,,Férfiként sokszor érzem úgy, hogy a mi szempontjaink kimaradnak az írásokból. Általában a férfit állítják be a rossznak. Miért van ez így?" – kérdezi egy olvasónk.
A német Bert Hellinger katolikus misszionáriusként működött 16 évig Afrikában a zuluknál. Később megalkotta a családállítás módszerét. Hogyan néz ki, ki szereti, és ha nem szereti, miért nem szereti? – ezt kérdezzük írásunkban.
Nagy sajnálatomra ebben a történetben nem szerepel sem róka, sem holló. Csak egy szürke, ázott kis veréb, aki nagyon kicsinek, nagyon szürkének és nagyon ázottnak érzi magát. Így kerül meghitt kapcsolatba három barátnővel!
Mit tudunk az álmokról? Hogy örülünk, ha egy rossz álomból felébredünk? Máskor meg bánjuk, hogy nem álmodhattunk tovább? Egyes álmok utalnak a jövőre, mások meg ismétlődnek? Nincs titokzatosabb dolog az álmoknál, ez biztos.
A nők sokat járnak jósnőhöz. Mindig a jövőt kutatják. Pedig néha elég lenne megérteni a múltat, ami segíthet megismerni önmagunkat. Mert önmagunk megismerése a legfontosabb. Vigaszt ígér a Hellinger-féle családállítás.
Olvasónk írja: ,,Nagyon kényes helyzetbe kerültem, és nem tudom, hogy mit csináljak. A fiam barátnője utál engem. Ha nálunk van (szinte alig), szabályos undor ül ki az arcára."
A zarándokutak már nemcsak a vallásos embereket vonzzák, hanem a kíváncsi turistákat is. Viszont több száz kilométert legyalogolni korántsem egy leányálom. Mégis miben rejlik a zarándokutak csodája?