Bizonyára sokan találkoznak régi téglákkal a bontások során. Van címeres tégla, monogramos tégla, évszámos, és mindegyik szép – a sárga és a vörös árnyalataiban pompáznak. Titokzatosak is, mert titkos történetekről mesélnek, hisz valamikor valamelyik falban tanúi voltak régi életeknek.
Erzsike gyűjti a régi téglákat, mert vonzza a múlt minden maradványa és ereklyéje. Később egy újabb szenvedély, a régi képeslapok gyűjtése is követte a téglagyűjtést. Vajon mit olvas ki ezekből a régi agyagdarabokból?
Ki ő? Méry Erzsébet (Somorja) könyvkiadással és könyvterjesztéssel foglalkozik. A pozsonyi Comenius Egyetem tankönyvboltjának vezetője. Ötvennégy évesen, friss nagymamaként boldogan mutatja első unokája fényképét. Erzsike szenvedélyesen gyűjti a régi képeslapokat – valamint az osztrák–magyar monarchiabeli bélyeges téglákat. Ahogy beszélgetünk, elhangzik egy ritka kifejezés: signolaterologia. Ez téglabélyegtant jelent. Nini, még a tégláknak is van tudományuk!
– Mára tetemes gyűjteményed alakult ki a bélyeges téglákból. Hogyan jutott eszedbe ilyesmi, hiszen a tégla a férfiak műfaja. Nők nem nagyon foglalkoznak téglákkal...
– Én mégis elkezdtem: szerelem volt első látásra. Szerettünk volna egy kemencét építtetni az udvarunkban, és a tervező kályhásmester pár ezer letisztított, bontott téglát kért hozzá. Így aztán kérdezősködtünk a városban, nem tudnak-e bontásra váró épületről. Szerencsénkre éppen akkor bontottak egy régi házat, ahonnan sikerült beszerezni az építőanyagot. Tisztogatás közben figyeltem fel rá, hogy szinte mindegyik téglán jelek vannak. A leggyakoribb az SV jelzés volt – ezt azt jelentette, hogy Somorja Város –, de volt köztük legalább két tucat érdekes jelölés is. Azonnal kutatni kezdtem a világhálón. A téglák történetének akkoriban még nem volt szakirodalma, de azért rátaláltam egy éppen szerveződő magyarországi csoportra Monarchia Bélyeges Tégla Gyűjtők Egyesülete néven.
– Ez időben pontosan mikor volt?
– Ennek lassan tizenhárom éve. Nem kérdés, hogy azonnal tag lettem náluk: s azontúl kedvemre kutathattam, csereberélhettem a régi címeres téglákat. Sőt, ma már nemzetközi találkozókat rendezünk, ahol előadásokat tartunk a kutatási eredményeinkről, évente pedig megjelenik egy gyönyörűen kivitelezett egyesületi katalógusunk. Napjainkra már több tízezer téglajelet ismerünk, s közülük egyre többet sikerül beazonosítani és katalogizálni.
Téglák a falban: titkokat mesélnek
– Hogyan működik a mintavétel? Minden bontáshoz odaengednek, hogy körbeszimatolhass a téglák között?
– Nem, egyáltalán nem! Sokszor hosszú várakozás és többszöri egyeztetés előz meg egy eredményes feltárást. Ráadásul ma már minden pillanatok alatt történik: ahol reggel még ház állt, délután már csak egy üres parcella árválkodik. Mivel én elsősorban Somorja téglaiparát kutatom, előfordul, hogy már csak fotózni van érkezésem. Gyakran ismétlődnek a helyi téglajelek. Számtalanszor a bontási munkálatokban is részt vettem, hogy jelen legyek, amikor a leomló falakból vagy feltárt pincékből felszínre kerülnek a kincsek. A bélyegzés szempontjából a téglák az 1600-as évektől kezdődően érdekesek: ezeket újkoriaknak nevezzük. A középkori téglákat csak ritkán jelölték, legfeljebb kannelurázott, barázdált téglákat találunk, mert még nem volt bevett szokás a téglák címerezése. Szó se róla, azok is megdobogtatják a gyűjtő szívét! Az a helyzet, hogy ilyenkor minden lóhalálában történik, a mintavétel is. A múlt nem vár meg! Jó időben kell lenni jó helyen, mert a téglákat bedarálják, az értékes és egyedi jelek pedig végleg eltűnnek. Egyre kevesebb a menthető tégla.
