Mennyi tiszteletet és hódolatot kapnak a nők a mindennapokban? Vajon mindig előre engednek-e minket az ajtón, bókolnak-e nekünk, cipelik-e helyettünk a bevásárlótáskát, kapunk-e még piros rózsát? És ha igen, vajon mi, nők mennyire becsüljük az „igazi úriembert”?
Miért minősítjük egymás munkáját anélkül, hogy ismernénk annak összes vetületét? Miért szólunk le szakmákat anélkül, hogy tisztában volnánk azok dinamikájával és rejtett kihívásaival?
Régen az iskolákban volt főzőcskeóra a lányoknak, műhelyfoglalkozás a fiúknak. A lányok megtanultak gombot felvarrni, a fiúk szöget beverni – és mindkét nem megtanulta, hogy mit illik, és mit nem illik. Mert az iskolában illemtanóra is volt.
"Újév napja a tökéletesen elhelyezett magaslat, amelyről visszanézve láthatjuk, mi nem tetszett az elmúlt évünkben, mitől éreztük rosszul magunkat, majd fejest ugorhatunk az üdítően tiszta ötletek és gondolatok tengerébe."