Az orvosi ismeretek, tapasztalatok bővülésének köszönhetően egyre nő azon betegségek köre, amelyek nem képeznek ellenjavallatot a várandósság kiviselésére.
Medikusként még azt tanultam, hogy az a nő, aki „sclerosis multiplex” (SM) betegségben szenved, ne essen teherbe, mert a várandósság alatti hormonális változások betegsége rosszabbodásához vezetnének. A mai orvosi álláspont: SM-ben a terhesség alatti hormonális változások jótékonyan hatnak a betegség lefolyására!
(© Everyday Health)
Ahelyett, hogy töprengenénk a megítélés e 180 fokos fordulatán, essen néhány szó e sok tekintetben mindmáig rejtélyes betegségről. Az SM krónikus idegbetegség, amelyben az idegek körüli védőburok, az ún. mielinhüvely megy tönkre (ezért a „hüvelytelenítő”, demielinizációs kórok közé tartozik).
Az elpusztult mielin helyén kemény hegszövet alakul ki. Ebből a kórbonctani leletből származik a betegség vezetékneve: szklerózis (a görög „szklérosz” – kemény szóból.) A keresztneve – multiplex - viszont arra utal, hogy ezek a kemény hegek a gerincvelő számos helyén szétszóródva – innen a szlovák név: roztrúsená skleróza – találhatók.
A gócok szétszórtságának köszönhetően a betegség tünetei rendkívül változatosak: látás- és beszédzavar, bénulások, mással nem magyarázható „gyengeség”, kézremegés, járászavar stb. A betegség valódi oka (etiológiája) mindmáig ismeretlen.
Annyit tudunk csak, hogy ún. autoimmun betegségről van szó, azaz a beteg védekezőrendszere nem külső „ellenség”, hanem a saját szövete, a mielin ellen fordul. Az így keletkező autoimmun gyulladás vezet az említett kemény gócok kialakulásához. A betegség lefolyása is eltér a megszokottól: jó és rossz szakaszok váltják egymást. A várandósság alatt az „idegen test”, a magzat védelme érdekében jelentősen megváltozik a szervezet immunrendszerének működése is.
Nos, éppen ezen immunológiai változásoktól tartva vélekedtek úgy az orvosok, hogy a várandósság rossz hatással lehet az SM lefolyására. Az újabb kutatások fényében viszont úgy tűnik, hogy éppen az ellenkezője igaz – a várandósság alatti hormonális, immunológiai változások hatására az SM lefolyása javul. A gócok kimutatására szolgáló mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) igazolta, hogy a várandósság második felében csökken a kemény gócok száma. A jól kezelt, stabil állapotú SM-es nő tehát szülhet.
Fontos azonban, hogy terhessége tervezett legyen! A fogamzás megtörténte után, a kezdődő terhességről minél hamarabb szerezzen tudomást ne csak a beteg nőgyógyásza, de idegorvosa is. A két szakorvos együttműködve úgy irányítja a várandósság alatti gyógyszeres kezelést, hogy a gyógyszerek ne ártsanak a magzatnak. Ők döntenek arról is, szükség lesz-e császármetszésre. Mivel az SM nem fertőző betegség, az anyatejjel a betegség nem vihető át a csecsemőre. Ezért a szoptatás sem ellenezhető, sőt!
Az a tudat, hogy sikeresen kihordta terhességét, világra hozta és anyatejjel táplálja gyermekét, hatalmas erőt ad az SM-ben szenvedő édesanyának a betegséggel való sikeres megküzdéshez is. Az SM ma már jól gyógyítható, ezért minden reménye meglehet ahhoz, hogy újszülöttjét fel is tudja majd nevelni.