– Sokan érdeklődnek a régi téglák iránt?
– Igen! Divatos lett ugyanis a régi bélyeges tégla újrahasznosítása és ismételt beépítése. Hamar elkapja az embert a gépszíj, vagyis a szenvedély. A téglagyűjtők társasága nagyon vegyes: van köztünk szülész, jogász, kőműves, professzor. Közös bennünk, hogy egyformán lelkesedünk, kutatunk, akár levéltárakban is. Minden tárlatunk, kiállításunk rendkívül sikeres, de persze elképzelhetetlenül sok előkészületi munka van mögöttünk.
Ma már büszke vagyok arra, hogy kutatómunkám eredményeként sikerült feldolgozni és publikálni Somorja ipartörténetének egy érdekes szeletét. A téglák beazonosításához persze tudni kellett, hogy honnan, milyen épületből származnak.
– A városról kiadott képeslapok közé keveredtek amatőr és régi műtermi fotók is. Ezek is az első pillanattól kezdve lenyűgöztek. Emlékszem, egyik barátom figyelmeztetett még a legeslegelején, hogy akit egyszer a régi idők lehelete körbeleng, az többé nem szabadul. Vagyis nem áll meg a bélyeges tégláknál…
Mit tudnék írni utószónak?
Erzsike újkori kincskereső. Nálunk még mindig nagy divat a régi épületeket lebontani, Somorján például a régi házak helyébe szoci monstrumokat, nyolcemeletes panelházakat húztak fel. A régi házakkal múltunk egy darabkája tűnik el. De mint Erzsike mondja, van még mit menteni, egy somorjai bontáson például 17. századi dátumos téglák kerültek elő. A régi házakat nem lehet visszavarázsolni, de még mindig bontanak régi házakat vidéken, és szerencsére vannak olyan kincskeresők, mint Erzsike.
Dömötör-tégla, Nagyszombat
TÉGLA KISOKOS
Téglákat már az ókori római katonák is készítettek, és nevük rövidítve szerepelt rajtuk. A 17. században kezdték újból jelölni a téglákat, a közelben például Győr várkapitányai. A 19. században a gyárosok téglajegyet használtak, általában a monogramjukat nyomták rájuk. Abban az időben még nem mindegyikre, általában a századik, ötszázadik téglára. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején már sok bélyeges téglát égettek, például a Csallóközben is – Erzsike főleg ezeket gyűjti.
Képünkön a régi Somorja
Az Osztrák-Magyar Monarchia területén készítették a legtöbb bélyeges téglát Európában. A Budapest, Pozsony-Bécs háromszög különösen gazdag bélyeges téglából épített kúriában, istállóban: egyszóval mindenféle és fajta épületben. A téglákon láthatunk bárói, grófi, hercegi koronákat, címereket, életfát, szívet, halakat, madarakat (ezek jelképek voltak anno). Téglát bárki nem égethetett, csak akinek engedély volt rá, és persze birtoka, ahonnan az agyagot nyerte hozzá. Megkülönböztetünk egyházi, városi vagy községi helységnevekkel díszített téglákat – környékünkön a legszebbek a győri várkapitányok gyönyörű és beszédes darabjai. A gyűjtők csereberéje gyakran utánfutóval zajlik, amin a téglákat szállítják. Ma már sok gyűjtőnek kedvenc hobbija és lélektápláló elfoglaltsága a bélyeges tégla katalogizálása: mentik a múltat, ahogy Erzsike is.
