Tanárnak lenni nem könnyű. Az indokolatlan szigor, a tanulók közti kivételezés és a hatalmi dinamika kihasználása súlyos sebeket ejthet a gyerekek lelkén. Mi tesz tehát valakit jó tanárrá, és miként dolgozzuk fel az iskolában szerzett rossz emlékeket?
Az iskola válságban van. Hogy bízni tudunk benne, és vannak még sikerek, az az olyan pedagógusoknak köszönhető, mint Tóth Mónika, aki 27 éve tanít. A lelkiismereteseknek, a hivatástudattal dolgozóknak.
Zsong az osztály, gyülekeznek a felnőtt diákok. Szép hivatásra vállalkoznak, hiszen gyerekekkel foglalkozni – minden nehézség ellenére – hálás feladat. Jól tudja ezt Szabó Edit, a szenci Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola tanára...
Egy hamarosan nyugdíjba vonuló pedagógus írt nekünk, aki azt mondja: a mai gyerekek már máshogy állnak az iskolához, ő pedig elfáradt a rohanó világ változásaitól.
„Az én igazgatónőm” – kanyarintom fel reflexszerűen a lap tetejére. Aztán eszembe jut: talán mégsem lenne ildomos őt „kisajátítanom”. Véghné B. Zsuzsannával beszélgettünk.
Hol vannak elrejtve az iskolák valódi problémái, mi segíti, és mi nehezíti a tanárok munkáját? – ezekre a kérdésekre kerestem a választ egy pszichológus és egy pedagógus segítségével.
Az utolsó cseppet sok csepp előzi meg! A bullying, zaklatás, szekálás – ahogy a fekete pedagógia is – nehezen behatárolható fogalmak. Hisz valaki érzékenyebb, míg másról minden lepattan.
A görögök sokáig csak az isteneiket formázták meg, nem élő embereket. Erről és még sok érdekességről hallhatnak a diákok, ha egy rendhagyó tanóra keretében – különben ezt hívják múzeumpedagógiának! – ellátogatnak a dél-komáromi Csillagerődbe.
Az elmúlt huszonöt év alatt 40 százalékkal csökkent a magyar iskolába járó diákok száma. A magyar iskoláról s a benne világító lámpásról, a magyar tanítóról beszélgetünk a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökével, Fekete Irénnel.
Minden gyermek életében van egy olyan pedagógus, akire felnéz. Akiről otthon csak ennyit mond: „Ha nagy leszek, olyan szeretnék lenni, mint a tanító néni!” Aztán telnek-múlnak az évek, a gyerekek felnőnek – ám valami nem változik. A szeretet és a hála megmarad.
"Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat."