson vett részt – egyébként élte a magányos özvegyek életét. Minden szeretetével a gyermekei felé fordult. Fiát, Rahult és kislányát, Priyankát körömszakadtáig védte a tolakodó médiáktól és a kíváncsi közvéleménytől. Férje neve alatt alapítványt hozott létre, és rendíthetetlenül járta az országot. Sok ember szívét megérintette fájdalma, amikor Amethiben elpanaszolta, milyen lassan halad a gyilkosság kivizsgálása.
Talán furcsán hangzik, de Sonia Gandhi következetesen kerülte a politizálást. Azt sem helyeselte, hogy férje bekerült a nagypolitikába. Úgy érezte, el fogja veszíteni... (S igaza lett.)
A Kongresszusi Párt, amely a választáshoz karizmatikus személyiséget keresett, elhalmozta ajánlatokkal. A kongresszus vezetői helyét még férje halálakor felajánlották neki. Végül belépett a pártba, és egy év múlva, kilencvennyolcban elvállalta az elnökséget. Sokan nem hitték, hogy vezetni tudja majd a pártot. Öt hónappal később lezárult az egyik legnehezebb választási kampány, és a Kongresszusi Párt hat évre ellenzékbe került.
A 119 évvel ezelőtt alakult Kongresszusi Párt vívta ki Indiának a függetlenséget. A választási vereség után sokan leírták (elfelejtették, hogy negyvennégy évig sikerült megőriznie vezetői szerepét). Az eredmények azonban nem azt mutatták, mintha a párt kimúlna, noha a következő választásokon mindenki a Bharatiya Janata Party győzelmére számított.
A májusi választásokra való készülődés idején Sonia Gandhit nagyon bántotta, hogy ellenlábasai előhozakodtak olasz származásával. A Bharatiya Janata Party szüntelen idegen eredetét emlegette, sőt olyan törvény elfogadását javasolta, amely megtiltaná, hogy a miniszterelnöki székbe idegen kerüljön. A BJP vezetője kijelentette: ha Sonia nem a Gandhi család tagja volna, még titkárnőnek sem alkalmaznák, fia pedig örülhetne, ha sofőrként dolgozhatna. Sok indiai gúnyolta kiejtése miatt, szemére vetették, hogy felkészülés nélkül nem tud szónokolni.
Sonia Gandhi azonban a saját javára tudta fordítani ezeket a vádakat. Kijelentette, hogy ő képviseli a faji és a vallási türelmet a sokszínű Indiában. Kampányával a falvak és a sűrűn lakott északi területek szegény lakosságát célozta meg. Ellátogatott az ország legtávolabbi zugaiba is, mivel tudta, hogy az újraéledt Nehru-Gandhi család képviselője hatással lesz a vidéki választókra. A falvak lakossága és az asszonyok támogatták.
„Soha nem éreztem, hogy idegenként tekintettek volna rám” – mondta. Kitartóan emlékeztetett a legalapvetőbb infrastruktúra, a villamos áram és az ivóvíz hiányára. A Kongresszusi Párt mindent egy lapra tett fel: Sonia Gandhira. És Sonia Gandhi győzött.
A Kongresszusi Párt győzelme ráirányította a figyelmet az indiai középosztály és a vidéken élő tömegek közti szakadékra. Az indiai lakosság háromnegyede falvakban él – s a falu indulatosan elutasította a koalíciós kormány kampányát, amelyet a BJP vezetett.
Az olasz sajtó címoldalakon számolt be Sonia Gandhi győzelméről. Olaszország először adott női miniszterelnököt! Sonia Gandhi azonban másképpen gondolkodott. „El kell utasítanom a felkérést” – mondta szerényen a parlamentben pár nappal a meglepő győzelem után. A kongresszus tagjainak elmondta: nem a veszélyektől fél, hanem azért mond nemet, mert soha nem akart miniszterelnök lenni. „Hűnek kell maradnom azokhoz az elvekhez, amelyek a tetteimet irányítják. Kérem, fogadják megértéssel elhatározásomat: nem fogadhatom el a megbízatást.”
Sonia Gandhit megdöbbentette, hogy elhatározása milyen heves érzelmeket kavart az egész országban. Választóit azzal igyekezett megnyugtatni, hogy továbbra is részt vesz a politikában, és nem szándékozik elhagyni az országot. Továbbá a jövőben is betölti a Kongresszusi Párt elnöki tisztét, mindaddig, amíg erre igény mutatkozik. A kongresszus tagjai a szemére vetették elhatározását, hiszen milliók és milliók őt választották! Tömegek várakoztak delhi háza előtt, és azt skandálták: Éljen Sonia Gandhi! A Kongresszusi Párt egy tagja öngyilkossággal fenyegetőzött...
A májusi választásokkal új fejezet kezdődött a Nehru-Gandhi család életében. Noha Sonia Gandhi elutasította a miniszterelnöki felkérést, nem vonult vissza a politikától. Rahul fia útját egyengeti, aki most harmincnégy éves. Rahul és egy évvel fiatalabb húga, Priyanka a záloga annak, hogy a Nehru-Gandhi dinasztia nem tűnik el az indiai politikai életből.
A tyaag, vagyis a földi javakról való lemondás az egyik legértékesebb erkölcsi elv Indiában. Mahatma Gandhi szintén lemondott mindenéről. India lakossága ezért tekinti Sonia Gandhit az ország valódi vezetőjének. Eddig még egyetlen politikus sem mondott le a miniszterelnöki székről, ezért Sonia Gandhit nagy tisztelet övezi. A kormány elnökéül maga helyett Manmohan Singhet, a tehetséges és képzett ökonómust választotta, akit a 20. század 90-es éveiben bekövetkező gazdasági megújulás atyjaként tartanak számon Indiában. A választást egymilliárd indiai fogadta örömmel, hiszen először fordult elő, hogy szikh vezető került a miniszterelnöki posztra. (India lakosságának mindössze 3 százaléka szikh vallású.)
Sonia Gandhi ezzel elégtételt szolgáltatott a szikh kisebbségnek azért az öldökléssorozatért, amelyet azután szenvedtek el, amikor Indira Gandhit megölték szikh testőrei.
Epilógus
„Amikor 1968-ban először jöttem Delhibe, az édesapám retúrjegyet vett nekem a repülőre. Delhiben azonban másodszor is megszülettem, és a repülőjegyet a múltammal együtt elnyelte az idő” – mondta Sonia Gandhi a választások után. Azóta egy év telt el. Sonia Gandhi a Kongresszusi Párt élén pragmatikus és rugalmas politikusnak bizonyult. A háttérben tevékenykedve igyekszik megtartani politikai pártja törékeny koalícióját néhány további középbal párttal. Hatalmas eredmény lenne, ha pártjának sikerülne ellátnia vízzel minden kis indiai falut. Ezzel ugyanis India nyolcvan százalékában megoldódnának az egészségügyi problémák, ugyanakkor a nők robotolása is enyhülne, hiszen az ő feladatuk vízzel ellátni a családot. Sikerül-e Sonia Gandhinak összefogni a szakembereket, mozgósítani a rejtett forrásokat, szabaddá tenni az utat az új technológiák felé? Az idő fogja megmutatni.
